Athenaeum, 1841/1. félév
1841-04-22 / 48. szám
755 tájaink szabadon, és minden kijelelés nélkül, tehát e’ részben a’ józan status-tannal egyezőleg történnek. — Mi a’ közvélemény’ kifejtését illeti, erre nálunk eddig, csak egy mód nyilt, a’ gyűlések és tanácskozások, ’s ezt is csak a’ legújabb időkben kezdtük használni. — E’ mód párosulva ama’ hatással, mellyet fejlődő journalisticánk a’ köz életre gyakorolni kezd , — czélszerű kezelés, józan irány, ’s a’ pártoskodás’ kerülése mellett, kifejtheti nálunk is idővel, ama’ nemesebb értelemben vett közvéleményt , melly — szóljunk igazat — honunkban eddig csakugyan nem létezik. A’ kijelölés, és egyenes kinevezésen kívül , még egy más, szinte káros mód is van, melly által nem csak a’ kormány, de bármilly aljas irányú párt is, egy a’ nép’ valódi többségének kitudását gátló befolyást kaphat a’ választásokra , ’s e’ mód a’ megvesztegetés. — Miért az alkotmánynak czélszerűen kell rendelkeznie , hogy a’ hazának csak azon polgárai nyerjenek a’ választásokba befolyást, kikről józanul fel lehet tenni, hogy ön meggyőződésüket ’s a’ köz jót fogják tetteik’ zsinór-mértékeül venni. E’ szempontból indulva, a’ tettleges (activ) választói jog’ kérdésének eldöntése fő fontosságú, mert noha — mint mondók — a’ népképviselőnek a’ nép által kell is választatnia, e’ jogot az egész tömegre átruházni nem lehet, hanem olly módokról kell gondoskodni, mellyek a’ választásoknál csak a’ nép’ függetlenebb, és józanabb részének adnak befolyást, ’s mellyek mintegy önkénytelenül kényszerítik a választó testületet, egy habár nem is épen legjobb, de legalább czélszerű választásra. E’ két föltételt a’ tettleges választó jog’ czélszerű korlátozása, ’s a’ nemleges jog vagy is elválaszthatási képesség’ tökéletes korlátlansága által lehet elérni. A’ tettleges választói jogra nézve bajos általános szabályt alapítani, ’s erre nézve a’ nép’ vagyon ’s miveltségi állását kell leginkább tekintetbe venni, ’s ezekhez alkalmazni, a’ megszorításokat, mellyeknél leginkább azt kell szervügyre venni, hogy az eredetileg minden polgárt illető választási jog, a’lehető legtágabb körbe szorittassék, ’s hogy a’ választó testűletek mintegy kényszerittessenek, egy a’ köz ügynek hasznos választásra. E’ két czélt az alkotmányos nemzetek különböző módok által akarták elérni, miilyenek a’ választói adó, a’ választó testületek, ’s a’ születéshez kötött választói jog. Ez utósóról, mint ollyanról, mellyre, Europa rég kimondta rosszalló ítéletét, szólani sem akarok; — ’s így csak a’ két más mód jöhet tekintetbe. A’ választói adó, ’s választási testületek, alapban ugyan egy természetűek, mert mindkettőnek az czélja, hogy csak azok gyakorolják a’ választói jogot, kikről legkevesbbé lehet a’megvesztegethetést vagy lelkületi gyengeséget föltenni, kikről leginkább lehet azt hinni, hogy bírnak elég ítélettel, kiszemelni azt, ki a’ követi hivatalra legalkalmatosabb. A’ választó testületeknek mindenkor a’ lehetőségig kiterjesztetteknek kell lenni, mert minél több a’ választó, kevesbbé sértetik az egész nemzet’ joga, ’s annál inkább feltehető az önállás. Az önállás ’s megvesztegetések’ kikerülése lévén az, mire leginkább kell ügyelni, mind azon személyeket’s testületeket, mellyeknek többsége nem bir önállással, nem csak ki lehet, de ki is kell a’ választási jogból zárni, mert habár lehetnek is, egyes hasznos egyedek az illy testületekben , a’ köz állománynak csupán a’ határozó többséget kell tekintetbe venni, melly ha káros irányú, az egyedek’ hasznos volta nem jöhet figyelembe. De hogy az illy egyedek’ sértett joga más oldalról kipótoltassék , az elválaszthatási képességet, a’nemzet’ minden, bár melly osztályához tartozó, ’s különben minden kivételen felül eső tagjaira ki kell terjeszteni, mert összes néposztályok nem választatnak, hanem csak egyes alkalmas tagok, kiket kiszemelni a’ választók’ feladata. Az említett osztályok, a’ napszámosok, cselédek ’s mind azok, kiknek nincs elegendő vagyonok önállású életmódra — a’ vagyon által azonban nem csak a’ fekvő vagyont kell érteni, hanem a’ dolgozhatási tehetséget is, melly szinte kölcsönözhet önállást, ’s ez elvből vették Európa’ legtöbb alkotmányhozói, a’ legczélszerűbb módnak — bizonyos, megszabott adómenynyiséghez kötni a’ választói képességet. Az illy minimum ellen a’ legújabb időkben, sok kárhoztató szózat emelkedett — mert az el lenzék , nem nyilatkozhatott volna élénk vagy ’s hála, mellyet e’ határozat’ tudása , ’s egy hasonló’ reménylése a’ pesti közgyűlés’ elején nemtelen ügyvédeink ’s orvosaink’ kebelében kifejtett.