Athenaeum, 1841/1. félév
1841-04-20 / 47. szám
741 742 37. §.), minden utána következő váltó tulajdonosnak kötelezve vagyon“, tehát épen úgy , mintha teljes forgatmányban kapta volna ő maga is a’ váltót. Törvényünknek a’ hiányos és hamis váltóról ’s látiratról czélirányos rendeletei is (39. §—45. §) különösen kiemeltetnek. Az 51. §ra nézve, mellyben az mondatik: ,,a’ váltó az intézvényezettel azon kérdés mellett közöltetik, valljon az intézőnek megbízását elfogadja-e ?“ ezen kitételről: ,megbízás*, azt állítja, „hogy nem szerencsésen választatott, ’s oda mutat, hogy a’törvényadó az intéző és intézményezett közötti viszonyt megbízásnak tekinti, a’ mi pedig nem helyes, és az illy hasonlóság’ fölvétele hibás következtetésekre vezet“. Micsoda hibás következtetésekre vezetne, M. meg nem mondja. Azonban bátor vagyok megjegyezni, hogy én azon szónak helytelenségét teljességgel nem látom, csakhogy szigorún meg kell különböztetnünk, hogy ezenmegbízás* fölvételének csupán az intéző és intézvényezett között van helye, a’ váltótulajdonos és intézvényezett között pedig a’ váltói kötés adóssági, vagy adósság-átvállalási.Lásd Váltójogom’ 44. ’s következő §§ait. A’ 67. §ra nézve ugyan bölcsnek mondja M., hogy a’ magyar váltótörvény az intéző általános kötelességévé a’ födözést nem teszi, mint a’ ,Code de commerce*, mindazáltal megérinti, hogy a’ .követelés* kifejezése miatt nem tudhatni, ha a’ késedelmes bemutatónak a’ kibocsátó ellen akkor, midőn csak azt tudja bebizonyítni, hogy a’megbukott intézvényezettnél bizományi árai valának, vagy az intézvényezett neki hitelét ígérte, ’s melly esetekben a’ kibocsátó a’ váltó’ elfogadására, ha az annak idejében bemutattatik vala,méltán számolt, van-e viszkeresete? Véleményem szerint a’ mondott törvényrendelet csak közjogra tartozván, ennek pedig alapja az lévén, hogy más’ kárával senki sem gazdagodhatik (Lásd Váltójogom’ 62.127. §§ait), ha a’ kibocsátónak az intézvényezettnél bizományi árui valának, ezek a’ magyar csödületi törvény szerint kiadatnak, tehát, ha a’ váltó’ értékének visszafizetését is megtagadná , más’ kárával (a’ váltótulajdonoséval) gazdagodnék; ha pedig az intézvényezett a’ kibocsátónak csupán hitelt igért, még ennek elvesztésével a’ kibocsátó keveset, vagy semmit sem vesztett, és igy más’ kárával ez esetben sem gazdagodhatik, következőleg a’ magyar váltójog, bár késedelem történt, a’kibocsátónak kifogást csak a’követelése esetében engedvén meg, ezzel csak a’jogosságot pártolja, ’s mozdítja elő. A’ 80. §ra és Wildnernek e’ következtében adott azon magyarázatára nézve, hogy az idegen’ rendeletére kibocsátott tukmában intéző az intézvényezett ellen váltójoggal azért nem bír, mivel ez amannak megbízottja , mint illyen pedig a’ megbízótól minden e’ helyett tett költségeinek megtérítését kívánhatja, tehát a’ fizetést kívánó intézőnek azt vetheti ellen, hogy a’ mit egyik kezével fizetne, azt a’ másikkal visszakivánhatná. M. azt jegyzi meg: „Ezen alapok ellen azon nehézség adja magát elő, hogy intézvényezett intézőnek polgárjogi értelemben nem megbízottja. Ki kétli, hogy az intézvényezett , bár az intéző akaratja’ ellenére is, p. o. ellenparancs mellett fogadta el a’ váltót, mégis tartozik ezt a’ tulajdonosnak kifizetni. Tehát ő önálló szerződésénél fogva felelős, nem csupán a’ megbízás’ átvállalásánál fogva“. Erre nézve már félőbb megjegyzettem, hogy az intézvényezett elfogadó két kötést teszen; egyiket az intézővel, mint megbízott, másikat a’ váltótulajdonossal, mint ígérő ’s mint adós. És hogy ellenparancs mellett is van joga a’váltót elfogadni, oka az, mert az egyszer kibocsátott váltó a’ közönségé, avval már maga a’ kibocsátó sem rendelkezhetik, sőt annak kifizetésére — ha az czélját nem éri — viszkereset útján is köteleztetik, a’ mint ezeket Váltójogom’ 50. §ában bővebben láthatni. Eddig vannak M. észrevételei ezen első közlésben , ’s láttuk, hogy a’ mennyiben váltójogunk ellen intéztetvék, csekély véleményem szerint meg nem állhatnak, egyébiránt, hogy azt M. is legtöbb pontokban helyesli, ’s külföldiekre nézve is a’legnagyobb figyelemre méltónak találja, e’ közlemény’ elején olvasható. Fogarasi János: Reformatio. Méltán dicsérik a’ reformatio’ áldásait; mert véget vetett sok kárhozatos visszaéléseknek, mellyek megszaporodtak ’s mellyeknek elhárításában azok , kiknek hasznára voltak, mege