Athenaeum, 1839/1. félév
1839-05-30 / 43. szám (45. szám)
TUDOMÁNYOK’ÉS SZÉPMÜVESZETEK’ TÁRA. Kiadó szerkesztők: SCHEDEMI, VÖRÖSMARTY, szerkeszti tini BAJZA ——■^T HARMADIK ÉVI^——— Első félév. Pest’, majus’ 30. 1839. 43. szám, Tartalom A’ spanyolok’ charactere (Zoványi Samu). — Törökország’ baja (Keresztúry J.). — Sírvers (Vörösmarty). — Új év’ hajnala (V. P.). — Egyveleg. A’ spanyolok' charactere. Ki ma Spanyolországról okoskodik, fölötte botlik; erővel azon eszme szerint akarja megítélni e’ népeket, mellyet magjának egyéb polgárisodott népekről alkotott. Napoleon osztozott ezen általános csalódásban: azt hitte, hogy Ibériát is erőhatalom- ’s csábítással győzendi meg, mint Germaniát; csalatkozott. A’ spanyolok keresztény arabok; bennük némi vadság és rögtöniség van. A’ cantabriai, carthagói, római, vandal- ’s mór vérvegyület, melly ereikben foly, nem úgy foly, mint más vér. Ők egyúttal serények, lomhák ’s komolyak. „Minden lomha nép — így szól a’ törvények’ szellemének írója, rúlok értekezvén — komoly, mert kik nem dolgoznak, a’ dolgozók’ fejdelmeinek tekintik magokat.“ A’ spanyolok fellengző eszmékkel lévén eltelve önmagok felöl, nem olly értelmet adnak az igaznak ’s nem-igaznak mint mi. Egy nyáját vezető pyrenaeusokon túli pásztor a’ legfüggetlenebb egyéniséget élvezi. Ez országban a’ függetlenség árt a’ szabadságnak. Mit használnak a’ politicai jogok azon embernek, ki velük mit sem törődik; ki életét példabeszédébe rekeszti: Cueja de casta, pasto de gracia, hijo de casa — fajta juh, ingyen étek, házi gyermek—; olly embernek, ki mint a’ beduin, puskáját hátára vetve, ’s berbécseitől követve, hogy életét fentartsa, csak egy makkra, egy fügére, egy olajbogyóra van szüksége? Nem kell neki egyéb, mint egy ellenséges utazó, hogy azt más világra küldje; egy szegény kecskepásztorné, leánya egy agg apának, hogy azt szeresse. „Agg apa ’s rongyos köntysújj, nem gyalázat“— Padre viejo , y manga rota, no es deshontra. A’ guadalguiviri selyembe öltözött maja (pásztor), töröspásztorbotjával , haját egy rezgővel csomóba szorítva, soha sem különbözteti meg a’ tárgyat a’ személytől, ’s minden vélemény-különbséget ezen dilemmába húz össze: „Ölj vagy halj meg.“ E’ character olly mélyen van bevésve az ibériai mintába, hogy a’ nép’ divatosított része elfogadván az új eszméket, ezek’ ellenére is megőrzi eredeti szellemét. Hihette volna-e valaki, hogy a’ spanyolok lemészárolta