Athenaeum, 1839/1. félév

1839-05-23 / 41. szám

6­77 678 (itt élet-idő) és tudat’ egységére törekszik. — Még élénkebben hat ez ott, hol a’ nemzeti lét’ nemtűjét, az anyai nyelvet, tudattal páro­sítja vagy miveli. — Valamint azon óriási vál­lalatokban is, mellyek földtekénket minden irányban szegdelik, hogy a’ közvetett akadá­lyokon diadalmaskodván, közvetlenségre jus­sanak el annyira, hogy készebb a’ felfedezések­re h­evű­lt szív az örök jegek közt évekig re­megni, mint áttöretlen közvetést akárhol is megszenvedni. — A’ követlenség azonban se­hol sem hágott nagyobb fokra, mint a’ ter­mészettudomány’ némelly ágaiban. — Egyik természetországból a’ másikba törve már az út, nincs már a’ természetben hiány és ug­rás, a’ legszigorúbb közvetlenség eltörlötte azt. Érteni a’ közvetlenségen a’ természet’ orszá­gának olly titkos átmentét a’ másikba, mint a’ Prisztley’ zöld-anyagjában jelenkezik, hol kétséges, valljon az állat- vagy növényor­szághoz tartozik-e az ? — Értem továbbá azon egymásbéli fejlődését a’ dolgoknak, melly a’ növény-átváltozás’ új fajjában (Metamorpho­se der Pflanzen) világszerte divatozik. — Értem még azon tételt és ellentételt, melly a’ természet’ tettleges ’s nemleges erőinek működésében észrevehető. •­ Értem végre a­­zon lépcsőzést, mellyben minden tett dolgok’ rendei ’s nemei úgy állnak, mint egy magasb, tökélyesb lét’ szükséges feltételei. Midőn már az új tanban fő szerepet ját­szókat egyebütt is feltaláljuk a’ szellemvilág­ban: önként foly a’ következés, hogy Hegel’ philosoph­iáját szellem-világunk’ fejletében adá elő, vagy a’ philosophiát a’ többi tudomá­nyok’ tökélyével összh­angzatra hozta , innen az új tant jelenkorunk’ philosophiai kivánatá­­nak lehet tekinteni. Szeretnie! Gáb­or, Az égetett agyagról, mint é­svány- trágytíról. Az égetett agyagnak, mint ásvány-trá­­gyának használását angol tábornok Beatson Sándor fedezé fül, ki sz. Helena’ szigetében lakva, egy könnyű ekét is gondolt ki, mely­­lyel, különféle vasakat alkalmazva belé, egy lóval szánthatni*). Állítják azonban, hogy Hiberniában már száz év óta ismerték az é­­getett agyaggali trágyázást. Hogy a’ régiek is tudták a’ megpergett föld’ termékenységét, Virgiliusból is látszik, ki a’ tallónak ’s­avará­nak meggyújtását javasolja. Palladius is ké­sőbb következő szavaiban: „Loca sterilia lae­tantur beneficio incendii“, a’ föld’ megégésé­­nek hasznát már ismerte. Mind­ezek mellett is Beatsoné azon érdem, melly az agyagnak égetés általi rendszeresebb elkészítéséből ’s az azzal való nagy hasznú trágyázásból ke­letkezik. Most tehát arról röviden, miként kell az agyagot égetni ’s azzal trágyázni. Az égetésre legalkalmasabb ollyan agyag, melly sem nem igen homokos, sem nem igen kavicsos, legjobb a’ némi részben mészszel vegyült. Égettetni szokott az agyag a’ végre épí­tett kemenezékben, mellyek vagy köböl, vagy téglából rakatnak, Beatson szerint a’ földbe is ásath­atnak. Rendszerint 14 talpnyi h­osz­­szaságúak, és 9—10 talpnyi szélességűek, ’s 9—10 magasságúk a­ rakott kemenezék. N­osz­­szában a’ kemenezének három tüzelő lyuka van, ’s ezen lyukak fölött be van a’ kemen­­eze rostélyosan boltozva olly formán, hogy sűrűen fél téglányi lyukak hagyatnak a’ bolthajtáson, mellyeken a’ hőség a’ tégla-ros­télyon felül rakott agyaghoz férkezh­etik. Le­het hosszabb és szélesebb kem­enczét is csi­náltatni 4—5'—6 tüzelő lyukakkal, melyek­nek legjobb nyagot­ éjszak felől alkalmaztatni­­ok azért, hogy többnyire ezen oldalról fának a’ szelek, ’s a’ meleget inkább kényszerítik az égetendő agyag felé. A’ kemenezébe az agyag egy kevéssé nedvesen rakatik be; a’ száraz porrá omlik, az igen nedves pedig átmelegedvén, annyira megirigúl, hogy összefut, ’s hézagok nem ma­radhatnak közte. Eleinte nem rakatik a’ ke­­mencze tele, csak két talpnyi vastagságra, ’s a’ legnagyobb rögök alúlra rakatnak, hogy közöttük a’ füst ’s melegség jobban felhasson. Midőn az első berakás’ teteje száraznak mu­tatkozik, ismét féltalpnyi vastagságra fris a­­gyag rakatik, ’s midőn ez is megszáradt, me­gint más réteg, mind addig, míg a’ kemencze meg nem telik. Égetés közben egy ember, ki a’ tüzet rakja, egy hosszú vas nyárssal szurkálja a’ kemenezébe rakott földet, hogy annál inkább felhasson a’ melegség alulról. Az agyag eléggé el van készülve, ha jól át- *) Mutatványul Balásházy János, m. academiai ren­des tag’ illy czímű­ munkájának sajtó alatti II. kötetéből : ,,A’ háztartás és mezei gazdaság’ tu­dománya“ stb.

Next