Athenaeum, 1838/2. félév
1838-11-22 / 43. szám
677 678 mondás fogalomban. A’ ki írói pályán pénz, hiúság ’s boszuvágy által határoztatok, annak munkássága idegen rugók által az ismeret’ eredeti czéljától az igazságtól eltolatik ’s idegen önző czéloknak szolgál; lehetetlen tehát, hogy ön czélját az igazságot valósítsa. Ez oknál fogva mellékelém én Csató’ képtelen követeléséhez, hogy t. i. a’ pénz-, hiúság- és boszuszomj határozta munkásság mind a’ mellett mindig erkölcsi eszmék által szabályoztassék, az általánosan tagadó soliát. ’S ím’ a’ conversáló úr ezen sokiát, mintha valami oktalanságot mondottam volna , újra kinyomatta , hozzá tévén: „ezek az ő (Ochtinay) saját szavai!“ Igen is, drága úr, ezek valóban szavaim; ’s most felállók az egész magyar közönség előtt kérdvén: ki bizonyított ezen sohával tudatlanságot ’s az ítélésben tehetetlenséget ; ki prostituálta magát ? Az-e , ki ezen tagadást először hallatá, vagy az, ki mélyebb értelmét fel nem fogván, azt meggondolatlan él ismétlem merte ? Eddig írtam volt — midőn a’ levélhordó szobámba lépvén, a’ 89. számi Szemlét kezembe adá. Csató a’ „Polémiáról“ írt értekezésemről szól ’s — dúl fúl. Szereim, látom, derekasan hatnak, ámbár még a’heroicumokhoz nem nyúltam. Kétséget nem szenved , észre hozzuk a’ gondolatban fiúkat, ’s mérsékleti hangra, tárgyi vitákra kényszerítjük! Hadterveinket még csak most kezdjük kifejteni ’s ím’ a’ Természet, íróival együtt, már elnémult, Munkácsy végső vonaglásaiban nyög. Orosz okosan hallgat ’s tacticáját változtatja. Ez utolsónak végre még némi politicai észt leszek kénytelen tulajdonítni. Mindjárt eleinte tetszett az nekem, hogy a’ forró gesztenyéket az izzó hamuból olly okosan Csatóval kapartatta ki. De eztez uraim olly vitéz, mellynél jobbat hetedhét országon nem kaphattunk volna. Hónaponként nem tudom hány garasért , nyílt sisakkal ki áll a’ síkra, állásba helyezi magát, ordít ’s bajvivásra hírja ki az egész magyar irói sereget. Kaczagva nézem eleinte az esztelenséget, előre sejtve azon messze hangzó döngéseket, mellyeket nem sokára utána hallánk. Illy vívásnak, az igaz, nem is lehetett más következése; mert a’ csapásnak maga nyújtja oda nyakát. Mindjárt eleinte vasgyúrólag pörrel fenyegette az athenaeistákat, ha 25 úr a’ „zsoldos eriticust“ vissza nem veszi. A’ pör elfogadtatott, ’s az én hősöm —aktom tacuit! A’ vád, azt Ilivé, leveleivel bizonyíttatott volna be , ’s ő mély politicát fejtvén ki, Bajzát megelőzé, annak leveleit azonnal közre bocsátván, egyszersmind felhiván Bajzát, hogy az ő (Csató) leveleit is közölje; neki, mint mondánk, rész emlékezete van ’s nem tudá többé mi van ezen levelekben, így Bajza kénytelenítve vala Csató’ leveleit kiadni, mellyek Csató Tirói hitelét a’közönség előtt teljesen tönkre tevék. Gyász sorsa drága szemleiró forgásban van; hadd teljesedjék be! Tegye meg az utolsó lépést. Bajza Munkácsy’ 26 hazugságaiban „részegeskedést“ emlegetett’s ön azonnal feljajdúlt, hogy „részegesnek“ neveztetett. Kérjen még erre factumokat, ’s némelly más dolgokra is, mellyeket előresejtőleg már „Conversatiója“ utolsó részében megpendített. Igazságtalan megtámadás’ viszszaverésére mindent szabad eszközül használni a’ mi igaz, ’s a’józan tactka elleneink’ olly teljes eligazítását javasolja, hogy azok soha többé ártalmunkra ne lehessenek. Azért csak bátran előre! Az idő nincs már messze, hol ki lesz forgatva minden lepleiből, kiállítva egész meztelenségében, elkoptatva az utolsó szálig! De ne higye, hogy mi azt olly türelmetlenül várjuk! A’ Hírnök’ helyezete kényes, elhasznált eszközökkel nem élhet; ’s ha a’ közvéleményben hitele annyira elenyészik, hogy azon nyilvános hazughoz hasonlítaná, kinek az emberek már akkor sem hisznek, ha igazat szól: nem kényszeríttetik-e principálisa tőle szemleirói díját elvonni ? De félre gyász képzeletek ! Az egész magyar irói seregben nincs e’perezben ember, kit mi — Munkácsyt kivéve — szemleirónak inkább óhajtanánk; azért ne engedd Musák’ istene, hogy e’ nemes pár egymástól elváljon! Áldd meg őket jó gyomorral, állhatatossággal, ’s mindenek felett egymáshozi teljes, hegyeket áthelyező hittel, hogy tovább is egymást galvanizálhassák ’s heringekkel táplálják. Mi — azon generálhoz az aneedotában hasonlóan — ez ügyben még hozzád segítségül nem folyamodtunk, ’s ezen túl is csak azt kérjük, hogy elleninkhez ne állj, ’s nekik mintegy deus exmachina ne segíts ; úgy mi, bízván igazságos ügyünkhöz 's jó fegyver 43*