Athenaeum, 1841/1. félév

1841-04-20 / 47. szám

741 742 37. §.), minden utána következő váltó tulajdo­nosnak kötelezve vagyon“, tehát épen úgy , mintha teljes forgatmányban kapta volna ő ma­ga is a’ váltót. Törvényünknek a’ hiányos és hamis váltó­ról­ ’s l­átiratról­ czélirányos rendeletei is (39. §—45. §) különösen kiemeltetnek. Az 51. §ra nézve, mellyben az mondatik: ,,a’ váltó az intézvényezettel azon kérdés mel­lett közöltetik, valljon az intézőnek megbízá­sát elfogadja-e ?“ ezen kitételről: ,megbízás*, azt állítja, „hogy nem szerencsésen választa­tott, ’s oda mutat, hogy a’törvényadó az in­téző és intézményezett közötti viszonyt megbí­zásnak tekinti, a’ mi pedig nem helyes, és az illy hasonlóság’ fölvétele hibás következteté­sekre vezet“. Micsoda hibás következtetésekre vezetne, M. meg nem mondja. Azonban bátor vagyok megjegyezni, hogy én azon szónak helytelen­ségét teljességgel nem látom, csakhogy szi­gorún meg kell különböztetnünk, hogy ezen­­megbízás* fölvételének csupán az intéző és in­tézvényezett között van helye, a’ váltótulajdo­nos és intézvényezett között pedig a’ váltói kötés adóssági, vagy adósság-átvállalási.Lásd Váltójogom’ 44. ’s következő §§ait. A’ 67. §ra nézve ugyan bölcsnek mondja M., hogy a’ magyar váltótörvény az intéző ál­talános kötelességévé a’ födözést nem teszi, mint a’ ,Code de commerce*, mindazáltal meg­érinti, hogy a’ .követelés* kifejezése miatt nem tudhatni, ha a’ késedelmes bemutatónak a’ ki­bocsátó ellen akkor, midőn csak azt tudja be­­bizonyítni, hogy a’megbukott intézvényezett­­nél bizományi árai valának, vagy az intézvé­nyezett neki hitelét ígérte, ’s melly esetekben a’ kibocsátó a’ váltó’ elfogadására, ha az an­nak idejében bemutattatik vala,méltán számolt, van-e viszkeresete? Véleményem szerint a’ mondott törvény­­rendelet csak közjogra tartozván, ennek pe­dig alapja az lévén, hogy más’ kárával senki sem gazdagodhatik (Lásd Váltójogom’ 62.127. §§ait), ha a’ kibocsátónak az intézvényezettnél bizományi árui valának, ezek a’ magyar csö­­dületi törvény szerint kiadatnak, tehát, ha a’ váltó’ értékének visszafizetését is megtagadná , más’ kárával (a’ váltótulajdonoséval) gazdagod­nék; ha pedig az intézvényezett a’ kibocsátó­nak csupán hitelt igért, még ennek elveszté­sével a’ kibocsátó keveset, vagy semmit sem vesztett, és igy más’ kárával ez esetben sem gazdagodhatik, következőleg a’ magyar váltó­jog, bár késedelem történt, a’kibocsátónak ki­fogást csak a’­­követelése esetében engedvén meg, ezzel csak a’jogosságot pártolja, ’s moz­dítja elő. A’ 80. §ra és Wildnernek e’ következté­ben adott azon magyarázatára nézve, hogy az idegen’ rendeletére kibocsátott tukmában inté­ző az intézvényezett ellen váltójoggal azért nem bír, mivel ez amannak megbízottja , mint illyen pedig a’ megbízótól minden e’ helyett tett költ­ségeinek megtérítését kívánhatja, tehát a’ fi­zetést kívánó intézőnek azt vetheti ellen, hogy a’ mit egyik kezével fizetne, azt a’ másikkal visszakivánhatná. M. azt jegyzi meg: „Ezen alapok ellen azon nehézség adja magát elő, hogy intézvényezett intézőnek polgárjogi érte­lemben nem megbízottja. Ki kétli, hogy az in­tézvényezett , bár az intéző akaratja’ ellenére is, p. o. ellenparancs mellett fogadta el a’ vál­tót, mégis tartozik ezt a’ tulajdonosnak kifi­zetni. Tehát ő önálló szerződésénél fogva fe­lelős, nem csupán a’ megbízás’ átvállalásánál fogva“. Erre nézve már félőbb megjegyzettem, hogy az intézvényezett elfogadó két kötést te­­szen; egyiket az intézővel, mint megbízott, másikat a’ váltótulajdonossal, mint ígérő ’s mint adós. És hogy ellenparancs mellett is van joga a’váltót elfogadni, oka az, mert az egy­szer kibocsátott váltó a’ közönségé, avval már maga a’ kibocsátó sem rendelkezhetik, sőt annak kifizetésére — ha az czélját nem éri — viszkereset útján is köteleztetik, a’ mint e­­zeket Váltójogom’ 50. §ában bővebben láthatni. Eddig vannak M. észrevételei ezen első köz­lésben , ’s láttuk, hogy a’ mennyiben váltójo­gunk ellen intéztetvék, csekély véleményem szerint meg nem állhatnak, egyébiránt, hogy azt M. is legtöbb pontokban helyesli, ’s külföl­diekre nézve is a’legnagyobb figyelemre méltó­nak találja, e’ közlemény’ elején olvasható. Fogarasi János: Reformatio. Méltán dicsérik a’ reformatio’ áldásait; mert véget vetett sok kárh­ozatos visszaéléseknek, mellyek megszaporodtak ’s mellyeknek elhárítá­sában azok , kiknek hasznára voltak, mege­

Next