Athenaeum, 1840/1. félév
1840-03-26 / 25. szám
tár’ pillanatnyi haszna miatt a’ kereskedés’ lényeges hasznai feláldoztattak; történt, hogy e’ financzforrásra utaltatott a’ kormány, midőn az az ország’ szabadságáért vívandó harczok’ költségeire segélyt, adónagyobbitást kívánt az ország’ rendeitől. Sőt többször meglepetünk azon rendelményröl, mi szerint belföldieknek az ország’ termesztményeit kivinni megtiltatott, hogy azokért az idegenek bejöni kényteleníttetvén, a’ nagyobb vám által, mikkel ezek megróvattak, a’ kincstár szaporíttassék !e. A’ királyok megelégedve valának a’ kereskedés’ állapotával, ha az a’ harminczadokon kincstároknak bőven jövedelmezett; a’ nagyok ’s nemesek pedig, ha termesztményeiket a’ belvásárokon idegeneknek, bár olcsón , eladhatták. Innét az az ingadozás, azok a’ számtalan ellenmondások az ezen korbeli, kereskedést tárgyazó törvényekben, így — hogy példát is hozzak fel — 1546 ban a’ pozsonyi harminczadon a’ kihajtott szarvas-marha’ vámja egy ftról kettőre emeltetett, azon reményben, hogy a’ kincstár’ tetemes haszna mellett a’ kereskedők sem fognak károsodni, marháik’ árát szinte fölemelvén. E’ számolást azonban nem igazolta a’ tapasztalás. A’ következő országgyűlésig világosan kitűnt az önkényes vámfölemelésnek káros befolyása nem csak a’ marhakereskedökre, kik közöl többen megbukván , kalmárkodásokkal fölhagyni kényteleníttettek, hanem az egész országra is; mert a’ külföldiek is fölemelvén behozott portékáik árát, a’ veszteség, azon felül, hogy a’ kereskedés megnehezült, végre is csak az ország’ lakosaira háramlott, nekik kelvén viselni a’ kincstár’ nyerekedésének súlyát ’s pedig a’ nélkül, hogy ez mind a’ mellett is jutott volna némi haszonhoz; mert azon kivítt, hogy a’ kereskedés megakadt, sokan Lengyelországon ’s más tartományokon át , mások tilos utakon csempézték be Osztrákországba marháikat. Minél fogva kénytelen jön a’ törvényhozás 1548ban ismét leszállítani a’ harminczadot. Ezen ’s illy szellemű törvényeknél sokkal ártalmasabbak voltak még kereskedésünkre azon visszaélések, mellyek a’ vámok ’s harminczadok körül történtek. A’ zavarok és törvénytelenségek’ e’ korszakában majdnem minden birtokos állított fel vámokat, mellyek törvénytelen követeléseikkel, önkényes zsarlásaikkal valóságos aadályai voltak a’ kalmároknak ’s nagy akadályai a’ közeledésnek. Mert nem elégedének meg avval, hogy az önkényt arra utazó kalmárokat kizsebelték, hanem történt nem ritkán az is, hogy, miként az árumegállító joggal ellátott városok, kényszeriték is vámjaikra kerülni az utazó kalmárokat. P. v. Laszky Jeromos 1562 ben a’ Krakóból árukkal hazatérő lőcsei kalmárokat rászorította, hogy szokatlan utakon kerüljenek az ő harminczadára. Miért Lőcse, visszatorlással élvén, a' Laszkyt uraló késmárkiakat zárta ki vásárairól !). Számtalanok valának a’ hasonló visszaélések ellen emelt panaszok ; számtalanok majdnem a’ törvényczikkelyek is 2), mellyek azokat orvosolni igyekezének; de hasztalan : fenmaradtak azok az egész korszak alatt a' kereskedők’ zaklatására, a’ közlekedés’ nehezítésére, így később — hogy a’ sokból néhány adatot hozzak fel — Schwendi tábornok a’ hatósága alá vetett felső tartományban minden kocsi gabnáért, minden hordó borért, polgároktól ’s nemesektől egyenlően hat forintot zsarlott ki, a’ mezővárosokat és falvakat pedig törvénytelen boradóval terhelé, mellynek jövedelmeivel aztán Lengyelországban nyereséges kereskedést űzött volt 3). A’ komáromiak a’ I7dik század közepén minden, városok mellett átúszó, hajótól egy sókövet csikartak ki *) stb. stb. De nem csak e’ törvénytelen vámok ’s harminczadok, hanem a’ törvényeseknél történt visszaélések is mód felett nehezíték a’ kereskedést. A’ harminczadi tisztviselők , hasznokra fordítván az idők’ zavarát ’s önkényük szerint szedvén a’ vámadót, mennyire zsarlották a’ kereskedőket, több országgyűlések’ irományai tudósítanak. Az 1567ki gyűlés’rendei panaszkodnak, hogy a’ kakuinczadosok a’ vámfizetést tanúsító levélkéért (boleta) minden szarvas marha után nyolcz dénárt követelnek, holott az előtt egész falkáért csak két dénár volt fizetendő. A’ Len- * * 34 ') Oly javaslatot olvasunk az 1618ki országgyűlésre küldött kir. előadásokban is. Katona 29, 760. — 1619ben pedig magok a’ RR. kértek illy rendelményt a’ királytól. Acta Comit. 1. 370. *■) Leutschauer Chron. im Magaz. d. Gesch. u. Statist. fur d. bsterr. Monarchie. 2 , 388. a) Illyenek: Decret. 1546: 49. 54.— 1548: 53. 58. — 1550: 67.— 1552: 35.— 1556: 36.— 1588: 27. — 1618: 18. — 1647: 91. 1681: 44. stb. 3) Forgách Lib. 17 , 487. Deer. 1567 : 38. 4) Katona 31, 654. stb.25*