Athenaeum, 1841/2. félév
1841-09-12 / 32. szám
501 nit mea, miként kelljen gondolatunkat olly világosan kijelentenünk, hogy mások bennünket tökéletesen megértsenek.“ E’ szerint, ki nyelvtant nem tanult, azt senki sem érti meg tökéletesen, holott nálunk 9—10 millió ember mást mutat, ’s tán még az együgyü beszédet jobban megérthetjük, mint a’ grammaticai figurákkal mesterkéltet. 4. 1. ezen kérdésre „hányfélék a’ betűk?“ St. úr ezt felelteti, kétfélék : magánhangzók és mássalhangzók. Hát lehet hangzó betű? A’ betű csak hangjegy, írásbeli jegy — és nem árt a’ dolgot a’ jegytől megkülönböztetni, itt nem lévén szabad signum pro signato trópussal beszélni. Hang van magában- és mássalvagy inkább könnyen- és nehezen-hangzó; de betű nincs. Milly képtelen lesz Stur szerint a’ következő kérdés, mellynek feleletében a’ magánhangzók rövid, hosszú, mély, magos, éles magánhangzókra (azaz betűkre) osztatnak el? ’S van-e éles, magas ’stb betű ? Mert csakugyan mindig ez a’ magánhangzó mellett a’ főnév. Ha betűhang , akkor valamint összetett betűk vannak, úgy összetett hangjainknak is kellene lenniük; m illyeket pedig ember nem képes adni, mert ez nem accordos lény, nem zongora. 5. 1. a’ szó a’ mássalhangzó betűnek egy magánhangzóval összetételének mondatik A’meghatározást inkább belső bélyegből mint külső alkatból kell merítni; mert e’ szerint az, ki magán- és mássalhangzó betűt nem ismer vagy írni nem tud, nem tudná felfogni, mi a’ szó? 7. 1. az,a’ nem névmutató, hanem mutató névmás, mert a’ névmutató név nélkül nem állhat. 12. 1. részesülőről nem lehet beszélni, mig az igét nem ismeri a’ tanuló. 15. 1. nem szabad igy definiálni: „névhatárzó az“ (valami), hanem ki kell mondani azon szó, melly stb. 17. 1. Az igéknek nemeit tudásosan előre elszámlálni nem elemi tanításba való. Az igék’ nemei’ megkülönböztetésénél fölösleges azoknak áthatókra és visszahatókra osztása; mert egy osztályt csak azért csinálni, hogy magam vagyok az ige’ tárgya , nem szükséges és semmi haszna nincs; nem úgy mint a’ francziában , hol emezeknek időt más segítő igével képeztetnek, mint amazokéi. Nem igaz, hogy az egy tagú cselekvő igék mind ölik, étik raggal képzik szenvedő formáikat, hát láttatik , ültetik, köttetik mit vétettek? A’ szabálynak általánosnak kell lenni vagy a’ kivételek megemlítendők. 18. 1. A’ közép igék nem tárgyatlanok, mert itt: „nyelvtanon dolgozik, magadra vigyáz“ ’stb. nyelvtan, magad tárgy, és nemcsak az accusativus tesz tárgyat, hanem más tagos eset is. 19.1. ezen kérdés áll: mit kell az igékről megjegyeznünk megosztásukra nézve? Erre rec. nem tudna felelni, mert megosztani valamit valakivel , részeltetni vakít valamiben; tehát az igéket megosztani , részeltetni az igékben , de kit? Itt megosztani nem teheti: felosztani , mert már az előbbi kérdésekben bőven volt fejtegetve : hányfélék az igék? Sz. úr a’peres kérdésre ezt feleli : 1-ször hogy három ragasztási formájok van t. i. határozatlan, határozott és szenvedő-ikes, mellyek szerint ragaszthatni minden igenemet. 2-szor, hogy minden igének 4 módja van : jelentő, közparancsoló, óhajtó és határozatlan. 3-szor hogy minden mód ’s idő az egyes szám’ harmadik személyétől képeztetik ’s származik. Ezek különös feleletek, ’s közölök az elsőre rec. azt feleli: jobb volna, mivel itt alakról van szó, alaktanban járunk, ’s alak a’ fő, az alakot venni fel vezéralapúl, ’s az igéket hajmásukra nézve csak kétféle t. i. ikesek és iktelenekre osztani, mert határozatlan és határozott nem ragasztási, hanem jelentési és tárgytól határozott formák. Ha a’ szenvedőt egynek veszszük az ikes formával , akkor hogy lehetnek : játszik, dolgozik stb a’ szenvedőkhöz sorozhatók? Mert határozatlan forma nem mindig ikes, p. o. var, lát. A’ 2-ikra nézve két parancsoló mód nagyon sajátságos mód’s nem látszott St. ur figyelni, hogy az egyik (parancsoló) magában, a’ másik (köt) mindig mássali viszonyban vagy összeköttetésben áll. A’ 3-ikra nézve : a’ mód ’s idő az egyes szám’ 3-ik személyétől származik ugyan, ’s ennél fogva ez a’ törzsök, de jó lett volna oda tenni : a’határozatlan formában; mert látja nem gyök , pedig egyes harmadik személy. Ezt Sz. úr a’ nagyobb kiadásban maga is észreveszi , de már a’ legelső elemeknél meg kell a’ lényegest említeni. 24.1. nem tudom, miért nem állhatna meg : olvassz, hiszsz vagy hiszesz stb ’s miért volna szükséges az sz, s végűeket *7.-es módra hajlítni? 25. 26. 11. e’ kérdések vannak: miként ragadnak az igék? Mit tesz ez? Valami ragad valamihez, — ’s itt az igék ragadnak? mihez? tán inkább ezek’ törzsökéhez ragadnak a’ ragok, és nem megfordítva , mert az igékben a’ törzsöket, nem a’ ragot nevezzük igének. Jobb volna tán : ragoztatnak vagy ragoltatnak, az az raggal elláttatnak. 27.1. személytelen ige helyett jobb volna : egyszemélyit, mert személytelen ige nincs. Ha a’ 30. 1. szerint az igehatár 32 *