Athenaeum, 1839/2. félév

1839-09-26 / 25. szám

388 és szerető ifjú, háza’ javáértrondoskodó férfi, életét ápoló öreg, mind csak maijának él és családjának, melly énjét emelve a’ jövendőre is látszik biztosítani. Az emberi életnek első foka a’ családi élet, melly egészen az egyén körül határozódik. Önmegtartás ösztön is, czél is a’ családi életre. De ez ki nem elégítheti őt egészen. Mind szükséges, mind belső ösztönei széles!) körbe hajtják, ’s mint műves vagy művész, vidéknek vagy helységnek lakosa, vagy bizonyos érdeknek vallója, községbe lép. Község van annyiféle, a’ hány az emberi szükség, mellynek már egy nem felelhet meg; ’s a’ hány az emberi keblet mozgató érdek, mellynek táplálékot a’ társaság nyújt, így eredtek és erednek egyesületek, czéhek, társaságok, intézetek, rendek és rangok. Az emberi életnek második foka a’ községi élet, mellynek czélja az entökéletesedés mellett osztálynak is tárgyazza jólétét, fenmaradását. Az osztály és község sok, ’s mindeniknek külön érdekei vannak, mellyek egymás mellett hatolván, lehetetlen, hogy meg ne ütközzenek ’s ollykor ellenséges állásba ne jöjenek egymással. Az osztályszellem, csak önmagát tekintve, le i igyekeznék rontani a’ többieket, ’s végre maga magát rontaná el. Szükséges tehát még nagyobb kör, melly valamennyi községet és osztályt magában foglaljon és öszhangzó munkálatra indítson; melly mindeniket egyiránt védve és jogosítva, valamennyit védjen és biztosítson. Ezen széles t kör az állodalom, melly minden emberi érdeket összpontosít, egyénét szintúgy, mint községét, ’s melly az emberi társaságot tökéletes egészszé teszi. ’S ő nemcsak védi azt kívülről ’s szerez bátorságot és igazat belülről, hanem, mi sem a’ családi, sem a’ községi élettől nem telt ki, mind egyénnek, mind osztálynak utat is készít magát könnyebben és tökéletesben kiélhetni. Az állodalmi élet’ harmadik foka az emberi életnek ; annak érdeke nem különváló, hanem közös minden egyénnel és községgel, ’s a’ viszony köztök olly szoros, hogy Thukydides igazán mondhatta: „Én azt hiszem, az egészre nézve erős állodalom inkább segíti az egyeseket, mint az egyes polgáraiban szerencsés ugyan, de általán véve romladozó: mert ha jól van is egyesnek magány dolga, mégis az állodalom’ megbuktával elvesz mindenik.**) Ezt szivükre vegyék, kik önérdeküket űzvén a’ közérdeket felejtik, vagy mi még roszabb, magok’ érdekét köz érdeknek tekintik. A’ mondottak inkább észszerinti mint történeti származnsa az emberi társaságnak. **) Családi életbe lépésre hajlandóság bírja az embert, községbe hajlandóság vagy véletlenség helyzi, de állodalomba sokszor a’ történetek’ tartózhatlan járása is kényszeríti. A’ hány életfok van, annyi viszonyban élhet az ember. Önzésből vagy körülményektől kényszerítve magános, mint rideg pusztában tengődő egyetlen fa, melly nedvét görcsös gyökereivel a’ száraz homokban szomjan szedi, mellyet szél kopaszít, harmat nem éleszt, ’s mellynek ágain madár nem zeneg, ’s árnyaiban epedő állat nem enyhül. De ember nehezen van illy pusztán; neki családban kell élnie, hogy másért élhessen, másnak szerencséjén örüljön ’s keseregjen haján, hogy saját elhunyta legalább egynek fakaszsza bánatos könyeit. Mint apa, anya, világot bir szűk házában; mi értjük a’ családi érdeket ’s szeretjük a’ családi viszonyt. De felfogjuk a’ községi érdeket is, fel azon családi főnek erényét, ki éltét városa, rende, községe’ fenmaradásáért áldozza fel, mert ő tudja, hogy gyermekeinek tartja meg azon viszonyokat , mellyekben maga szeretett élni. Csodáljuk a’ hazafit, kinek keble az egésznek *) *Kyar yuQ fji ~tuar náXiv nXeCiv ayivimnnv oq&ovuévrjv 6)(peXeiv rods Iduárag, xaff exagov Twv noXnalx evngayovaav , d&goav de oqtaXio(lévíjv. xahii; jiev ydg qpegófievog uvrn rd xaff' tavrov, diafptj'fi.gofiévris T?js nargidog, óidiv íjovov lvxánoXXvuu. , **) A’ családi élet’ nagy befolyásáról az egyéni és állodalmi boldogságra régen meg van mindenki győződve, nem úgy községi életéről is. Ezt közjogi tekintetben a’ középkor fejtette ki, a’ midőn még az ugyanazonnal foglalkodók is némi municipalis jogokat vívtak ki magoknak. A’ gondolkodó átlátja, hogy a’ községek’ ellenszeréül támadtak a’ nagy, előbb utóbb minden egyéni életet gépelylyé változtató öszpontosításnak, melylyet az állodalom megkíván. Az újabb történetek már bebizonyították a’ szerfölötti öszpontosításnak káros következéseit, ’s még sem méltányoltatik eléggé a’ községi élet. — Nálunk a’ vármegyék mindannyi termékeny földe a’ községi életnek, mellyet, remény illetőleg, a’ városok nem sokára tökéletesben fognak kiegészíteni. — Ellenkezőleg semmi, bármi néven levő község sem emelheti magát az állodalom’ felébe, mi ha megtörténik, a’ dolgoknak legferdébb állását szüli, mert a rész nagyobb akar lenni az egésznél.