Athenaeum, 1841/1. félév
1841-05-25 / 62. szám
989 Itt csipkefán teremhet A’ drágakő ’s a’ gyöngy, ’S aranyrudakba olvad Magától a’ göröngy. Oh itt sok a’ hamisság ! De semmi volna még, Ha a’ fogak’ helyén is A’ fog fehérlenék. És ennyi nagy világi Álság fölött ki ne Mosolygna ? szép hazudság A’ bőr’, a’ haj’ színe. „Bohó Mihók! hová lett Az a’ kevés eszed, Hogy a’ divat’ parancsát Szemügyre sem veszed ?“ Mihók okos magának. — — Hadd abba, jó koma, Természetesnek itt nincs A’ legkisebb nyoma. ; Woda. (Folytattatik.) Elég egy szó az eperjesi grammatico-poética társaságecskea’ ügyében. (Vége.) Most hasonlítsuk még össze itt ott a’ Hírnök’ 12. számát ’s az Athenaeum’ 38. 3. számait, ’s lássuk , milly hiteles tudósitó V. pr. úr: 1) A’ Hírnökben tisztelettel emlékezik a’ magyar társaságról, mondva: „az elnök szándékozik szerencsésb munkáikból egyet kettőt kinyilvánítani11. Az Athenaeum’ számai egészen más szellemben szólnak azon grammatico-poetica társaságocskáról: az olly rész érdekű, irányú ’s lehetlen, hogy valami jó foganhasson vagy kerülhessen ki belőle. 2) A’ Hírnökben mondja: ,,Reméljük az elvált társak is a’ beállott második félévben egyesülni fognak a’ többivel, ’s az öntökéletesítés’ pályáján előrehalad«»“. Hogyan lehet azt egyeztetni azzal, mit az Athenaeumban mond: „Én ilyen társaságok’ (értsd olyan , mellyről mondja „az öntökéletesítés’ pályáján előrehaladni“) pártolója sohasem leszek ’s délibáb’ mezejükön nem csak érdemeket szerezni nem akarok, hanem hivatalomnál fogva azokat „akadályoztatni“ hazafi kötelességemnek tartandom. — Ha ellenben jövendnek ifjak, kik stb., akkor ígéri, lesz elnök, miért? mert akkor már nem fog kézi könyveket készíteni, nem lesz Terray úr itt, nem lesznek a’ tagok rakonczátlanok, fitogtatok stb . „nem fogják idomban , tartalomban egyaránt silány dolgozataikat a’ legújabb szókkal, kitételekkel, szókötésekkel kiczifrázni; szóval: lesznek tökélyesen elkészültek“. De, prof.úr, ilyeneknek nincs szüksége társaságra, elnökre! — 3) Azután ,,A’ donattól fel a’ physicáig, valamint a’ nagyobb iskolás leánykáknál is; a’ magyar grammatica , stylus és azonfelül a’ földismeret vagy más történeti tudomány magyarúl taníttatik“. — Meg nem foghatom mikép lehet olly egészen valótlanul beszélni a’Űrlapokban. („Ugyan hogy még illyenekre van időnk, helyünk a’ közlapokban is!“) Mi taníttatik magyar nyelven p. o. a’ syntaxisban ? A’ magyar grammaticát hetenként egy órában tanítja Terray úr, nem magyarul hanem latinul!—a’ historia, geographia, stb. minden tanulmány latinul megyen. Az egyetlen magyarbáni gyakorlás a’ syntaxisban az, hogy „porába“ írják a’ professortól diétáit magyar fordítást, mellyet megbírálni nem ide tartozik. ’S miféle historia vagy geographia taníttatik a’ rhetoricában , logicában , physicában magyarul ? — 4) Mondja ugyanott a’ Hírnökben: „Alulirt tanítja a’ magyar literaturát egy évben, másodikban a’ szavalás’ szabályait, ’s csak az a' baj is panasz, hogy a’ szavalásnál mellőzhetetlen tanulás, a’ kényelem- ’s élvezéshez (miért nem a’ frivolitás- és rakonczátlansághoz is ?) szokott ifjúságnak nehezen esik“. — Furcsa portéka az az ifjúság, ott már sok neki egy óra, mellyet az iskolai törvények ráparancsolnak, itt pedig rá hetenként még két órát akar (mert kétszer gyűl össze a’ társaság), hol szinte könyv nélkül kell szavalni. 5) Az Athenaeumban: „Végre az idétlen politizálás, belátás és tapasztalás nélkül“ (!?). Másfél évig volt elnök , ’s ime még a’ társaság’ törvényeit sem ismeri ! Nincsen-e azokban világosan: „politicai , theologziai értekezések egy általában kirekesztőik, ’s az elnöknek jogra van az illyenféle munkákat a’ bírálatból kizárni“ ? — 6) „Azután tisztviselők, titoknokok (nem tudom micsoda titkok’ följegyzésére?)“ — etc. Nem is tud semmít sem titoknokrat a’ társaság, mellynek csak föjegyzője és aljegyzője van. Végtére nézzük még mikép mutatja be, hogy iratkámból „kivált másodszori olvasása mellett, a’félszegségi éretlenség, elbizottság ’s a’ korlátlanság’ nyilvános vagy roszul leplezett szelleme kitűnik“. — Kérdi, micsoda érettségre és szerénységre mutat az, midőn mondja: ,,V. tud 4 fal közt hazafiaskodni“. Most is mondom még, hozzátevén: „és most az egyszer az Athenaeumban“.— Nem mondom, hogy kávéházakban, útonútfélen szónokoljon; sőt ne szónokoljon (nem bánom) sehol se; de cselekedjék inkább. Hányszor hallottam p. o. szájából Rhenus’ latin grammaticáját kárhoztatni, ’s hogy mindig a’ régi „Schlendrian“ mellett maradunk, — hol? az iskolában, tanítványai előtt! mintha ők, a’ jámborok volnának annak oka, hogy a’ tanulók’ tehetségit még mindig vele bilincsezik le; vagy mintha valamit annak eltörlésére tehetnének! Kárhoztatta egyszer a’ sopronyi magyar társaságot, valamint jelenleg az eperjesit: —miért nem ragadja meg tettleg ’s húzza félre azon rész iránytól, miért nem törli el tettel , de nem szóval, azon insaniát? — ’S ha tetszik még több illyen dolgokat hozhatok föl, mellyek’ következtében mondtam , hogy főkép szónokolni tud. — Hogy miért kelljen a’ insumot zeneálni, ha mondom: „szomorú dolog, hogy az eperjesi professorok nem tudnak magyarul“ ha csak mondásom nem valami képtelen rágalmazás ’s hazugság, szinte nem tudom, ’s hogy az, be nem bizonyította. Még meg kell mondanom, miért burkoltam X—y’ álorozálta magamat. Azért: 1) mert tudtam előre, V. pr. urnák fáj , az igazat volt tanítványától hallani; 2) mert a’ haza’ háláját iratkámért legkevésbbé sem követelem , nem is akarok annak következtében hazafinak látszani, bármint elménczkedik is e’ pontra nézve; 3) mert mindegy akár Péter akár Pál beszéli el a’ dől- 990