Athenaeum, 1839/1. félév

1839-02-14 / 13. szám

nyelvünk’ szabályait maradandóan megállapí­tani ’s közönségessé tenni bírhatta volna. Ré­vainak ellenben, nyelvünk’ eddigi legmélyebb ismerőjének, ez, főleg Versegh­yvel volt hosz­­szas vitái után, sikerült; paradigmáit nem­zeti academiánk helybenhagyta, gondos író­ink kivétel nélkül elfogadák. Mivel tehát Révai literaturánk’ első szükségét elégité ki, öt, annak alapítói között, méltán első he­lyen tiszteljük. — De a’ puszta grammaticá­­val a’ nyelv’ egész művelődési sorsa még nincs eldöntve. Hogy tudományra ’s művé­szetre használhatóvá váljék, az igazság és szépség’ eszméi szerint kell műveltetnie, egy felsőbb, egy literatúrai nyelvnek kell alakulnia, melly a’ tudomány ’s művészet’ szükségeinek teljesen megfelel. ’S ím ezt té­vé Kazinczy, ’s törekvései, az orth­ologu­­sok’ minden kába agyarkodásaik’ ellenére is czélt értek. Mert ő nem mást akara, mint mi minden nemzetnél történt, melly kifejlett literaturával bírt vagy bír, a’ classica litera­­tura’ népeinél úgy, mint az új kor’ fáklyavi­­vőinél, az olaszok, angolok, francziák és né­meteknél , mert a’ tudomány ’s művészet’ ha­ladása ’s terjedése által mindenütt egy, a’ közönséges népbeszédtöl külön vált literatú­rai nyelv alakúit, melly a’ literaturán kivűl a’ nemzet’ értelmessége közt divatozik; mi­dőn a’ közép és alsó osztályúak a’ tájékok’ különböző szólásmódjaival élnek. ’S Kazin­czy’ ebbeli érdeme nem csak az elv’ kivívá­sán, hanem annak kivitelén is alapúl, mert olly művészi prásával ajándékozá meg nem­zetét, melly íróinknak mind maiglan mintául szolgálhat. — De végre, grammaticai szabá­lyok s literatúrai nyelv is csak eszközök a’ czélra, ’s hogy ez létesüljön, azt tudomány­ra ’s művészetre alkalmaznunk kell. Előbb ugyan művészetre. A’ lélek’ alsóbb tehetsé­gei , t. i. az érzékiség , érzemény és képze­lődés, elébb fejlenek ki bennünk, mint a’fel­sők : az értelem és ész; ’s így minden lite­­ratura költészettel kezdődik, mellyet a’ tudo­mány követ. Költészettel mondom, de ez e­­leinte nem művészi, hanem úgy­szólván az érzemény’ és képzelődés’ öntudatlan ter­mészetes ömledezése: népköltés; művészi polctra csak akkor emelkedik, midőn czéljai ’s szabályai’ teljes eszméletével te­remt ; mert e­z, élet- ’s literaturában, minden tökéletesűlés’ feltétele. ’S im, itt kezdődik Kisfaludy Ká­roly’ munkásságának érdeme. (Vége következik.) Szontagh Gusztáv: Perzsia, 's a' perzsáit leg új a­li fs tu­dósítások után. ( Folytatás ) Perzsia’ lakosait négy osztályra szorít­hatni: 1) tisztek; 2) városiak, művészek és mesteremberek; 3) parasztok; 4) nomádok. Az első osztály majd minden jó tulajdonság’ h­iával van, a’ min nem is csodálkozhatni. Az uralkodó önkényes, kítségtelen charactere könnyen elragad szolgáira ’s teremtményeire is. A’ nemesek és az első tisztségekben levők olly zsarnok’ kényének, háborgatásainak té­­tetvék ki, a’ ki vak engedelmességet kíván és sem ellemmondást nem szível, sem remé­nyeiben meg nem akar csalatni. Ezen férfiak, kik urok’ rabszolgái ’s ez előtt porban mász­nak, ismét magok’ részéről szemtelen zsar­nokokká lesznek az alattok valók iránt és nem ritkán gyakorolnak kegyetlenséget. Az első nemes sem élete­ sem vagyoná­ra nézve nem biztos; zsarnokának egy szava, egy pillantása elegendő őt elrontani, mihelyt rosz szeszély, irigység, féltés vagy hiúság arra ösztönzik. A’ nemes úgy megkorbácsol­­tatik ’s kínzatik, mint az utolsó rabszolga; neje ’s lányai a’ legközönségesb embereknek áradatnak és senki sem bátorkodnék szána­kozást mutatni irántok, annyira félnek itt a’ sötét zsarnoklástól, melly mindnyájok fölött lebeg. A’ kalmárok’ és mesteremberek’ osztálya kevesebbé van az uralkodó’ vak szeszélyének kitéve. Mindig munkával foglalatoskodván, nem romlottak annyira meg, mint a’ nemesek, noha erkölcsiségök még sem nagyon dicsér­hető. Rangjok és helyezetök által, melly né­ha nehéz és veszedelmes munkára is szorítja őket, csalás és ravaszságra vezettetnek. Mi­vel vagyonok a’ nagyok’ fösvénységének ki van téve, gyakran megtörténik, hogy sok évi munkájok’ gyümölcse ragadmányul esik amaz udvarbelieknek, kik semmi véteknek nem tart­ják, pénzüket elrabolni, vagy legalább kiköl­csönözni , de a’ fizetésre nem gondolva. A’ haszonbérlők és parasztok b­o-szeren-

Next