Athenaeum, 1839/1. félév

1839-05-30 / 43. szám

709 710 gyűlésen könnyíttettek a’ jobbágynak, ’s né­mi kedvezést is nyert azon rendelményben (art. 36.), melly­nél fogva az uraknak jobbá­gyaik’ borát erőszakosan elvenni, bár áráért is, megtiltatott; ’s a’ bormérés — azon he­lyeken , hol bor nem terem, sz. Mihály’ nap­jától karácsonig; azokon pedig, hol az saját határukban terem, sz. Mih­álytól sz. György’ napjáig— a’ jobbágyoknak is megengedtetett. Hogy ezen 1550-ki rendelmény által sem helyeztetett be a’ pórság kellő szabadságába, bizonyítják a’ királynak eziránt az 1552-ben szinte Pozsonyban összegyűlt rendekhez har­madszor is intézett atyai sürgetései, sőt meg­­vallják magok a’ rendek is, illyképen hatá­rozván a’ 8-dik czikkelyben . Ámbár igyekez­tek az ország’ rendei, hogy visszaadván a’ jobbágyoknak költözési szabadságukat, e’ részben is inkább megnyerjék az isten’ ’s a’ kir. fölség’ tetszését; de küszöbön lévén a’ h­adbaszállás ’s az erre szükséges készületek, ezúttal e’ tárgyban semmi sem rendeltethetik, a’ következő gyűlésre halasztván, hogy a’ jobbágyok költözési jogukba, olly módon, melly isten ’s az ő igazsága szerint lenni lát­­szandik, visszahelyeztessenek. A’ következő évben tartott gyűlésben a­­zonban az ígéret ismét csak ígéret maradt, a’ legközelebbi gyűlésen valósíttatandó. Egye­dül annyiban könnyittetett meg a’ jobbágy’ költözése, hogy az eddig kivántatott, pana­sza’ igazságát bizonyító, hat tanú helyett e­­légnek ítéltetett, ha a’ szolgabiró ’s egy es­küdt előtt ügye’ igazságát saját- és két job­bágytársa’ esküjével tanúsítandja. Robotja pedig az eddigi ötvenkét napról negyvenre szállíttatott le. A’ legközelebbi 1554diki gyű­lésen a’ tavali ígéret ellen e’ tárgy meg sem pendíttetett, annyi azonban rendeltetett a’ jobbágyok’ javára, hogy a’ határszéli mun­kát ne ingyen, mint eddig, hanem illő bérért tegyék ’s munkára veréssel baromként ne haj­tassanak (art. 8. 9.). — Az 1­555-diki gyűlé­sen ismét elmellöztetvén e’tárgy, végre 1556- ban került szőnyegre, midőn a’ rendek a’ ki­rálytól ismét sürgettetvén, a’ költözési sza­badságot azon állapotban ’s föltételek alatt, mint 1514. előtt volt, a’ jobbágyoknak visz­­szaadák (art. 27—32.). Ennyi ígéretek ’s alkotott törvények u­­tán méltán reménythető volt, hogy a’ há­borúk és a’ török szinte mint honi martaló­czok’ pusztításai által sanyargatott jobbágy­ság e’ részben legalább némi írt bizand sok és mély sebeire, szabad költözési jogában meg nem gátoltatván. De ki hinné, hogy még e’ remény is hiú volt, ha maga törvény­­könyvünk nem bizonyítaná! Az 1566-ks 26- dik czikk így hangzik: „Inté­z cs. felsége lut alattvalóit a’ jobbágyság’ mód felett súlyos helyzetének, mellyel eddig nyomaték, meg­könnyítésére“ (de alleviandis nimiis colono­rum oppressionibus, quibus hactenus affecti essent). A’ következő pedig emígy szól: „’S mivel mondatik, hogy az urak’ és nemesek’ nagyobb része ( p­­­e­r o­s­q­u­e dominorum pa­rtter ac nobilium) a’ jobbágyok’ költözéséről a’ múlt években alkotott törvényeket meg nem tartja, sőt azokat minden módon megsérte­ni szokta, könyörögnek az ország’ karai és rendes , cs. kir. fölsége’ gondoskodásáért, hogy azok mindenkitől megtartassanak-------.“ Ez ugyan dicséretére válik törvényhozá­sunknak, hogy azonban e’ rendeletének sem volt mindenütt kellő ereje, bizonyítani látszik csak az is, hogy ezután is számos jobbágy futott át Osztrák- és Morvaországba, minek egyik oka kétségkívül az volt, hogy az itt­honi zaklatások ellen sem a’ szabad költözés’ jogában, mit nem kevés földbirtokosok sike­resen megnehezíteni tudtak, sem egyéb in­tézményekben védelmet és biztosítást nem ta­láltak. Sőt nem csak egyesek, egész várme­gyék is ellene szegültek a’ jobbágyok’ ezen jogának, melly visszaélés ellen aztán a’ tör­vényhozás sem védte előbbi rendelményeit, azt végezvén az 1608-diki 13-dik czikkben, hogy „miután a’ jobbágyok’ szabad költözé­se’ tárgyában sok visszaélések szoknának tör­ténni, azon vármegyék, mellyek a’ szabad költözés’ gyakorlatában volnának, abban ez­után is megmaradjanak; azon vármegyéknek pedig, mellyek a’ pórság’ ezen jogát megis­merni ’s gyakoroltatni nem akarnák, szabad­ságokban álljon külön rendelményeket alkot­ni a’ pórság’ költözése iránt.“ ’S így maradt ez egy egész századon át, míg ti. az 1715- diki 101-dik és 1723-ki 60 és 61-dik törvény­­czikkelyek által a’ parasztság’ joga bővebben kifejtetett ’s leginkább az urávali szerződésre alapíttatván , gyakorlatba hozatott. ’S eddig, úgy hiszem, eléggé bebizonyít­­tatott azon állítás: „Hogy a’­pórság majdnem egy századon át földéhez volt karmával együtt

Next