Athenaeum, 1840/1. félév

1840-01-02 / 1. szám

8 ’s ezrész kelet adnak hatalmas példát az el­sőre, Európa — főleg­ a’ reformatio’ és fran­­czia revolutio’ idején — a’ másodikra. De a’ józan haladás’ czélja csak a’ jobb lehet, tehát az, mi joggal ’s közjóval egye­zőib); ’s a’ haladásnak, ha jogtisztelő férfia­kat akar látni zászlói alatt, csupán a’ jog és törvény’ útján szabad történni. Eszközei te­hát soha sem lehetnek durva vak erőszak, melly úgy rész, mint jó czélokra használha­tó; — csalás és csábítás, hanem egyedül i­­gazság és világosság ’s az emberiség’ nemesi­ érzelmeire ’s erőire hivatkozás. A’ haladás’ embereinek feladása: „jogszerű meggyőződé­süket tehetségig nyilván és hangosan hirdet­ni , minden jogtalanság ellen fáradhatlanúl küzdeni, ’s jobb állapot’ létesítésére, minden jó érzelműeket, társasági helyzetükhöz mért hatásra szólítani fel a’ közügy’ nevében.“ Az­ért először is a’ hatalom’ embereihez, a’ sta­tus’ fejéhez ’s nagyaihoz fordulnak — illedel­mes önérzettel, szabadelmű­séggel és honfiúi hévvel eleikbe terjesztik az alkotmány’ tör­vényhozás’ és igazgatás’ intézvényeiben ész­revett hiányokat ’s hibákat, segélyt, javítást és igazságot kívánnak a’ nép’ nevében, ’s — igénytelenül és szerényen ugyan, de az aján­lott dolog hasznos és szükséges volta felöli mély meggyőződés’ energiájával ■— adják elő legjobb ’s tisztább hitük, vagy a’ közvélemény’ szava szerint a’ czélra vezető módok­ ’s esz­közöket. Igyekeznek továbbá a’ néposztá­lyok közti józan politicai nézeteket terjeszte­ni, azokat a’ közdolgokbani élénk részvétre ’s azon polgári bátorságra és ch­aracter-be­­csületességre szoktatni , melly abban áll: „hogy midőn törvényes úton járunk, senkitől se féljünk“.­­• ’S ezt főleg azon statusokban teszik, hol a’ nép alkotmánynyal bir, melly­et politicai jogokkal ruházza fel, jogokkal, mellyek csalfénynyé vagy épen átokká vál­nak, ha a’ polgárok ki vannak rekesztve azon tudományból s nem k­evűlnek azon hazafi ér­zelmektől, mellyek nélkül nem létezik politicai nagykorúság. A’ haladás’ emberei hát fő fel­adásukká teszik az igazság’ világát tiszta fény­ben tündököltetni, ’s azok ellen foganatosan dolgozni, kik a’ nép’ tudatlanságától vagy sülyedtségétöl önzésüknek tetsző hasznot vár­va, tudás’ sugarait, ’s fölemelkedett honfi-ér­zelmeket nem akarnak a’ népre bocsátani. Felszólítják tehát a’ polgárokat, hogy politi­cai jogaik’ gyakorlatában, névszerint képvi­seleti rendszerrel bíró országokban, képvi­selőiket (küldötteiket vagy követeiket) csak szabad meggyőződés, azaz, a’ kijelöltek’ ér­telmi és erkölcsi jeles tulajdonaikba vetett önállású bizodalomnál fogva válaszszák meg, tehát olly férfiakat válaszszanak, kiktől bizton várhatják, hogy az ö. t. i. küldőik’ értelmé­ben szólandnak és teendnek. Intik a’ népet, hogy fack­ók’ martaléka, tisztátalan csábítá­sok’ játéka ne legyen, ’s a’ legszentebb kö­telességet sértő engedékenységgel ne visel­tessék alkotmányellenes, már akár hízelgő, akár fenyegető befolyások iránt. Figyelem­mel kísérik az országgyűlések, képviselői há­zak’ irányát ’s minden lépését folyvástt is­meretségben tartják azt a’ nép’ érzelmei -­­s kivánataival, szabadon de illedelmesen osz­tanak dicséretet ’s korholást, ’s a’ kötelesség­hez hű képviselőket tetszés, tisztelet és sze­retet’jelei által jutalmazzák, lelkesítik, erő­sítik. Végre a’ haladás’ emberei, ha népkö­veti széken ülnek, bensőkép áthatottaknak bi­zonyítják magukat bizományuk­ fontossága­ s szentségétől, buzgón védik az alkotmányt s alkotmányos jogokat, nem elégesznek meg ü­­­res ígéretekkel, sőt bizonyos időkbeni tettle­ges törvény­megtartással sem, hanem biztosí­tékokat kívánnak az alkotmányos jogok’ il­­letlenségének; igyekeznek a’ tiszta észjogot , a’ mennyiben az positiv elismerés’ hiányával van, vagy a’ történeti joggal ellenkezik, al­­kotmányszerű törvényjavítás’ útján az őt il­lető felsőségre emelni; hű buzgaloméint gyá­­molítnak egy alkotmányos érzelmű, a’ felvi­lágosult közvéleménynyel ’s nemesi­ korszel­lemmel őszintén kezet fogó kormányt , de fé­lelem nélkül küzdenek minden alkotmányo­san szabados fegyverrel a’ törvény’ útjáról eltért hatalom ellen, szüntelen azon szent kö­telességet tartva szem előtt, hogy a’ fejede­lemnek szinte úgy mint a’ népnek becses i­­gazságot hirdessék, a’ fejedelemnek nem ke­­vésbbé mint a’ népnek becses jogosságot vé­­delmezzék, a’ fejedelemnek ’s népnek egya­ránt dús- és áldást hozó haladást a’ polgáro­­sulás’ és közjó’ pályáján előmozdítsák. Ez a’ haladás’ embereinek ch­aracteristi­­cája a’ szó’ egészen saját értelmében. Lé­nyegesen különböznek hát a’ felforgatás, a’ revolutio’ embereitől, kik nem tekintve jog’ és törvény’határaira, csak dúlni, ’s testi erő­

Next