Athenaeum, 1841/1. félév

1841-04-08 / 42. szám

661 662 feksértő, igazságtalan szabályt foglalja magá­ban, hogy a’ hűtlenek’ ártatlan gyermekei is jószágvesztéssel büntettessenek: az 1791: 56 helyrehozza ezen lázító jogtalanságot, ’s a’jó­szágvesztést csupán a’ bűnösre szorítja. Kitetszik ezekből, hogy minél inkább halad valamelly nemzet a’ polgári művelődés’ pályá­ján, annál jobban kifejlik nála azon szükség, hogy a’ polgári szabadsággal olly szoros ösz­­szeköttetésben levő felségsértési ’s h­űtlenségi bűnökröli fogalmak pontosan meghatároztassa­­nak, ’s az ezen bűnökre szabott büntetés ne az ijesztő rendszer, (különben is rész politica) ha­nem tiszta jogeszmék’ alapjára építtessék. És valóban európaszerte át kezdék látni a’ törvényhozó hatalmak, hogy a’ felségsértési ’s h­űtlenségi bűnök’ fogalmának határozatlansága, vagy kelletinél tovább terjesztése a’ legveszé­­lyesb csapás , melly polgári alkotmányt érhet, s hogy az , e’ bűn’ fogalma alá tartozó eseteket szorosan kijelölni, egyenként világosan felszám­lálni, széttaglalni, minden fokozatnak arányla­­gos büntetését határozottan kimérni; általános, sokfelé magyarázható kifejezéseket, üres, inga­tag ’s bírói önkényre utat nyitó szavakat e’ tör­vények’ szerkezetében­ gondosan kerülni, meg­­kisértést ’s merényletet a’ tettől, a’ büntetés’ fo­kozatára nézve, megkülönböztetni — az alkot­mányos szükségek’nem legcsekélyebbike.— Élő példái ezen érzelemnek a’ legújabb fenyítő tör­vények , kitű­nőleg a’ badeni, szász és wü­rtem­­bergi; valamivel selejtesebb a’ bajor, noha ez is sok elsőséggel bír. — Az austriai igen jeles fenyítötörvénykönyv’ ezen pontja ellen csupán azon kifogást tehetni, hogy nem minden kifeje­zései egészen határozottak. (Oest. Strafgesetz­buch Art. 52—60.) — A’ porosz fenyítő törvény’ ezen bűnt illető részét az ijesztő rendszer bé­lyegzi ’steremté, mert az a’ legtávolabb rész­vét- ’s puszta szándékra is halált dörög; ’s e’ látásnál önkénytelen eszünkbe jut, hogy a’ kü­lönben igen jól igazgatott Poroszországnak nincs alkotmánya. — A’ franczia Codex’ 1832-iki át­vizsgálásakor történtek ugyan némi javítások, de nem eléggé gyökeresek, mert ,,a’ proposi­tion non agrée“ most is halállal bű­ntettetik(lásd 1832-iki Code pénal’ 84-ik §-át). Oly szempontokból indulva ki, az alkotmá­nyos fejlődés’ ezen korában, midőn minden do­log érdekel, melly a’ társasági, alkotmányos intézményekkel csak némileg is összefügg, nem lehet az ezen tárgyróli eszmefejtegetés érdek­telen ; nem lehet egészen érdektelen röviden át­vizsgálni hazai törvényeinket, hasonlítni azokat az általános jogelvekkel, ’s kimutatni a’ kórje­leket, mellyek bölcs orvos kézre várnak. (Folytattatik.) Háncs alók­ a’ magyar acade­mia előtt. Nemcsak érdekesnek, hanem fontosnak is tartjuk . D. Schoepff Auguszt prof. ’s academiai szag’ befejező szavai’ közlését, a’ kancsalok gyógyítása’ ügyében. Tudva van e’ lapokból is , hogy tavaly decemberben vezetett e’ tudós orvos először tizenkét kancsal egyedet az academia elébe, tudományosan ön nézete és tapasztalása szerint értekezvén a’ kancsalság’ természetéről, ’s előmutatván részletesen a’ műtét’ fogásait, melly inmetszésben (tenotomia) áll, mi által gör­be tagok is orvosoltatnak mai nap, habár nem olly biztosan a’ görbültség’ nagyobb fokain , mint a’ sandaság. A’ második bemutatás január­ban , az utólsó martius’ 1-jén történt. „Szükségesnek tartom,így szólt az előadó, e’ harmadik bemutatást is a’ tudományok’ e’ je­les törvényszéke előtt, hogy e’gyógymód’ töké­letes biztosságáról a’leghalkabb kétkedés is elhá­­ríttassék. Íme ismét néhány egyed, ’s köztök új is, kikkel együtt mindössze tizenöt állott a’ Tek. Társ. előtt, állapotjai’ külön időpontjaiban , úgy mint a’ műtét előtt­ mint kancsalok, néhány tüstént a’ műtét után, a’ most jelen levők és mások két há­rom héttel utána, sőt már most a’ legutóbb o­­peráltak is úgy, hogy már egyen sincs többé legkisebb jele a’ véghez vitt műtétnek , ’s mind­nyájan részint az előbbi alkalommal, részint most tökéletesen kiegyenesített szeműek. Vol­tak közöttük külön fokú kancsalok, közölök itt őszinte örömmel mutatom be Lusinszky urat, kit a’ társaság olly mértékben sanditónak látott, hogy ezer közt is alig fog egy kettő i­lyennek találtatni.“ „Könnyen történhetik, T. T., hogy midőn valaki e’ műtéttel foglalkodni kezd, első próbái­nak tökéletlen foganata lévén, talán magát a­ műtétéit okolja; ’s ez olly férfiakkal is történhe­tik, kik különben sok érdemmel ’s nagy műte­­vei ügyességgel bírnak. De legyen szabad ne­kem itt egész szerénységgel abbeli meggyőző­désemet kimondani, hogy tíz húsz próba még nem ad jogot magát gyakorlottnak hinni, ’s a’ műtét felett eltörni a’ pálczát. Az ügyességhez

Next