Athenaeum, 1838/2. félév
1838-08-02 / 10. szám
lián lakjaik’ falait, ’s lerontva sövényét mezeiknek. De bár nálok az örükülési törvény már sokat végbevitt legyen is , még sok végbevinnivalója vagyon hátra. Emlékeik, véleményeik és szokásaik hatalmas gátokat hánynak annak elébe. Az amerikai egyesült státusokban pusztító munkája már csaknem be van végezve. Itt lehet annak fő következményeit kitanulni. A’ javak’ elörökösítéséről szóló angol törvény majd minden státusban el volt törölve az amerikai forradalom’ idejekor. Az örökös nevezést illető törvény pedig ollyképen módosíttatott, hogy csak észrevehetlenül terheli a’javak’ szabad forgását. A’ mint az első nemzedék véget ért, a’ földek kezdettek felosztattatni. E’ mozgás idő’ jártával mindig gyorsabbá lett. Ma, midőn még hatvan év alig telt el, a’ társaságra már alig ismerhetni; a’ nagybirtokú földesurak’ családjai majd mindnyájan a’ kéz tömeg’ kebelébe merültek el. Új-York’ státusban , hol azok igen nagy számmal voltak, alig úszkál még egy kettő az őket benyelni készülő örvény felett. E’ gazdag polgárok’ fiai már ma kereskedők, ügyészek, orvosok. Nagyobb részök a’ legmélyebb homályba süllyedt el. A’ rang- ’s örökségbeli különbözések’ legvégsőbb nyoma is elenyészett; az örökűlési törvény minden mértéket meghaladott. Fábián Gábor: Az általános elszegényedés és a’ párisi szegény, és szegényneteg-intézetek. Nagy és temérdek azon előmenetel, melylyet a’ földmivelés a’ kereskedés és a’ köz szorgalom’ jövedelmére nézve az újabb idő általában tett, és azon észleges elvek, melylyeket a’ szorgalomrendszer’ írói, Smith Adams-tól egész Mac-Culloch-ig az angolok, Say a’ francziák, Sartorius, Jakob, Storch, Soden gróf, Lotz ’s a’ t. a’ németek közt állítottak ; mind inkább gyakorlatilag igazak és valókat ismertetnek el. De kezet fogva ezen emelkedéssel más tünemények is léptek elő, az emberbarátot kevésbbé vigasztalók, ki a’ nagy gazdagságokat igen különbözőleg ’s egyenetlenül látja a’ nép’ tömegében felosztatva, ’s a’ nyomorúltak’ számát, a’ határtalan szegénység’ rémeit egy az előtt ismeretlen fokra emelkedve. ’S bármi alaptalan legyen is azon állítás, hogy ez elszegényedés ugyanazon rendszernek gyümölcse, melly ama’ szép előmenetelt okozá, ’s tulajdonítassanak bár e’ nagyobb nyomorúság’ komor tüneményei jó részint a’ nagy gazdagság és szegénység közti szembeszökőbb ellentétnek, mellyek viszonyos fogalmai csak akkor eredhetnek, ha az összehasonlításra indító okok jelen vannak , mindazáltal sohasem éreztettek e’ tünemények élénkebben és soha sem szólalt fel több emberbarát azok’ orvoslása’ tárgyában, mint ezen újabb időben a’ nemzeti gazdagság’ fölemelkedése’ idejében. De milly különbözők valának különböző nemzeteknél a’ vélemények ’s állítások e’ tekintetben , olly különböző orvoslásokat, ’s a’ bajt többet kevesebbet enyhítő czélirányos és czélellenes intézkedéseket is hoztak elő, vagy mint puszta agy vázok és silány hypothesisek, csak hamar feledékenység’ sírjába merültek. Az igen sok közül itt azon eszmét említem, melly Angolországban, hol ezen szomorító ellentét legszembeötlőbben tűnt fel, elsőben is Maltinis-túl próbáltatott, ki a’ bajt az emberek’ felette nagy számában, az orvoslást a’ szaporodó népesedés’ csökkentésében kereste, ’s ennél fogva az oktalan házasságok’ gátoltatását, ’s a’ mind e’ mellett is születendő szegény gyermekek’ elhagyatását javasolta ! Ugyanazon helytelen elvből menvén ki, hogy a’ népesedés mindig a’ számfelettiségre törekszik, Ortes, Födélé, Weinhold stb. ha szinte nem olly elégtelen, de annál kivihetlenebb és erkölcsileg lehetlenebb szabályokat hoztak indítványba. Még gyakorlatibbnak látszik Duden’ és Mohi’ javaslata, kik szinte a’ szerfeletti népesedésnek — legalább a’ részletesnek — hódoltak ’s a’ segédmódot a’ kivándorlásban gondolták feltalálni. Egészen különböző Malthus’ iskolájától azon felekezet, melly a’ szegény néposztály’ növekedő nyomorúságát az újabb nemzeti gazdaság’ rendszereiben keresi, és vagy visszaolajtván a’ jó régi időket, mint Moragues a’ mostani iparfejlődést, az erőszakosan előre törekvő gyári rendszert, a’ nagyszerűen industrialis földmivelést, és mint Vilieneuve a’ szegények iránti szeretet’ és irgalom’ érzeményeit, a’ rationalisticusabb 10 *