Athenaeum, 1839/1. félév

1839-05-30 / 43. szám (45. szám)

TUDOMÁNYOK’ÉS SZÉPMÜVESZETEK’ TÁRA. Kiadó szerkesztők: SCHEDEMI, VÖRÖSMARTY, szerkeszti tini BAJZA ——■^T HARMADIK ÉVI^——— Első félév. Pest’, majus’ 30. 1839. 43. szám, Tartalom­­ A’ spanyolok’ charactere (Zoványi Samu). — Törökország’ baja (Keresztúry J.). — Sírvers (Vörösmarty). — Új év’ hajnala (V. P.). — Egyveleg. A’ spanyolok' charactere. Ki ma Spanyolországról okoskodik, fö­lötte botlik; erővel azon eszme szerint akar­ja megítélni e’ népeket, mellyet magjának e­­g­yéb polgárisodott népekről alkotott. Napo­leon osztozott ezen általános csalódásban: azt hitte­­, hogy Ibériát is erőhatalom- ’s csábítással győzendi meg­, mint Germaniát; csalatkozott. A’ spanyolok keresztény arabok; bennük némi vadság­ és rögtöniség van. A’ canta­­briai, carthagói, római, vandal- ’s mór­ vér­­vegyület, melly ereikben foly, nem úgy foly, mint más vér. Ők egy­úttal serények, lom­hák ’s komolyak. „Minden lomha nép — így szól a’ törvények’ szellemének írója, rú­­lok értekezvén — komoly, mert kik nem dolgoznak, a’ dolgozók’ fejdelmei­­nek tekintik magokat.“ A’ spanyolok fellengző eszmékkel lévén eltelve önmagok felöl, nem olly értelmet ad­nak az igaznak ’s nem-igaznak mint mi. Egy nyáját vezető pyrenaeusokon túli pásztor a’ legfü­ggetlenebb egyéniséget élvezi. Ez országban a’ függetlenség árt a’ sza­badságnak. Mit használnak a’ politicai jogok azon embernek, ki velük mit sem törődik; ki életét példabeszédébe rekeszti: Cueja de casta, pasto de gr­acia, hijo de casa — fajta­ juh, ingyen étek, házi gyermek—; olly embernek, ki mint a’ beduin, puskáját hátára vetve, ’s berbécseitől követve, hogy életét fentartsa, csak egy makkra, egy fügé­re, egy olajbogyóra van szüksége? Nem kell neki egyéb, mint egy ellenséges utazó, hogy azt más világra küldje; egy szegény kecske­­pásztorné, leánya egy agg apának, hogy azt szeresse. „Agg apa ’s rongyos köntysújj, nem gyalázat“— Padre viej­o , y manga rota, no es deshontra. A’ guadalguiviri selyembe öltözött maja (pásztor), töröspász­torbotjával , haját egy rezgővel csomóba szo­rítva, soha sem különbözteti meg a’ tárgyat a’ személytől, ’s minden vélemény-különbsé­get ezen dilemmába húz össze: „Ölj vagy halj meg.“ E’ character olly mélyen van bevésve az ibériai mintába, hogy a’ nép’ divatosított ré­sze elfogadván az új eszméket, ezek’ elle­nére is megőrzi eredeti szellemét. Hihette volna-e valaki, hogy a’ spanyolok lemészárol­ta

Next