Athenaeum, 1840/2. félév
1840-08-02 / 10. szám
148 de csak az eszmékig hat fel, magokat az eszméket nem bonczolhatja. Azok látbatlanok mint rejtett források, mellyeket az alaki csörgedező patakok mutatnak. A’ patakok az emberi hit, és a’ tudás’ ágai, a’ tudomány ezeket vizsgálván , következtet a’ forrásokra. ’S ebben sem boldogul egyaránt: a’ szép, és hit’patakjai csak az érzeménynek folynak, ’s valamint az úgynevezett imponderabileknek hatásait ismerhetni csak, úgy azoknak sem tudni egyebét mint hatásait az érzelemre. A’ különbség az erkölcsi, és szép között onnan ered, hogy a’ kettőt nem egyképen tudjuk meg, mert amazt az értelem méri ki, ezt az érzelem fogja fel, tehát csak a’ reflexio előtt különbözők, magokban egyek. — Hisz a’ szép az isteninek képviselője, hogyan lehet más, mint a’ jó. Honnan van még is a’ látszatos ellenkezés ? Előbb onnan, hogy, mint mondtuk, az értelem alkotásánál fogva, nem egyaránt fér az erkölcsihez és a’ széphez, mit azonban mélyebb tudás kiegyeztet; azután, ’s leginkább onnan, hogy a’ széppel a' kecsest, és ingerlőt összekeverjük. Nincs gátlóbb ellensége az aestheticai művelődésnek azoknál, mert a’ jó ízlést semmi sem rontja el inkább mint azok. A’ hashősök, és konyha-művészet’imádói az ing’ csiklandozását étvágynak tekintik; mi leggyakrabban a’ kecsest, és ingerlőt tartjuk szépnek. — Ott az emésztő erő, itt az ízlés silányul el: fűszer, mellynek mindinkább csípősnek kell lenni, támogatja ’s ébreszti darabig mind a’ kettőt, de egészség nincs bennük, meg vannak már romolva. így történik, hogy a minek életerőt adni kellene, az megemészt, ’s minek az istenit, az érzéken túlit ábrázolni kellene , az a’ sóvár kívánság’ örvényébe sodor. Felette nagy kárt tesznek a’ kecses és az ingerlő a’ szépnek alakában: az ifjúság, melly a’ csupasz vétektől irtóznék, azok által édesgetve bukik bele. ’S a’ mirigy nemzedékről nemzedékre ragad, ’s ha a’ történeteket vizsgálod, azt hinnéd , csak egyetemi felfordulás feledteti el az öröklött ingert, és gyengélkedést. Annál pedig semmi sincs szomorúbb. — A’ jóbani birodalom reménylen késztet, hogy az emberiséget nem fogja többé olly veszély érni, millyen hajdan a’ római világot döntötte el, de karjainkat keresztbe tenni csak török lüt, és gyávaság tanácsolná. Ha éktelen pangásban vesztegleni nem akarunk , kettőt szükség tenni: tiszta ízlést terjeszteni, ’s mind arról mi magát szépnek hazudja, kímélet nélkül lerántani a’ kecses leplet. Elkényeztetés megzsibbasztja ugyan az erőt, de nem annyira, hogy újra meg ne edződhessék. Csak tisztítsuk az ízlést, ’s rontsuk le az álszépnek országát! 6. A’ kor’ könyvészetében a’ regény vonja leginkább a’ bölcselő’ figyelmét magára. Ki anynyiban kegyencze a’ sorsnak, hogy tenyere munkájától ollykor megpihenhet, olvasásra fordítja szünidejét; kit pedig a’ mennyei áldás, vagy elődei’ szorgalma a’ kénytelen szerzéstől felszabadított, annak munkájává lett az olvasás. Olvasni mai nap olly szükséggé vált, mint az eledel, ’s nem csak tanulás végett olvasunk, hanem mulatságból, időtöltésből, vagy unalomból. — ’S mit olvas a’ nagy szám? regényeket, és regényeket. Franczia, angol, olasz, német iró dolgozik hölgyeink, és szolgálóink’ számára , ki az eredetit olvassa, ki fordítását. Míg új, és drága a’ könyv, a’ dámák’ asztalán forog, néhány év múlva a’ szobaleányokhoz költözik, onnan a’ kis városokba, végre falukon bevégzi a’ pályafutást, megkerülvén mindent, ki csak időt szakaszthat olvasásra. Angol regény hány kézen fordul meg ? Ez olvasmány kérdésen kivűl nagy befolyással van a’szellemi mivelődésre, ha jóval-e mindig? a’ regények’ tartalma határozza meg. ’S mi az nagyobb részint? Előbb német lovag regények mulattattak csodás történetekkel, melylyek közt szerelmi kalandok, mint csalétek hintettek el. Azután Lafontaine és társai’ csinálmányai jöttek világra , mellyek nem mindig erénytükrök. Finom érzékiség, ’s szerelem tárgyuk; hála istennek, jobb regények miatt unalomból sem olvassa már a’ város, de az olvasóság’ szélén még most csemegézik. Az angol regény Scott Walter által a’ könyvészetire díszes helyre jutott, ’s kik követték, és követik, valóban jótévői az európai emberiségnek. Olvasni kell már, mi üdvös ha ártatlan és mulatót olvasnak, ha irói szenny az olvasó’ elmére nem ragad; mi hasznos , ha oktatólag mulatót olvasnak, ha írónak bölcsesége tetsző alakban ajánlkozik az elmének! — De az új regények között, mellyeket Páris gyárt, vagy Brüssel utánnyomat, vagy Lipcse a’ világba bocsát, hány erkölcsi máktermés van. Égben földön minden bomlik, a’ szív törött, hánykolódó, mellyet vallás meg nem nyugtat, szokás nem enyhít, a’ polgári életuntat , a’ nagyoké ki nem elégít.. Goth ablak’ töredékén sírásra fakadnak, s megvetik az em