Athenaeum, 1840/1. félév
1840-03-26 / 25. szám
TIJDONMYOK ÉS SIBPBÜVES1ETEE’ TARA. Kiadó szerkesztők: SCHERET, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ. BAJZA, Kiev félév. Pest. martius' 3 f. 1910- 25. szám. Tartalom! Ipar és kereskedés (Horváth Mihály). — Érdekes levél (Valtherr László).— Erdőben (TVachott Sándor). — Barátom’ emlékkönyvébe (Kuthy Lajos). — Rózsa és vérpad. Folytatás (Sz. Zs.) — Magyar játékszíni krónika. — Egyveleg (—ld.). — Ipar és Kereskedés.* 1526—1711. korszak. A' Kereskedés’ akadályai. —• Az ország’ fönebllekt általános állapota nem kevesbbé föltételezte a’ kereskedést, mint egyéb ágait a’ nemzeti iparnak. Sőt a’ folytonos háborúk és forrongások, a’ féket szakított törvénytelenség, a’ zsarlások és rablások, mik e’ kort átdulták, semminek nagyobb ártalmára nem lehettek, mint a’ kereskedésnek. Még is, ha egyedül ezek voltak volna a’ kereskedés’ akadályai , bizonyosan nem sülyed le az annyira előbbi, virágzatnak indult állapotából, mennyire lesülyedett. A’ kereskedés ösztönöztetvén a’ nyereségvágytól, ezen mindenek közt legközünségesb, hatalmas indulattól, nem irtózik megvíni a’ külső veszélyekkel, mikkel a’ pénzkereset összekapcsolva van, ha szerzett javait aztán bátorságba helyezheti. De a’ kereset’ veszélyein kívül e’ korban más akadályok is gördültek elébe, részint erkölcsiek, részint statusgazdaságiak, mellyek a’ kereskedést annyira nehezíték és megnyugüzók, hogy csodálkoznunk kellene, ha az annyira, mint történt, el nem silányul. A’ közvélemény, legalább a’ nemesi osztályban uralkodó, nem tulajdonított a’ kereskedőnek ’s foglalkodásának kellő tiszteletet; mert nem tudta méltánylani annak hasznait, miket a’ polgári életre, a’ haza’jóléte ’s boldogságára áraszt. Azért nem csoda, ha előítélettel az egész kereskedő osztály iránt elfogulva, azt nemtelen, sőt gyalázó gyanúsításokkal terhelte; a’ kereskedés’ ügyében pedig a’ legfonákabb eszméket ápolta. Kereskedő és uzsorás csaló, körülbelül egyetlön honunk’ ezen kori szótárában ’s a’ közvélemény szerint oda ment ki a’ kalmárnak minden törekvése, hogy a’ népet minél inkább kifoszthassa. Igaz, hogy e’ véleménynek volt némi alapja; mert a’ zsidók, ráczok és örmények, kik az ország’ némelly részein majdnem kizárólag kezdték a’ kereskedést, valóban nem menthetők fel minden vád alól. De nem válhatik a’ kornak dicséretére, midőn az egész osztályt telhetetlen pénzszomjasnak, csalónak, fösvénységében a’ közjóra nem ál *) Mutatványát illy czimír sajtó alatt levő munkából: ,,Az ipar és kereskedés’ története Magyarországban a’ három utolsó század alatt.“ 25