Athenaeum, 1841/2. félév
1841-09-16 / 34. szám
r Élet és művészet. *) II. A’ népnek azon általános megvettetését, melly a’ forradalom előtti időszakot jellemzi, követte a’ népérdekeknek Philanthrop méltányoltatása, melly nálunk magyaroknál valamivel később mint a’ többi Európában, azonban mégis bekövetkezett, ’s azóta népnevelés hírlapokban, gyűlésekben és magánykörökben gyakran jö szóba. A’ jelen, a’ mint látszik, le akarja róni az atyák’ adósságát, ’s eltörleni a’ múltnak gyászemlékét , ’s valóban, míg e’ részben áldozatok nem fognak tétetni, folytonosak, mint az aggkori zsarolások, addig ünnepélyeinket mindig körülfogja lebegni azon sötét árnyék, melly Belsázer’ lakomájánál a’ tomboló örömet megnémítá, midőn az ismeretlen kéz’ lángbetíii a’ falon feltűntek, ’s akaratlanúl is fülünkbe cseng a’ költő’ szava: „Delicta majorum“ stb. Miután azonban a’ törvényhozás az első, legnehezebb lépést megtette ’s a’ jobbágyi birtok’ felszabadulását a’ neveltetés’ ezen főfeltételét lehetővé tette, az irodalom tisztéről még mindig meg nem emlékezett ’s még mindig aristocratiai körökhöz intézi szavait, mellyeket ezek csak félig értenek; a’ nagy tömegnek szellemi éldeletéül legfölebb száraz morál adatik, vagy izgató declamatió; íróink pedig, kiket azon nagy czél lelkesít, milliónak irni, kik nagyobbra becsülnék azt, ha nevök idővel a’ szegény jobbágy’ ajkain élne, mint ha a’ fényes főváros’ körében ephemér napirendre jöne, majd mindig eltévesztik az utat, melly czélhoz vezet, ’s aztán csodálkoznak,ha munkáikból alig kél el 100, 150 példány, vagy ha elkél, nem azoknak kezébe kerül, kikre az írásnál gondolt. A’ fő hiba talán abban áll, hogy a’ nép közé nem tudunk társasági álláspontunkról leszállani, ’s épen azért azt hiszszük, miképen mind a’mi száraz és világos, népszerű is, ’s azért nem a’ valódi népnek hanem egy képzelődésünkben létezőnek írunk. Dolgunk van félművelt mesteremberek’nyárspolgárságával, látjuk minden nap a’ boltjában számadásainál kiaszott szatócs’ szűkkeblűtlanságát, ’s azután azt hiszszük, hogy a’ művelődésre nézve még alantabb fokon álló földmivelő, kit csak földesúri vagy hivatalbeli érintésekből ismerünk, szinte olly prósai, hogy benne költészeti elem nem rejlik, hogy képzelődése olly kopár mint sok írónké. — Más részről pedig értelmiségükről sokkal magasabbak eszméink, mert azt kívánjuk, hogy a’ mi olly szárazon van írva, hogy azt magunk is ásítózás nélkül nem vagyunk képesek elolvasni, az legyen szellemi éldelete, ’s azt becsülje nagyobb- 34 *) Az I. közlést lásd Athén, 1841.1. félév 30. és 31. szám.