Athenaeum, 1840/2. félév

1840-07-16 / 5. szám

77 78 tam. Az, ki azon tettet elköveté, itt áll, moralá, kezét Petley Edvard’ vállára tévé, ki ezen ille­téstül látszólag­ összeborzadt. ’S amaz, folytatá Tamásra mutatva, az, ki őt seg­íté. E’ sebet ke­zemen eg­yik testvér’ dühétől kapám, mialatt a’ szerencsétlen szolgát védeni akartam, kit a’ má­sik testvér lei­te; ’s mi a’ kést illeti, az csak­ugyan enyém; cseréltük a’ teng­eren, ’s itt van az, mellyért a’ magamét adám. De mit használ­nak szavaim, ... meg kell halnom, ’s valamint remélem isten’ bocsánatát ha trónja előtt állan­dók, úgy megbocsátok gyilkosaimnak is.“ Lehetetlen festeni a’ hatást mire’ beszéd, és Vilmos’ kezében a’ matrózkés’ látása, mellynek nyelén P. E. betűk vésvék, okozott. „Ő ártat­lan !“ kiálták az ügyvédek egyhangúlag — ezen ifjú föláldoztatott. . .Csendesség uraim!‘ mondá a’ bíró, ’s elvitetni parancsold a’ foglyokat, mi azonnal meg is történt. Nem veszték időt, ’s egy ügyvéd’ segítsé­gével fülkeresék minden körülményt, mi véden­­czü­nk’ ügyére fényt vethetne, ’s trón előtti köz­benjárásunknak több fontosságot adhatna; de minden fáradozásink siikertelenek maradtak. — Ezalatt órák s napok múltak, ’s mindig közele­dők a’ rettentő szerda. Majd az anyát, majd a’ fiút látogatom. Ez bátor szívvel vára a’ halált, s csak azon gyalázat ’s nyomor fölött panasz­­kodék, mit anyjára halmozott. Ez azon véle­ményben volt, hogy fia csak számkivetésre ítél­tetett , ’s mivel őt e’ hibában hagyok, ’s ő elh­i­­­tété magával, hogy foghatja követni őt, ösz­­szeszedé minden erejét őt a’ fogságban meg­látogatni , rövid búcsút veendő, mialatt tán utoljára zárá karaiba. E’ látogatás estve a’ ki­végzésre rendelt nap előtt történt, ’s midőn anyja eltávozik, becsukatám magam az ifjúval, ’s imával ’s komoly beszélgetések közti töltőnk az éjt. Reg felé mindketten nyugalmat keresőnk fek­helyünkön , ’s örömmel láttam, hogy Brockman csendes álomba merült, mielőtt szemeimet bezár­­hatám. — Ajtó’ zörgése költe föl. Bookman min­den lépten a’ bakót hitte belépni, ’s nyilván ész­­revevém arczán, hogy a’ bátorság és gyenge­ség hevesen h­arczoltak belsőjében. Nem bakó, de a’ sherif lépe be, még pedig olly arczczal, minővel halált nem szoktak jelenteni. Jelenté , hogy a’ kivégzés a’ király’ parancsából elha­­lasztatik, ’s midőn Brockman kissé magához tért örvendetes ijedségéből — folytatá, hogy ártat­lansága megismertetvén, kegyelmet nyert. Azon pillanatban, midőn Brockman Peltey Eduárd’ vállára tévé kezét, ez hideg lázba esett ’s fölötte elgyengülve viteték fogságába. Be­tegségé’ első napjaiban makacs hallgatásban maradt, de midőn érzé halála’ közelgését, föl­­éb­edt lelkiösmerete, ’s azon nap’ reggelén, melly a’ kivégzésre rendeltetett, heves benső h­arcz után lelkészt hivatván, tökéletes vallomást ten, mi Brockman’ ártatlanságát legtisztábban bizo­nyító , ’s vallomását minden pontban megerö­­síté.--------­Brockman azonnal elhagyó börtönét ’s a’ most már fölötte boldog anyához siete, kinek minden perczét egész haláláig — mit e’ szeren­csétlen eset fájdalom! nagyon siettete — fölvi­­ditni ’s megszépítni i­gyekezék. Azon­ hajónak kormányzását is megkapó, ’s most több év óta kereskedéssel foglalkodik a’ balti tengeren ’s csak ritkán látogathatja m meg falunkat, hol ő, ki mind azon rész tettektől, mik hajdan Henricihez ’s annak gonosz testvéreihez csatolták, kitisz­­túlva, mindig kedves vendégem maradand. Petleyekről kevés van mondani való. Eduárd vallomásának aláírása után,kevés órával meghalt. Zakariás ítéletéhez képest Botany-Bay-ba kül­detett, de az öregről, leányáról és azon gazról, ki tannál lépe föl, vidékünkben semmit sem hal­lottunk többé. II. Szartenczy Ferencs. Magyar játekssini krónika. Jul. 10. Antony. Szomorú­. 5 felv. Dum­ás Sán­dortól ford. Szentai György. Jul. 11. Szerdahelyi­ javára bérszünetben először. Tündér lak. Víg opera 2 felv. Irta Egressy Benja­min. Zenéje Szerdahelyitől. Jul. 12. Három egyszerre. Vigj. 1 felv. Kisfaludy Károlynéi. Ezt követé Arlequin mint csont­váz. Némajáték 2 felv. Beauval tánczosok mint ven­dégek. Egyveleg. Barbados a’ kolibrik’ kazuja, mellyek igen számosan találtatnak benne. Egy elmés franczia iró, töredékeiben az Antillaszigetekről, sok érdekkel beszél ezen kecses és gyöngéd madárkákról. A’ bar­­badin növény’ lombja alatt vizsgáló őket, mellynek virágai nyolcz hü­velyknyi átmérősek és majd minden ismert virágok között legkitűnőbbek. — Ezen állatok örök vidorsága ’s fáradhatlan repkedése , a’ nap’ fé­nyében igen ragyogó aranyszárnyaik lebilincselik a szakadatlanul magokra vont szemeket; míg ők virág­ról virágra csapongva , kevesebb mint egy perez alatt a’ virág’ minden mézét kiszívták. Rövid életöket ha­­bonulatlanul éldelik gyorsan kimért örömpillanatokban.

Next