Athenaeum, 1841/1. félév

1841-05-23 / 61. szám

964 nek bele vasárnaponként. Mások igen magasra akasztják, és azért alsó részeiknek tisztátalanságát testükön nem látják. Némellyek igen alant helyzik, ’s azért csak lakokat, ’s megtöltött hasokat veszik észre benne. Néhányan ugyan illendő magasságra kötik föl a’ tükröt, de a’ becsület’ szegére, tehát ferdén’s félszegesen, ’s azért sokszor a’ görbét egyenesnek, és viszont az egyenest görbének látják benne. Többen évtől fogva nem tisztiták e’ tükröt, ’s portól engedék meglepni azt, ’s azért benne észre nem veszik arczokon a’ tunyaság és hanyagság’ ripacsait; valamint fejükön a’ napról napra növekedő kopaszságot, melly miatt nem sokára egy segéd’ álhajára szorulandnak; és az értelmesség’ szemeinek hanyatlását, vagy végképeni beestét, amelly szellemi halálok’ közellétét jósolja. Némellyek végre e’tükröt már többször megtisztítok, leporozák és megmosák, de hogy tisztábban adja vissza a’ tárgyakat, fölékesiték azt különféle világi czafrangok’ zöld függönyével, ’s azért mindenkor más színben látnak; ’s mi különben halálsápadtan néz ki, e’ czikornyázott, és csalfa tükörben remény ’s életteljesen tűnik föl. 8) Korunk újabb tanitásmódjainak néhánya az angol vasutakhoz hasonlít; az iskolai szekér t. i. kimondhatlanul sebesen halad, sőt röpül rajtok, azonban ha egy ügyes kéz középszerű követ hengerít, vagy történetesen valamelly simulation tárgy gördül a’pályára, egyszerre földönti a tanító az iskolai szekeret, ’s nem ritkán kipótolhatlan kárt, és veszteséget okoz. 9) Sokszor a’ tanító’ öltözete mefordult viszonyban áll könyveitől; minél szebben és drágábban öltözködik, annál szegényebb könyvtára; és viszont, minél silányabb ruhája, annál drágább kincset bir könyveiben. A’ silány öltözetű tanító igen hasonlít az őszi csalogányhoz, melly kellemes énekével elbájolja a’ hallgató’ füleit ; midőn a’ pompásan öltözött tanítót a’ kevély pávához hasonlíthatni, mellynek lábai a’ trágyakupacz után bűzlenek. 10) Iskoláinkban sokszor és sokat hallunk a’ „szerencse, boldogság’“ szavairól beszélem, de kérdés, valljon e’ szavak’ értelmét mélyebben eszmélkedve, fölfogta-e valaki? A’ szerencse mindenkor valami külső, a’ boldogság valami belső és szellemi, amaz a’ testre, emez csupán a’ lélekre vonatkozik; ez örökön fennaradó, amaz perczenként változó, 's múlandó. A’ szerencse nem nyújt boldogságot, ’s a’ boldogság nem föltételezi a’ szerencsét, sőt a’ szerencse ’s boldogság’ fogalmai közt olly lényeges a’ különbség, mint ég ’s föld között. Azért távol a’ föntebbi , gyakran tévesztő szerencse szóval! — Ha érzeteink’ ’s lelkünk’ legfőbb erejét, és sajátságos bélyegét akarjuk kifejezni, nem a’ földre leszállanunk, hanem a’ magasba, tehát istenhez, kell emelkednünk, és ha a’ boldogságot közelebbről akarjuk bélyegezni, üdvösségnek szükséges azt neveznünk. E’ sokat jelentő ’s kifejező szavat üdvösség, mellyet itt ott korunk’ szelleme kiküszöbölni törekszik, általános használatba kellene hozni iskoláinkban, annál is inkább, minthogy szentirási, ’s keresztény ; a’ tekinteten épült philosophiának engedve át a’ szerencsét, melly a’ philosophusokkal nem kevesbbé játszik, mint más hitegetéseinek hivő emberekkel. 11) A’ hi tanítónak fához kell hasonlítani. Valamint ez, úgy a’ tanító’ szíve is a’ kereszténység’ fenekébe gyökerezzék; kezei a’ fa’ ágaiként a’ világ’ minden részeire legyenek kiterjesztve, mellyekkel a’ szükséges táplálatot szerezze meg; feje végre, mint koronája a’ fának teljes bizalommal és hittel emelkedjék az ég felé. 12) Vidámság és lelki nyugalom a’ tanító’ ’s tanítványok’ arczán a’ legszebb tavaszi idöjárat az iskolára nézve, melly által a’ nyájas növények buján hajtanak, és szaporán nőnek. Harag ’s indulatosság egy nyári fergeteg, melly ugyan megtisztítja az iskolai levegőt, de gyakran elégeti, vagy meg is emészti a’ gyengéd csemetéket. Harag hidegvérűség mellett a’ legzordonabb téli vihar, melly a’ pusztítás, ’s enyészet’ legszomorubb nyomait hagyja maga után. 13) Fő oka, mert iskoláink valódi ’s állandó hasznot a’ köz boldogságra nem nyújtanak, ott alapszik, hogy tanítóink’ nagy része még tanulatlan, nevelőink közt sokan még neveletlenek, ’s neveltetni nem is akarnak, képezöink közt számosan pedig faragatlan fenyőtürzsökökhöz hasonlítanak. ’S ha átalánosan a’ nevelés a' kisded tehetségeinek természetszerű kifejlődése, ’s nevelésében áll, úgy látszik, mintha tanítóinknak egy harmada még teljesen járatlan volna az emberi erők ’s tehetségek’ kimivelésében; más harmada csupán szemléleti ismerettel bírna; és csak egy harmada emelkednék, ’s közelítene a’ kiképezés’ valódi munkájához.