Athenaeum, 1841/1. félév

1841-06-01 / 65. szám

+ 14. R. fokon alul ne igen használják. Ár­tal­mas a’ hideg vízbeni fürdés és úszás olly be­tegségekben ’s kórhajlamokban , mellyekben minden erősebb mozgalmat ’s meghűlést szor­galmasan kerülni kell. A’ hideg vizbeni mosdást, fürdést, ’s annak ivását általános gyógyszer’ méltóságára emelni, jelenkorunk’ esztelenségei közé tartozik, ’s helylyel helylyel fájdalom a’ könnyen h­ivők’ tömegétől pénzcsalás’ tisztáta­lan eszközéül használtatik. De ezen esztelen­­ség is elmulandik, miként elmúltának a’Brow­­nianismus, Mesmerismus, Broussaismus, ’s bár­­m­elly néven nevezett gyógytani divat bűnök; ellenben m­egmaradand mindenha, míg csak boly­gó földtekénken emberek és betegségek lako­­zandnak , a’ régi, évezredeken át iga­zolt, Hippocrates’ gy­óg­y m­ód­ja. — T. 31. A’ tengerben fürdés egykorú lehet az emberi nemmel; és csakugyan már a’ legré­gibb orvos íróknál is világos nyomaira talá­lunk a’ tengerfü­rdök’ gyógyászi alkalmazásá­nak. De a’ tenger’ szabályozott használata nyil­vános jól rendezett intézetekben, az újabb i­­dők’ találmánya. Az elsőség ezen jótékony in­tézetekre nézve az angolokat illeti, kik Guidot és Russel *) irományai által fölindíttatva, a’ kö­zelé­»)» lefolyt század’ közepe’ táján, tenger­partjaikon több illyneum­ intézeteket állítottak, s minden szükségesekkel gazdagon felkészítet­tek. Valamint később (1767—1776) követték példájokat a’ francziák, mire leginkább Mar­­teau és Maret **) irományaik szolgáltattak al­kalmat. Németország legelső tengerfü­rdőit a’­ nagy hirű Lichtenbergnek ’s a’ fáradhatlan Vo­gel Sámuelnek***) köszönheti. Belgium, Hol­land ’s Oroszország nem sokára követelt példá­­jokat, így támadtak mintegy 90 évtől fogva az atlanti, éjszaki ’s Balt tengerben nagy számú, jól rendezett, ’s az emberek’ betegségeire jó­tékonyan ható gyógyintézetek. Kevesebbet tet­tek e’ tekintetben az Europa’ délszaki tartomá­nyaiban lakó nemzetek, mind a’ mellett, hogy tengereik, a­ hideg éjszakéi felett némi első­séggel birnak. — T. 32. A’ tengerfü­rdök nagy ’s tulajdonnemű hatásait sok éles elmi­, szorgalmas vizsgálók’ alapos tapasztalataik bizonyítják. Ezen hatás feltételeztetik 1. a’ tenger’ vizének vegytani szerkezete, 2. hévmérséklete, 3. hullámcsapá­sa, ’s 4. a’ tengeri jégnek sajátsága által. A’ tenger’ vize, vegytani szerkeze­tét tekintve, a’ konyhasós vizek közé tarto­zik; mindazáltal részint természet-, vegytani, részint gyógyerőtani tekintetből azoknak egy tulajdon osztályába helyezendő. A’ tengervíz’ hévmérséklete különböző az évszak, földrajzi szélesség, a’ szelek’ stb kü­­­lönffélesége szerint. A’ Balttengerben (Doberan mellett) a’ fürdő évszakban (julius, augustus , September) rendesen +12—16 foknyi R. a’ viz’ mérséklete. Az éjszaki tengerben Norder­ney mellett ugyan azon időszakban + 14° és + 15° R. Mind a’ két helyett naponként négy­szer létettek pontos vizsgálatok. Nem így van a’ dolog a’ földközi- és fekete tengerben, hol a’ viz’ mérséklete nyáron a’ +25 ik fokig emel­kedik R. sz­erint, ’s rendesen +16° R. és +19° R. között áll. A’ hullámcsapás’ főfő befolyású a’ tenger­­fü­rdőkkeli élésben, mint ezt minden hasonnem­ü gyógyintézeteknél lakó orvosok egyezőleg bi­zonyítják. Úgy látszik, hogy azon rázkódás, mellyel a’ hullámcsapás a’ test’ felületére gya­korol, egész az életmű­ség belsejébe hat. A’ hullámcsapás’ izgató hatása gyenge érzékeny egyedeknél a’ túlérzékenységig észrevehető. A’ tenger feletti jég a’ szárazfölditől na­gyon különbözik. Amaz tisztább, azaz keve­sebb idegen nemes kártékony részecskékkel fer­­tőzett, továbbá nedvesebb, ’s örömű­vileg fel­kapott sós részeket foglal magában, általában kevésbbé változó, mint a’ szárazföldi jég, ’s annálfogva közönségesen egészségesebb; ’s né­­melly betegségek’ gyógyítására különösen hat. Tognio I, a jós­ ej Tti. Guidot, Apology for the bath with some reflexions on dod bathing in Seawater. Loudon 1718. R. Russel, De tabe glandulari seu de usu a­­quae marinae in morbis glandularum. 1750. •*) P. A. Mar te au, Mém. suri’action etl’utilité des bains sóit d’ eau douce, sóit d’ eau de mer. 1707. Maré t Mém. sur la maniére d’ agir les bains d' eau douce et des bains de mer. Dijon , 1769. **‘j G. Ch. Lichtenberg (im Göttinger Taschen [calender) 1793. Warum liat Deutschland noch kein grosses öffentliches Seebad ? S. G. von Vogel Beschreibung der Seebadan­stalt an der Ostsee in Mekelburg und über den Nu­tzen und Gebrauch de Seebaeder. Stendal. 1794, ’s több hason tartalmú munkái. (Vége következik.)

Next