Athenaeum, 1841/2. félév

1841-09-12 / 32. szám

501 nit mea, miként kelljen gondolatunkat olly vilá­gosan kijelentenünk, hogy mások bennünket tö­kéletesen megértsenek.“ E’ szerint, ki nyelv­tant nem tanult, azt senki sem érti meg tökéle­tesen, holott nálunk 9—10 millió ember mást mutat, ’s tán még az együ­gyü beszédet jobban megérthetjük, mint a’ grammaticai figurákkal mesterkéltet. 4. 1. ezen kérdésre „hányfélék a’ betűk?“ St. úr ezt felelteti, kétfélék : magán­hangzók és mássalhangzók. Hát lehet hangzó betű? A’ betű csak hangjegy, írásbeli jegy — és nem árt a’ dolgot a’ jegytől megkülönböztet­ni, itt nem lévén szabad signum pro signato tró­pussal beszélni. Hang van magában- és mással­­vagy inkább könnyen- és nehezen-h­angzó; de betű nincs. Milly képtelen lesz St­­ur szerint a’ következő kérdés, mellynek feleletében a’ ma­gánhangzók rövid, hosszú, mély, magos, éles magánhangzókra (az­az betűkre) osztatnak el? ’S van-e éles, magas ’stb betű ? Mert csakugyan mindig ez a’ magánhangzó mellett a’ főnév. Ha betű­­­hang , akkor valamint összetett betűk vannak, úgy összetett hangjainknak is kellene lenniük; m illyeket pedig ember nem képes adni, mert ez nem accordos lény, nem zongora. 5. 1. a’ szó a’ mássalhangzó betűnek egy ma­gánhangzóval összetételének mondatik A’meg­határozást inkább belső bélyegből mint külső alkatból kell merítni; mert e’ szerint az, ki ma­gán- és mássalhangzó betűt nem ismer vagy írni nem tud, nem tudná felfogni, mi a’ szó? 7. 1. az,a’ nem névmutató, hanem mutató névmás, mert a’ névmutató név nélkül nem állhat. 12. 1. részesülőről nem lehet beszélni, mig az igét nem ismeri a’ tanuló. 15. 1. nem szabad igy de­finiálni: „névhatárzó az“ (valami), hanem ki kell mondani azon szó, melly stb. 17. 1. Az igéknek nemeit tudásosan előre elszámlálni nem elemi tanításba való. Az igék’ nemei’ megkülönbözte­tésénél fölösleges azoknak áthatókra és vissza­­hatókra osztása; mert egy osztályt csak azért csinálni, hogy magam vagyok az ige’ tárgya , nem szükséges és semmi haszna nincs; nem úgy mint a’ francziában , hol emezeknek időt más segítő igével képeztetnek, mint amazokéi. Nem igaz, hogy az egy tagú cselekvő igék mind ölik, étik raggal képzik szenvedő formái­kat, hát láttatik , ültetik, köttetik mit vétet­tek? A’ szabálynak általánosnak kell lenni vagy a’ kivételek megemlítendők. 18. 1. A’ közép igék nem tárgyatlanok, mert itt: „nyelvtanon dolgo­zik, magadra vigyáz“ ’stb. nyelvtan, magad tárgy, és nemcsak az accusativus tesz tárgyat, hanem más tagos eset is. 19.1. ezen kérdés áll: mit kell az igékről megjegyeznünk megosztá­sukra nézve? Erre rec. nem tudna felelni, mert megosztani valamit valakivel , részeltetni va­kít valamiben; tehát az igéket megosztani , részeltetni az igékben , de kit? Itt megosztani nem teheti: felosztani , mert már az előbbi kér­désekben bőven volt fejtegetve : hányfélék az igék? Sz. úr a’peres kérdésre ezt feleli : 1-ször hogy három ragasztási formájok van t. i. hatá­rozat­lan, határozott és szenvedő-ikes, mellyek szerint ragaszthatni minden igenemet. 2-szor, hogy minden igének 4 módja van : jelentő, köz­­parancsoló, óhajtó és határozatlan. 3-szor hogy minden mód ’s idő az egyes szám’ harmadik sze­mélyétől képeztetik ’s származik. Ezek különös feleletek, ’s közölök az elsőre rec. azt feleli: jobb volna, mivel itt alakról van szó, alaktan­ban járunk, ’s alak a’ fő, az alakot venni fel vezéralapúl, ’s az igéket hajmásukra nézve csak kétféle t. i. ikesek és iktelenekre osztani, mert határozatlan és határozott nem ragasztá­si, hanem jelentési és tárgytól határozott for­mák. Ha a’ szenvedőt egynek veszszük az ikes formával , akkor hogy lehetnek : játszik, dol­gozik stb a’ szenvedőkhöz sorozhatók? Mert ha­tározatlan forma nem mindig ikes, p. o. var, lát. A’ 2-ikra nézve két parancsoló mód nagyon sajátságos mód’s nem látszott St. ur figyelni, hogy az egyik (parancsoló) magában, a’ másik (köt) mindig mássali viszonyban vagy összeköt­tetésben áll. A’ 3-ikra nézve : a’ mód ’s idő az egyes szám’ 3-ik személyétől származik ugyan, ’s ennél fogva ez a’ törzsök, de jó lett volna oda tenni : a’határozatlan formában; mert látja nem gyök , pedig egyes harmadik személy. Ezt Sz. úr a’ nagyobb kiadásban maga is észreve­szi , de már a’ legelső elemeknél meg kell a’ lényegest említeni. 24.1. nem tudom, miért nem állhatna meg : olvassz, hiszsz vagy hiszesz stb ’s miért volna szükséges az sz, s végű­eket *7.-es módra hajlítni? 25. 26. 11. e’ kérdések vannak: miként ragadnak az igék? Mit tesz ez? Valami ragad valamihez, — ’s itt az igék ragadnak? mihez? tán inkább ezek’ törzsökéhez ragadnak a’ ragok, és nem megfordítva , mert az igékben a’ törzsöket, nem a’ ragot nevezzük igének. Jobb volna tán : ragoztatnak vagy ragoltatnak, az az raggal elláttatnak. 27.1. személytelen ige helyett jobb volna : egyszemélyit, mert személy­telen ige nincs. Ha a’ 30. 1. szerint az igehatár­ 32 *

Next