Athenaeum, 1840/1. félév
1840-01-26 / 8. szám
117 118 A’ rómaiak tehát a’ polgári bátorság, és szabadság’ legfőbb nyomát szinte az egyetemi nép’ ítéletében helyezék. V. Következtetések. A’ régiek’ ezen példáiból a’ bírói hatalom’ akkori gyakorlatára nézve hármat következtethetünk : «) Egynek kormánya alatt a’ bíróság ’ általa, vagy a’ tőle rendelt tisztviselőség által gyakoroltatott. Ezen esetben voltak Athene, és Róma a’ királyok alatti. p) Több személyek’ kormánya behozatalával a’ főhatalommal a’ bírói is összekapcsoltatott. A’ mint az említett városokban az archonok’ és consulok’ első idejében volt.) A’ néphatalom’ növekedtével és a’ kormánynak népre szálltával az ítélet hozási jogot is a’ nép magának tulajdonná, és azt csak meghagyás mellett bizá egyes bírákra. Ez volt a’ köztársasági szabadság’ állapotja. VI. A’ bírói önkény’ mérsékeltél a’ régieknél. Illy különös helyzetben találjuk a’ régiéknél a’ polgári hatalmak’ megkülönböztetését. Azonban szorosan összeszővék ennek okai az akkori polgári rendszer’ természetével. Mit a’ következő észrevételek fölvilágosíthatnak. A’ bírói hatalom egyes személyek’ ügyei körül forgolódván, azon főtisztviselőséghez kapcsoltatott, melly a’ közdolgok’ kormányát vitte, így midőn a’ nép Rómában a’ tisztviselőket választotta, az ekkér választott consulok szolgáltatták ki a’ törvényt. Volt tehát a’ bírói hatalomnak már abban egy mértéke, hogy a’ tisztviselők a’ nép’ választásától függtek. De ez a’ népet, őrizhette bár azon következésektől, mik az örökös tisztviselőségböl a’ népre háromolnak, az önkény ellen mindazáltal egyes polgároknak bátorságot nem szerezhetett. A’ törvénynek külön esetekre, alkalmazása a’ biró’ szabad akaratjától függvén. Szorosb korlátjok volt ennél a’ bíráknak a’ hellen és római köztársaságok’ kiterjedésében. Azok egy városi egyesületet képezvén , a’ nép a’ köz dolgok’ középpontjától nem távolíttaték annyira el, hogy a’ kormánynak minden léptére ne ügyelhetne. Kevés idöperczenet kivántatott, ’s a’ nép az előforduló történetet tudá. E’ helyzet a’ nép és a’ tisztviselőség közt olly közös érintödést szült, mi szerint a’ tisztviselők minden tettei a’ nép’ láthatlan vizsgálata alatt voltak- E’ népi ellenőrség pedig annál rettentőbb amazokra nézve, mert a’ népben engesztelhetetlen birát tapasztaltának valahányszor elveit, és egyszerű erkölcsi érzetit sérték. Nem csoda tehát, hogy C o 11 a t i n us L teretiának holt tetemét a’ népnek mutatván, a’ királyok,1) Appius önkényes ítéletére pedig a’ decemvirek * 2) űzetvén el, a’ bírói hatalmat a’ nép’ magának tulajdonítá. Az erkölcsös népnél mind a’ királyok, mind a’ decemvirek alatt egyenlő volt az erkölcs’ megsértésének hatása ’s következése. A’ bírói hatalom ezer, egy mérsékén kívül többre nem akadunk. Egyszerűk ’s kevesek voltak ott a’ törvények. 3) Az igazság kiszolgáltatása egyenes, nem szövevényes. És íme Nöttön nevén a’ római nép’ hivalkodása , hatalma, ’s gazdagsága, romolván az előbbi elvek, a’ bírói hatalomnak gyakorlata is alapos változást szenvede. A’ polgári egyes személyek’ életére ’s viszonyira legnagyobb befolyású lévén azon hatalom, melly a’ polgárok’ tettei ’s ügyei körül forog, az ebbe becsúszott önkény, és erkölcstelenség megzavará, és rontá a’ nép’ erkölcsi érzetit. Valamint az ítélő hatalomnak a’ consulok, ’s decemvirektöli elvonása növesztő a’ római nép szabadságát, úgy az örökös kérdéseknek — quaestiones perpetuae — a’ praetorokra volt átruházása Rómát szolgaságra vezető. .Könnyebben viseli el azon nép a’ szolgaságot, melly a’ bírói hatalom’ önkényéhez már hozzá szokott.* Ez kétfélekép esik meg: ha az ügyek’ vizsgálata egyes tisztviselőkre hagyatik; ’s ha ennek tehetősége önálló, azaz a’nép’ fő megvizsgálása, vagy felelet-terhe alatt nincsen, így történt Rómában. A’ Valeria törvény szerint minden ügyek a’ nép’ bírósága alá terjesztettek. *) A’ nép megismerte az ügyet és annak végrehajtását a’ tisztviselőkre bízta. Csak az hajtatott végre a’ tisztviselőktől, a’ mi hozzájok a’ néptől utasíttatott. Ezek tehát egyedül a’ törvény’ szoros végrehajtásával foglalatoskodtak. Ellenben pedig * Tit. Liv. lib. 1. c. MX. 2) T. Liv. lib. 3. c. XLV. 3) Numa alatt többnyire vallásbeliek. Decemvirek alatt a’ XII. táblák’ törvénye. • Ez volt amaz úgy nevezett: ,Jus provocationis ad populum.'18 *