Athenaeum, 1841/1. félév
1841-02-21 / 22. szám
,,De hát miért — kérdi Venelin — csak olly kisded tartomány viseli Bolgárország’ nevét? Mert e’ nemzet csak itt tárta fen magának a’ legújabb időkig egy független trónt, míg Huméba v, Thraeiában, és Macedóniában, majd mindig adófizetője volt a’ görög császároknak, ’s kénytelen urai nevét viselni, t. i. rumeliotának (pontot) mondani magát, melly név egykor közös volt minden görögökkel.“ Mindazonáltal elismeri Venelin, hogy a’ bolgárok mostanság az elaljasodás’ és tudatlanság’ siralmas állapijában sínlenek, mert „ámbár Törökország’ nyájai, földei és szőlői’ roppant része kezeikben van, de nem lévén, úgymond, sem törvényeik, sem szabadalmaik, birtokuk és polgári létezésökre nézve a’ pasák’ és várkormányzók’ önkényétől függenek, és sorsok e’ korlátlan uraik’, gyakran kegyetlen hóhéraik’ kedve kénye szerint változó ... a’ miért polgárisodást, értelmi miveltséget köztök keresni nem kell. A’ törökök’ nem bízván bennük, minden nemzeti tanodát tilalmaznak, ’s a’ pap, ki őket oktatná, szintolly tudatlan mint a’ nép. Mert a’ pasák előtt az egyház sem lévén szent, az egyházi méltóságokat is árverésre bocsátják; ’s így a’ vevők részükről csak azon vannak, hogy juhaiktól annyi pénzt csikarjanak, mennyi költségük’ pótlására kell. Továbbá a’ fényes porta tilalmazza a’ bolgároknak, mint valamennyi keresztyéneknek, döledezö’ egyházaik’ kijavítását vagy újak’ építését, hacsak roppant nagy summákat nem tesznek le, minél fogva vallás’ szükségétől ösztönöztetve, egész falvak mahomedanismusra térnek.“ Ezen ínséghez számítja Venelin a’ latin barátokat is, kik ide szállonganak az uniót hirdetni , ’s itt ott győznek is... stb. „Hajdanában a’ bolgár egyház felségi joggal birt, független volt a’ szó’ szoros értelmében , valamint független, péld. a’ syriai egyház mind máig is. Írásai Moszkában lefordíttattak, ’s az igazhitű éjszakát igazgaták ,sőt az orosz nép is ennek befolyása alatt tért a’ keresztyén hitre. A’ szent szlávón nyelv Bolgárország és Macedóniában keletkezett, ’s az oroszok, egész Lomonosovig majdnem bolgárul írtak. E’nép hierarchiáját egy patriarcha kormányozta, a’ keleti patriarchákkal hasonjogú, ki Dorostul v. Silistriában, utóbb Adhridában lakott Macedóniában , majd Ternovban, folyvást a’ polgári fővárost követvén. Azonban a’ törökök’ berohanásával és győzedelmével változott ez állapot. A’ byzanti patriarcha a’ zultán’ közelében ’s annak legalázatosabb szolgája lévén, nem volt e’ fejdelemnek oka őt megalázni. Ellenkezőkép a’ bolgár patriarcha, ki felsánczolt hegyei között nem egyszer lázaszthatta ’s fel is lázította népeit az izlám ellen. A’ Zoltánok tehát mind inkább és inkább elnyomák őt, míg nem volt többé egyéb, mint a’ konstantinápolyi patriarchának alárendelt püspök. Ekkor aztán görög barátok kezdék a’ bolgár püspökségeket elfoglalni, a’ bolgár egyház ekkép elnemzetlenedett, ámbár a’ szertartások’ nyelve a’ szláv maradt, még Rumelia és Macedóniában is, mind a’ mellett, hogy a’ görögök mindenkép igyekvőnek a’ bolgárokat elgörögösíteni, a’ törökök azokat eltörökösíteni, és noha az utóbbiak minden bolgár és szláv könyvek’ nyomtatását eltilták. Ellenben másfelől a’ városokban számos görög tanoda keletkezett. Az előtt az isteni szolgálat Oláhországban és Moldvában szlavón nyelven végeztetett, a’ dunántúli bolgárok és rumelióták Bukarestből vevék könyveiket, mai nap másképen van........’s mivel a’ balkányi görög papok keveset gondolnak fáraik szláv könyvei’ fentartásával, enyészésök napról napra inkább érezhető. Walsh, egy újkori angol utazó, Bolgárország leírásában azt mondja, hogy e’ népnél sehol sem talált könyveket, ’s úgy látszék neki, miszerint a’ kisded városok’ görög kereskedőit kivevőn, a’ merre járt, senki sem tudott olvasni, írni; még a’ pénz’ becse sincs nálok meghatározva, egészen mint az arany korban; ’s az utas e’ békés vidékekre nemcsak egész bátorságban járhat, hanem a’ nélkül, hogy valakinek eszébe jutna , a’ vendég’ elfogadásáért pénzt kérni.“ Mr. Schedel F. (Vége következik.) //' vitskereszti ünnep. (Vége.) Midőn a’ schwarzwaldi falórácska az új reggel’ első óráit jelenté, nem enyhíté a’ napnak örvendeztető fénye a’ hó alatt mélyen eltemetteket. Azonban új fáradozások nem kiméltettek, így sikerült nekik, egy jó hosszú tornáczot vájni a’ hó alatt azon irányban, mellyben legközelebb kiérni reméltek. Szomorú ridegségben múlt el január’ másodika. Kívül ismét éj borult a’ vidékre ’s a’ csillagok kijövének , a’ nélkül hogy az elevenen eltemettek legkisebbet is láttak volna mind ezekből. Csak a’falóra adá tudtokra, a’napnak, melly szakában élnek.22 *