Athenaeum, 1839/2. félév
1839-10-20 / 32. szám
szonyok, nem annyira polgári, mint vallási osztály -különbség bélyegző: a’ lelkiösmeret’ ügye némikép elnyelte a’ világi érdekeket ’s nemest és nemtelent egyesített a’ vallásos harczban, kivált a’ protestánsokat annak védelmében. A’ harcz ugyan nem annyira a’ külün népfelek: catholicus és protestáns, mint a’ jesuita szellemtől eltelt katona-kormányzók, az ezeket ingerlő é s ezektől fegyverhatalommal segített térítők és a’ nyomott protestáns fél között tűnik elő véres jelenéseivel. De az innét eredő gyűlölség a’ néptömeg vallási felekezetei köztt is annyival kevésbbé volt elmaradható , minthogy az evangelicusok elleni hatás semmi előbb adott biztosításokra nem ügyelt, semmi eszközét az üldözésnek meg nem veté, ’s minthogy a’ nyomott féltől szenvedett kár: templomok’ és iskolák’ elvesztése, evangelicus tanácsnokok’ letétetése stb. a cathol. felet némi hasznokban részesítő. A’ nemzetnek ezen, vallási érdek miatt meghasonlott, állapotában volt még is egy, a’ valláséhoz hasonló hatalmú, hasonló szentségű erő és érdek, melly a’ haza testén emésztő szétoszlásnak ellensúlyt tartott ’s melly a’ vallási gyűlűlségnek választó vizét némileg meggyöngítvén , a’ feleket összetartá ’s törekvéseiket, részben legalább, egy czélra egyesíté; ez, az alkotmány’ ledöntésével fenyegető, részben forgó — nemzetiség vala. Kevés ’s talán az angolon kívül egy nép sincs, mellynek nemzetisége olly szorosan összeforrva volna országos alkotmányával, mint a’ magyaré. Ez az alkotmány nem egy idegen kéztől a’ népre rátolt, vagy felülről ráillesztett politicai forma, mint számos egyebeknél, nem egy elméletileg kidolgozott ’s felállított alkotmány, hanem magából a’ nemzet’ szivéből kisarjazott, evvel minden viszontagságai köztt együtt növekedett, együtt alakúlt és érett, a’ nemzeti élettel, melly abban űrjét és támaszát lelte, egygyé olvadt kincs, mellyhez a’ magyar’ nemzeti érzetének leghatalmasb gerjedelmei, legédeskeserűtbb emlékezetei ’s egy bizonyos költői felmagasztaltság elválhatlanúl kapcsolvák. Catholicust és nemcatholicust is a’ legszorongatóbb aggálylyal párosult bosszúság fogta volt el tehát, midőn az oszták hatalomviselök, kivált Hocher, Ampringen, Lobkovicz, a’ jó indulatű királynak, kihez a’ nemzetet hála közé, tudta vagy legalább meghagyása nélkül, nyilvánítani nem átalják, hogy a’ király fegyvereze által korlátlan urává lön az országnak, minél fogva a’ régi alkotmány’ romjaira egy új emelendő, törvényül a’ király’ puszta akaratra tisztelendő , a’ várak és városok német tábornagyok és zsoldosok által elfoglalandók volnának; sőt midőn az 1700-i bécsi gyűlésen, hova csak a’ legelőkelőbb országnagyok valónak meghíva, a’ német ministerium egyenes indítványba hozá az austriai alkotmánynak Magyarországra is áttevését, a’ nemesség’ adóztatását, a’ kiváltságos osztályok’ és testületek’ előjogainak elterlesztését; a’ magyarok súlyos aggályok köztt hagyák el e’ gyűlést, készek mindenre nemzetiségük’ védelmében. A’ királyt, kit egyedül a’ német tanács túlbuzgalma vitt hasonló gondolatokra, egy részről az elégületlenek’ fegyverre kelése, más részről a’ benyújtott hazafiúi előterjesztések és kérelmek — Pálffyé, Lippayé stb. szelídebb nyilatkozásokra bírák ugyan; de ezek az elkeseredett kedélyeket ki nem békítheték, elegendő biztosítást a’ nemzet bennük, valamint előbb a’, soproni országgyűlés’ végzéseiben, nem találhatott, miután a’ német hatalomviselők a’ király’ szelídebb, méltányosabb hangulatának ellenére sem hagytak fel a’ magyar nemzetiséget fenyegető terveikkel. E’ közben Leopold meghalt ’s egy, majdnem közönséges lázadásra gyúlt, országot hagya utódjára. A’ lelkiösmeret’ szabadságának sérelme eleitől fogva egyesülve lévén a’nemzetiségével, a’ közönséges ingerültség ’s a lengyelektől kölcsönzött frigyes rendek czimével élő elégületlenek’ hadi szerencséje megingató József’ királyi székét. De végre elfáradt a’ nemzet hosszas harczában, a’ méltányos király’ engedékenysége ’s ígéretei, polgári és vallási szabadságot egyiránt biztosítók, sokakat lecsöndesítének, míg végre a’ béke’ közkívánata, a’ lázadók’ meghasonlása és többszörös csatavesztése a szatmári békekötésben elfojták az emésztő belharczot. A’ forradalom’ sikere, részben legalább, kielégíté a’ nemzetet, lecsöndesíté a’ kedélyeket, az alkotmány ’s evvel a’ nemzetiség’ kincse mentve volt a’ veszélytől. De más részről a’ vallási meghasonlás egészen ki nem egyenlítetett: a’ lelkiösmeret’szabadsága minden megtámadás és nyomás ellen nem biztosíttatott ; a’ térítők’ alattomos munkálkodása meg nem gátoltatott. E’ súrlódások azonban