Athenaeum, 1840/2. félév

1840-10-22 / 33. szám

keresztelni, mert egy státuspolgárnak sincs igé­nye bizonyos jövedelmet olly úton húzni, melly által egyszersmind a’ nemzeti jólét is csorbítta­­tik. Valamint azonban a’tulajdonosnak nagyobb része előforduló esetekben a’ váltsági bért mi­nél magasbra törekszik csigázni, úgy az adózó, ha kénye szerint kényszeríthetné földes urát, va­lóban csekélységet ígérne tartozásaiért. — ’S itt volna újonnan az egyezkedés’ megakadása. A’ törvényhozás’ további feladása volna tehát egy bizonyos kulcsról és szabályról gondos­kodni , melly az úrbéri megváltásoknak általá­ban alapúl szolgálhatna, mi is nem olly könnyű, mint gondolnék; ’s ahhoz nem kevésb tárgy, mint lélekismeret kívántatik; ’s minthogy az egész hazára nézve egyenlő váltsá­gi­ mérték­­láb nem állhat, tehát az ország’ külön részeiben több rendű’s dologhoz értőkből szerkesz­tett küldöttségeknek kellene kineveztetniök, mellyeknek kötelessége volna a’ váltságbéri kulcsot és arányt a’ viszonyokhoz képest kidol­gozni, részrehajlás nélkül megbírálván az úr­béri terhek’ valódi értékét meghatározó helybe­li körülményeket, ’s különösen számbavevén mind a’ tulajdonosnak az úrbéri haszonvételek­kel összekötött terheit, és költségeit, mind pe­dig azt, hogy az úrbéri terhek által az adózó mindig többet veszt, mint mit a’tulajdonos nyer, ’s hogy bizonyos töke becses!) egy kétséges e­­redetű­ ’s az idő’ viszontagságaitól függő jöve­delemnél. Ezen küldöttségek’ kötelessége volna to­vábbá az előforduló szerződéseket intézni, ’s a’ jobbágyokat a’ megváltásra buzdítani, mert fáj­dalom­­ ezeknél a’ szokáshoz való ragaszkodás még erős, mint más néposztályoknál, úgy hogy gyakran csodálatos ellenmondásban a’ termé­szetes önzéssel, inkább régi boldogtalan álla­potukban ’s szegénységükben maradnak, hogy sem megszokott viszonyaikból, bármilly kecseg­tető jövendőt mutassunk is nekik, csak egyegy hajszálnyit is mozduljanak; de mint a’ gyerme­ket , ki tanítója’ szándékát megmagyarázni nem képes, úgy kell a’ szakértelmű jobbágyot is, ki a’ törvényhozók’ messzeható számításait át nem látja, önjavára kényszeríteni. A’ küldött­ségek’ buzdításainak még nagy nyomatékúl, ’s kétség­kivül hathatós ösztönül szolgálna, ha a’ magokat megváltó jobbágyoknak a’ házi és ha­di adóból néhány évig bizonyos mennyiség­et eng­edtetnék, valamint például az austriai tarto­mányokban az új építőnek is néhány évig a’ háztól járó adó elengedtetik. — Áldozat olly ügyért, melly jótékony következéseivel az egye­temes emelkedésre, ’s a’ nemzeti jólét’ tágasb megalapítására hat, a’ maga rendén van, ’s azon status, melly hasonló esetben segedelmét meg­tagadná , hasonlítana azon tösvényhez , ki pén­zét, a’ helyett, hogy biztos helyre kamatra ad­ná, ’s az által tőkéjét gyarapítaná, kertjébe el­ássa, és zsugoriságból önmagát is nélkülözé­sekkel gyötörvén, tulajdon vesztét sietteti. Mind e’ mellett a’ megváltás igen lassan fog haladni, ha itt még egy harmadik rendsza­bállyal nem leszünk a’ jobbágynak segedelmé­re. — A’ vagyonosabb, de csekélyebb számú jobbágyok, mint bizton reményiem, ha kény­szerítőig léphetnek fel, rövid idő múlva felsza­­badúlnak úrbéri tartozásaik’ terhe alól; de a szegényebb, milliókra menő osztály, melly most egyéb adóját sem képes készpénzzel leróni, mit fog tenni? — A’szegény, a’ pénzértékét túlbe­csülő ember, ha a’ váltságibér’ mennyiségét meg­hallja, vissza fog ijedni az előtte iszonyúnak tettszó summától, ’s kétségbeesvén annak meg­­szerezhetése felöl, még szerencsének tartja, ha előbbi viszonyai között megmaradhat, eszébe sem jutván, hogy jelen terhei messze felül múl­ják azon tőke’ kamatait, mellyel magát megvál­tani képes volna. — Ezen egy részről kétségbe­ejtő, más részről apathiával fenyegető zavarban a’ törvényhozás egy nemzeti k­ö l­c s­ö­n­ b­a­n­k’ felállításában fogja a’ legsikeresb gyógyszert lelni, melly a’ jobbágynak a’ váltsági tökét czélszerít biztosító föltételek mellett előlegezvén, mind azt, mind a’ tulajdonost azon kívánatos ál­lapotba helyezi, hogy mindegyik a’ magáét, ké­nye ’s belátása szerint, korlátlanul használhatja. Illy nemzeti kölcsönbanknak méltó példá­nyúl szolgálna a’ bajorországi kölcsön- és vál­tóbank, mellynek egyik lényeges feladása fek­vő jószágokra kölcsönt adni, ’s az által a’ tu­lajdonost vagy a’ jószágán fekvő terhek’ lero­vására , vagy annak czélszerű­ javítására képes­sé tenni. — Ezen banknál minden úri- és job­bágyi fekvő birtokra kapni a’ becsűértékig köl­csönt, a’legkisebb summa mindazáltal 500 ft.— A’visszafizetés részletenként történik ollyképen, hogy az adós, a’ tökétől járó ötös kamaton fö­lül , még tartozik évenként a’ tökének egy száz­­tollát a’ bank’ pénztárába letenni, minek követ­kezésében 43 év alatt az adósság tökéletesen letisztázva, a’tulajdonosnak, vagy örökösének az adóslevél visszaadatik, így példáúl: ha ná-

Next