Athenaeum, 1841/1. félév

1841-02-21 / 22. szám

,,De hát miért — kérdi Venelin — csak olly kisded tartomány viseli Bolgárország’ nevét? Mert e’ nemzet csak itt tárta fen magának a’ legújabb időkig egy független trónt, míg Hu­m­éba­ v, Thraeiában, és Macedóniában, majd mindig adófizetője volt a’ görög császároknak, ’s kénytelen urai nevét viselni, t. i. rumeliotá­­nak (pontot) mondani magát, melly név egykor közös volt minden görögökkel.“ Mindazonáltal elismeri Venelin, hogy a’ bolgárok mostanság az elaljasodás’ és tudatlanság’ siralmas állapi­jában sínlenek, mert „ámbár Törökország’ nyá­jai, földei és szőlői’ roppant része kezeikben van, de nem lévén, úgymond, sem törvényeik, sem szabadalmaik, birtokuk­ és polgári léte­zésökre nézve a’ pasák’ és várkormányzók’ ön­kényétől függenek, és sorsok e’ korlátlan uraik’, gyakran kegyetlen hóhéraik’ kedve kénye sze­rint változó ... a’ miért polgárisodást, értelmi miveltséget köztök keresni nem kell. A’ törökök’ nem bízván bennük, minden nemzeti tanodát ti­lalmaznak, ’s a’ pap, ki őket oktatná, szintolly tudatlan mint a’ nép. Mert a’ pasák előtt az egyház sem lévén szent, az egyházi méltó­ságokat is árverésre bocsátják; ’s így a’ vevők részükről csak azon vannak, hogy juhaiktól annyi pénzt csikarjanak, mennyi költségük’ pót­lására kell. Továbbá a’ fényes porta tilalmazza a’ bolgároknak, mint valamennyi keresztyének­nek, döledezö’ egyházaik’ kijavítását vagy újak’ építését, hacsak roppant nagy summákat nem tesznek le, minél fogva vallás’ szükségétől ösz­­tönöztetve, egész falvak mahomedanismusra térnek.“ Ezen ínséghez számítja Venelin a’ latin barátokat is, kik ide szállonganak az uniót hir­detni , ’s itt ott győznek is... stb. „Hajdanában a’ bolgár egyház felségi jog­gal birt, független volt a’ szó’ szoros értelmé­ben , valamint független, péld. a’ syriai egyház mind máig is. Írásai Moszkában lefordíttattak, ’s az igazhitű éjszakát igazgaták ,­­sőt az orosz nép is ennek befolyása alatt tért a’ keresztyén hitre. A’ szent szlávón nyelv Bolgárország­ és Macedóniában keletkezett, ’s az oroszok, egész Lomonosovig majdnem bolgárul írtak. E’nép hier­archiáját egy patriarcha kormányozta, a’ keleti patriarchákkal h­asonjogú, ki Dorostul­ v. Si­­listriában, utóbb Adhridában lakott Macedó­niában , majd Ternovban, folyvást a’ polgári fővárost követvén. Azonban a’ törökök’ beroha­­násával és győzedelmével változott ez állapot. A’ byzanti patriarcha a’ zultán’ közelében ’s an­nak legalázatosabb szolgája lévén, nem volt e’ fejdelemnek oka őt megalázni. Ellenkezőkép a’ bolgár patriarcha, ki felsánczolt hegyei között nem egyszer lázaszthatta ’s fel is lázította né­peit az izlám ellen. A’ Zoltánok tehát mind in­kább és inkább elnyomák őt, míg nem volt többé egyéb, mint a’ konstantinápolyi patri­­archának alárendelt püspök. Ekkor aztán görög barátok kezdék a’ bolgár püspökségeket elfog­lalni, a’ bolgár egyház ekkép elnemzetlenedett, ámbár a’ szertartások’ nyelve a’ szláv maradt, még Rumelia­ és Macedóniában is, mind a’ mel­lett, hogy a’ görögök mindenkép igyekvőnek a’ bolgárokat elgörögösíteni, a’ törökök azokat eltörökösíteni, és noha az utóbbiak minden bol­gár és szláv könyvek’ nyomtatását eltilták. El­lenben másfelől a’ városokban számos g­örög tanoda keletkezett. Az előtt az isteni szolgálat Oláhországban és Moldvában szlavón nyelven végeztetett, a’ dunántúli bolgárok és rumelióták Bukarestből vevék könyveiket, mai nap másképen van........’s mivel a’ balkányi görög papok ke­veset gondolnak fáraik szláv könyvei’ fentartá­­sával, enyészésök napról napra inkább érezhe­tő. Walsh, egy újkori angol utazó, Bolgárország leírásában azt mondja, hogy e’ népnél sehol sem talált könyveket, ’s úgy látszék neki, miszerint a’ kisded városok’ görög kereskedőit kivevőn, a’ merre járt, senki sem tudott olvasni, írni; még a’ pénz’ becse sincs nálok meghatározva, egé­szen mint az arany korban; ’s az utas e’ békés vidékekre nemcsak egész bátorságban járhat, hanem a’ nélkül, hogy valakinek eszébe jutna , a’ vendég’ elfogadásáért pénzt kérni.“ Mr. Schedel F. (Vége következik.) //' vitskereszti ünnep. (Vége.) Midőn a’ schwarzwaldi falórácska az új reggel’ első óráit jelenté, nem enyhíté a’ nap­nak örvendeztető fénye a’ hó alatt mélyen elte­­metteket. Azonban új fáradozások nem kiméltet­­tek, így sikerült nekik, egy jó hosszú tornáczot vájni a’ hó alatt azon irányban, mellyben legkö­zelebb kiérni reméltek. Szomorú ridegségben múlt el január’ máso­­dika. Kívül ismét éj borult a’ vidékre ’s a’ csil­lagok kijövének , a’ nélkül hogy az elevenen eltemettek legkisebbet is láttak volna mind ezek­ből. Csak a’falóra adá tudtokra, a’napnak, melly szakában élnek.22 *

Next