Athenaeum, 1841/1. félév
1841-06-03 / 66. szám
1045 1046 lett maradni, föl kellene hagynunk miden további nyomozásokkal az óvilág’ történet, föld és néptanára nézve, amellyek sok részben ez oklevél’ hely, személy és család neveiben keresik a- lapjokat; — ’s egyszersmind kétségbe esve kellene elismernünk, hogy nyelvszerkezetünk ’s helyesírásunk, melly egyszerűség’ ’s tökély’ tekintetben minden európai nyelvekkel mérkőzik ’s legtöbbjét azoknak messze haladja, mellynek, mint közvetlen keleti származással dicsekvőnek legsimulékonyabbnak kellene lenni keleti nevek’ kinyomására, legnyomorúbb ’s ingadékonyabb a’ kerek földön. Elvről, következetességről Bloch úr’ áttételeiben szó sem lehet: tulajdonnevei egy bábeli zűrzavar’ jól talált utánzása. Hiszitek-e hogy egy nevet hat és nyolczfélekép tud élőtökbe állítani? Hiszitek-e hogy a’ Teremtés’ könyvének néhány száz tulajdonnevei közöl igen kevésre fogtok akadni, mellyet elforgatni ’s ha csak párszor fordul is elő, variálni képes nem volna? Hiszitek-e hogy a’ férfinak nevét is, kinek könyvét fordítá, hogy a’ zsidó nép’ törzsökatyjának nevét négyféle különséggel tudja írni? Olvasóink’ türelme iránti figyelmünk nem egedi, hogy e’ zűrzavar fölötti szemlénket egész terjedelmében közöljük, bár a’ maga nemében egyetlensége ’s szintén csodával határos volta miatt megérdemlené. Csak egyes példákat hozunk föl annak bizonyságául, hogy Bloch úr, midőn e’ tulajdonneveket leirá, túl tette magát minden következetességen. — Nyelvszerkezetünkben a’ hosszú ’s rövid hangzók közötti igen fontos különség ékezéssel jegyeztetik : Bloch úr ez ékekkel, mint pozzonyszemekkel önti el lapjait, nem nézve, mellyik hova esik , ’s így származik aztán a’ legegyszerűbb nevekben is három négyféle olvasás, péld. Laban, Lábán,—Aram, Arám, Aram, Arám,— Bethel, Bethel, Béthel, Béthel. — Mert nem foghatjuk, mi czélra vezet illy botrányos ékezés: úgy hiszszük semmire; ’s ezért jobb is lett volna Bloch úrnak a’ tulajdonnevek’ ékezésével egészen fölhagyni. — Bloch úr a’ sevát önkénye szerint mellőzi, meghagyja, vagy bármelly hangzóval kicseréli. így Briáh ; Kdorlaomér, Kadarlaomer ; Admah, Adumah; Pelistim, Pilistim; Sinear, Sinar; Simeon, Simon; Reuben, Ruben; így Kanaan, Szodom, Jaelam , Paenéah, Raamah, Paraoh, Czibeon, Jakob, Gaetam, Ramszesz, Hedad, Madinajim, Astaroth stb., megannyi ellenmondások. Tudjuk, hogy e’ tekintetben a’ gyakorlati kimondás sőt az írott nyelvtanok is némi szabadságot engednek, de e’ szabadságra is csupán a’ következetes veleélés nyomja az okszerűség’ bélyegét. — Hasonló zsarnokságot űz Eloch úr a’ tulajdonképi hangzókkal is, mellyeket egymással folyvást fölcserélni előtte kicsinység. E’szerint állnak nála: Naamen, Noamu, Giruh, Czemori, Dodomin, Kalech stb. — Néha állandóan nyugjegyi kimondáshoz tartja magát, mint Abel; néha annak ellenére, mint Lesa, Selef, Jerach néha ismét tetszés szerint tarkázza, mint Bared, Bered, Betluchem, Betlehhem , Jafel, Jefet stb. — Ismét Bloch úrnak mindkét rendbeli dages gyermekjáték, ő azt jó tetszése szerint teszi és veszi. Példák a’ kemény dagessek bánására: Adulami, Adullami; Asur , Assur; Aser, Asser ; Chiti, Chitti; Mizah , Mizzah ; Kithim, Kittim; Mapim és Chuppim; továbbá Acad, Elaszni , Leumim, Samu, Purah stb. — A’ lágy dagest illetőleg: Prath, Phrat; Path, Phut ; Terach, Therach; Tidal, Thiddal; mint szintén Thachas , Themah, Theman, Thimna, Thola , holott rendesen a’ kezdőlageses ii mint illik, lehelet nélkül adatik; — igy ezeknek: Arpadhsad, Misput, stb. ellenére áll Miczfu (másutt Miczfeh). — Némelly belükben egyszer a’ zsidós, másszor ismét a’ grammaticai kiejtéshez ragaszkodik; Így Rechoboth ellenében Redoroth, Szabtha, Mibczar, Chebron, Czibeon , Mikszaiu ellenében Rivkah; így Pathruszim és Paszroszim, Boszmath , és Boszmasz, sőt fordul elő Boszmas is; Cheuiathi és Chamuszi.—Magoknak a’gyökbetűknek is kevés tekintetük van Bloch úr előtt, akként adja őket, mint a’sors tolla’hegyére hozó péld. , sok helyen á-val adatik, mint Maszah, Themah, Palink stb. holott rendesen ki nem fejeztetik. Ismét a’ szóvégzé is rendesen kiiratik, de szintén annyiszor, hihetőn következetesség’ okáért elhagyatik, mint Choba, Reuma, Czilla, Chava, Elisa stb.—Továbbá 2 és ÚJ (szin) bár rendesen sz-el vétetnek át, mégis gyakran *-sel cseréltetnek föl, mint Tiros, Serig, Sahudutha, Sokam, Sobal, Josef stb. — y rendesen nem fejeztetik ki, de néha ff-vel, néha á-val pótoltatik ; így Gomoru, Gaza, heber, Abidah stb. Ajánlhatjuk ez ingatagság helyett az újabb tudósok’ szokását, kik (leginkább Hyde Tamás után) a’ sémi nyelvek’ ainját hiányjellel szokták írásikban kifejezni, péld. Ja'hob , Sin’ar,’Eber , ’ Ucz, Re’u, Tid’al, Béla’, Jisma’el, Pa'u stb.— H rendesen, mint kell, css-vel tétetik át, azonban tarkaság’ kedvéért »-vel és í»-el is fordul 66*