Athenaeum, 1841/1. félév

1841-05-30 / 64. szám

101- ban egy nap, ne igyék se többet se hamarább egymás után, mint az orvos javaslá; ’s ne sza­­kaszsza félbe hirtelenkedve a’ vízzeli élést; az eredménynek, nem pedig­ az elöleges fogalmak­nak (ilyeket fájdalom ollykor ollykor orvosok­nál is tapasztalhatunk) kell a’ fürdés’ számát, a’ belsőleg használt ásványvíz’ mennyiségét ’s annál fogva a’ gyógyhelyen tartózkodás’ idejét is meghatározni. — T. 24. A’ természeti meleg ásványvizek’ ha­tása a’ mesterséggel melegített vizekét szem­­beszököleg fölülmúlja; minthogy ez utasok a’ melegítés által legnevezetesebb, leghathatósabb létrészeiket többnyire vagy egészen vagy na­gyobb részint elveszítik. így van a’ dolog külö­nösen a’ szabad és félig megkötött szénsavval, a’ kénvizenynyel, a’ szénsavas vassal; a’ mes­terség ezt csak kevéssé akadályozhatja meg, de azért e’ tekintetben még sem egészen megve­tendő. — T. 25. Leghathatósabbak azon hévizek, mely­­lyeknél lehetséges magokban a’forrásokban fürödni — kivált ha a’ források gazdagok ’s olly módon használhatók, hogy a’ betegre az ás­ványvíz ’s a’ kifejlő légszeszek nagyobb ’s hir­telen megújuló mennyisége hathasson. Kevésbbé hathatósak azon hévizek, mellyeket, hévi­ér­­sékletök miatt, ki kell hütetni, mert ez által a’ különféle légszeszek’ nagyobb részét elveszítik, ’s ezen veszteség által mind azon álló létrésze­ket is, mellyeknek felolvadása a’ légszeszek ál­tal föltételeztetett. Ez által a’ fü­rdővendégek azon kellemetlen, sőt néha kártékony kényte­­lenségbe is helyeztetnek, hogy olly vizet hasz­náljanak, mellyben elüttök már mások (néha sokan is) fű­rödtenek. Ebből könnyű átlátni, mi­ért olly szembeszökő a’ tepliczi (Trencsény mel­lett), szliácsi, nagyváradi, daruvári,’s részint a’ pöstyéni hévizek’ hatása. — T. 26. A’ nagyon forró hévizek másnemű hi­deg vizekkeli meghütése sincs kártékony befo­lyás nélkül azoknak erő- ’s vegytani hatásokat tekintve. Legkártékonyabb pedig akkor, ha az, idegen, nem ásvány, hanem például kút vagy folyóvíz által történik; mert ez által az ásvány­víz tökéletesen szétbontatik. — T. 27. Magyarország’ hévizei jobbára a’ föl­des-sós ásványvizek’ (thermae terreo-salinae) osztályába tartoznak. A’ vasas és kénes hévi­zek’nagyobb részében is kitűnők a’ földes sók, különösen a’ szénszavas mészag és a’ kénsavas keserag. A’ higanyos sós hévizek ritkák honunk­ban. Ezek között leginkább kitűnők a’ lipiki, Po­­zsega megyében és a’ topuskói, az első bánsági őrezred kerületében. Amazt pontos vegybontás alá vetette 1839. Dr Wagner gyógyszerész, ezt 1837-ben Müller. A’nagyváradi hévizekben nincs szénsavas szilag, mint erről részint a’ hely’ szí­nén , részint házamnál ismételve tett kísérletek által meggyőződtem. A’ budai hévizek különféle neműek; kén többekben létezik, de nem minde­­nikben. A’ Magyar-, Horvát-, Tótországban ta­láltató hévizek’száma (mennyire eddigelé tudom) 64-re megyen; de bizonyára többen is vannak, ’s alig míveltetik közölök. — T. L­iteratura. Moses’ öt könyve. Magyarra fordította és jegyzetekkel föl­világosította 111 o . . Móricz. Budán, a­ m. kir. egyetem’ betűivel 1840. (Első kötet : A’ teremtés’ könyve. Öt füzet­ben lap 1­ 363. Füzetének ára 18 kr. ep.) Aadr. (Folytatás.) Ha magát a’ magyar fordítást, melly a’ munka’ legbecsesb részét teszi, tekintjük , pil­lanatig sem kétkedünk kimondani, mikép Bloch urat bibliai irodalmunkban új korszak’ alapítója­ként üdvözölhetjük. Megmutatta­­, mikép kell közérthetőséggel jó ízlést, egyszerűséggel ne­mességet kötni össze; az oltár’ zsámolyáig ter­jesztette az örök szép’ határait; irányt jelölt ki, ösvényt tört nyomdokosinak az irás’ classi­cal magyar fordítására. A’ régi szűkkeblű, íz­léstelen , hosszadalmas fordítási modor helyett, melly vizenyős szóárba hagyá szétfolyni a’ fél­­teljes ösige’ fűszerolaját, tettleg állapitá meg az aestheticai szabályok szerinti forditásmód’ becsét. — A’ mi illeti fordításának az eredeti szöveghezi viszonyát, annak értelmét hüven ad­ni igyekezett, folyvástt figyelemmel a’ külföld’ e’ nembeni legjobb termékeire, mint szintén a’ szentirásm­agyarázat’ ismeretes régibb segédesz­közeire, ’s hol másoktól eltérni jónak látó, in­dító okait a’ jegyzetekben megemlíteni el nem mulasztja. Azonban midőn az anyagit átveszi, nem feled annak életihletet is kölcsönözni az e­­redetiről; az őskor n agg- és egyszerű töredékes szólásmódjára, a’ regényes keleti színezetre, a költői párhuzamosságra, hol szükséges, ’s az eredetit sajátlag bélyegző ünnepélyes hangulat­­ra is kiterjeszti figyelmét, ’s ekkép példányké­pének nem csak pontos körrajzát adni, hanem a’ rajta elöm­lő külön árnyéklatokat is hű da­­guerrotypként letükrözni igyekezik. — Nyelvé­ben a’ túl és innen közti mérséklet’ középvona­lát biztos tapintattal találja el; — a’ neo- és orthologismust illetőleg férfiúi kor’ érett fonto­

Next