Athenaeum, 1839/1. félév
1839-03-28 / 25. szám
ségére! Gyalázat azokra, kik még most is fellázongni akarnak mindenek’ akarata ellen, ’s merész próbák által egy kárhoztatott ’s elhagyott rendet kívánnak visszaidézni! az árnyéklatokat kivéve, mi mindnyájan társak, mindnyájan testvérek vagyunk! Francziaország mostantól fogva nem egyéb, mint szoros, egyező;’s fővárosa, mint egy fej, alárendezett nemzet’ egy teste. ’S Europa’ mellyik földet akarnátok e’ tekintetben Francziaországhoz hasonlítani? Spanyolországot-e, mellynek egymás’ oldalához rakott megyéi, kapocs nélküli osztályokként, még most is őrzik, hogy úgy mondjam, királysági egyedségüket, ’s elszigetelt függésüket egy idegen korona alatt? Poroszországot-e, a’ roszúl egybefont darabokból összeállítottat , nemzeti egység nélkül, ’s csak fegyverei ’s belső kormánya’ bölcsesége által létezőt? Olaszországot-e, egész terjedelmében szerencsétlen féltékenységektől eltépett, ’s kitűzött csomóhoz hasonló Olaszországot ? Vagy Nagybrittannia lenne az, szigeti göge’ egész erejével, Nagybrittannia, mi Irföldet elnyomá, ’s mit az Irföld lángokra gyújtani fenyeget? Oroszország-e, mit nehezen nevezhetünk ott, hol nemzetiségeket keresünk, ’s mellynek különféle részeit csak a’ vadság’ közössége ’s nyomása teszi testté? Nem, a’ világ’ egy országa sem mutat fel szilárdabb ’s szebb egységet, mint a’ franczia nemzet. A’ fő dologra, a’ nyelvre jövök, ’s a’ miénknek mindenek fölötti elsőbbségét az által mutatom meg, mert minden egyéb nemzet megegyezett fönsége’ elismerésében. Kútfői olly számosak, a’ források, miből ered, olly különfélék , hogy Európában mindenki , úgy szólva, hozzá csatlakozhatik a’ rokonság’ joga által. Őseredetében czelta, később a’ vele hasonlag czelta és pelasgböl származott latinnal társulván, később újra germán nyelvek’ egyvelge által gazdagíttatott meg. A’ vizigothok dóit uralák, a’ burgundok keletet, a’ francok a’ középpontot, a’ scandinávok éjszakát. Mindezen egyített, összefűzött, egygyé harmonizált nyelvfajokbúl nyelvünk jőve elő , valóságos királynője a’ polgárzott világnak. Igaz, még most is létezik néhány patois (pótnyelvfaj); de száműzve a’városok’ belsejéből, a’legtávolabbi falukba menekülve, mindennap tünedez. A’ nyelv, a’ maga tisztaságában uralkodik Spanyolországtól kezdve az Éjszaktengerig, ’s még Németalföldön is, mit tőlünk a’ politica eltola, de a’ nyelv épen olly jól, mint a’ földtan’ joga, miénkké tesz, a’ legkevésbbé lerombolható közösség által fűzve hozzánk. Két nagy elsőség különbözteti meg a’ franczia nyelvet Európa’ minden egyéb nyelveitől, ’s e’ felsőséget adja neki, mit csaknem mindenhol kivívott: e’ két elsőség, szabályossága és világossága. „Fűzése’ egyszerű, természetes és szabályos folyama — mond egy bölcs történetiró — annyira egyező a’ logica’ elveivel, hogy legtöbbnyire csak egy módon enged meg kifejezni egy eszmét, ’s hogy gyakran elég francziára fordítani egy tétet, melly más nyelvben meghatározottnak látszott, hogy valótlanságát tüstént érezzük. Ezen egyforma menet nagy világosságot ad néki; ’s ha a’ nyelv nem egyéb, mint a’ végre feltalált műszer, hogy eszméink’ kifejezésében szolgálatunkra legyen, a’ legtökélyesb, kétségkívül, az leend, mellynek segélyével az eszmék a’ legvilágosb módon adatnak elé A’ franczia nyelv, minden élő nyelvek közt, az egyetlen, melly határozva van; a’második tulajdon, melly megkülönbözteti. Ezen elsőséget, mit a’ külföldiek hasztalan próbálandnak nekünk ártalmasságnak mutogatni, két körülménynek köszöni : először, az Académie francaise’ létesítésének , melly alapítása óta egy nemét igénylé a’ nyelv fölötti törvénykezésnek, törvényszerű bírálom, minthogy a’ nemzet olly készséggel megegyezők benne; utóbb, azon szerencsés sorsnak, melly csaknem épen akkor a’ legmagasb gemeket szillé, kiknek termékei megdicsőiték e’ nyelvet. Függetlenül minden auctoritástól, más nyelvek’ legnagyobb része megszűnés nélkül változik az írók’ önkénye szerint, míg biztos és változhatlan szabályok, áthághtatlan köröket szabtak azok’ merészségének, kik a’ franczia nyelvet megváltoztatni merényiék. Úgy látszik, megérő tökélypontját, ’s minden próba, magasb fokra emelni, sükertelen vala.“ XIVd. Lajos’ udvarában ’s a’ legragyogóbb salonokban tökélyesítve, mik valaha létezőnek, legalkalmasbbön a’ társas mulatozásra ; egy más nyelv sem közelíti meg a’ beszélgetések’ e’ nemére, egy sem ad neki több simulékonyságot, kecset és könnyedséget ; úgy a’ franczia nép is a’ társalgó nép