Athenaeum, 1841/2. félév
1841-09-26 / 38. szám
test, földolgozást, kereskedést és a’ közjog’ kérdését illeti, mellyekre a’ mondottakban kész már a’ felelet; a’ hadi politicában pedig annyira feltűnő a’ természeti tudományok’ jótékony befolyása, hogy p. o. a’ természettudományokig mívelt franczia vagy angol mellé nem is állíthatni a’ természeti tudományokban míveletlen törököt vagy chinait, sem előkészületek, sem hadvitel’ tekintetében. Ma már a’ hadban is tudományaink vezetnek diadalra! Ennyi volna, mit a’ harmadik kérdésről röviden mondandónak véltem. Hátra van a’ negyedik és utolsó kérdés : mi vár az emberre, ha a’természeti tudományokon fölül emelkedik? — Itt legelőször is az a’ kérdés tolja élénkbe magát : van-e valami túl a’ természeten ’s fölemelkedhetni-e a’term. tudományok fölé? Hogy a’ természeten túl semmi nem létezhetik, világos, mert épen a’ lények és dolgok’ összeségét nevezzük természetnek, tehát ebből semmi létező ki nem maradhat; természeti tudomány pedig az, melly a’ természet’ lényeinek és dolgainak ismertetését foglalja magában, következőleg mind azé, a’ mi létezik, minél fogva azon tudomány vagy tan, melly természeten túl lévőket tanít, nemlényeket és nemdolgokat tanít, azaz bohóskodik; nincsen tehát a’ természeten túl semmi, nincs a’ természeti tudományok fölött semmi. Méltán kérdezitek most már : miért bohóskodom tehát én is természettudomány-fölöttiséggel? Kis türelem, uraim, mindjárt tisztában leszünk. Midőn azt mondom : a’ természettudományok fölé emelkedni, azt értem alatta : azon természettudomány fölé szárnyalni , melly a’ mi birtokunkban van, mellyröl fölőbb elmondok, hogy csak ábéczéje azon kimivelt tökéletes természettudománynak, melly szerint a’ természet vagy, ha úgy akarjátok, az úr isten munkálkodott. Arról van tehát szó : miképen és mi módon tölthetni ki azon nagy hézagot, melly a’ mi hiányos természetösmereteink és az eszmebeli tökéletes természetisme között van? hova a’ legdicsőbb kérdések esnek : mi a’ szellem általában? mi az emberi lélek? mi és minő a’ természet’ utolsó oka, az úgynevezett isten? mi és van-e halhatatlanság? mellyek az idő és tér’ határai ? földünk és a’ csillagok melly korban és mi körülmények között léptek létre? és ki győzné előszámlálni mind azon kérdéseket, mellyekre tudományaink még nem tudnak és sohá nem tudandanak felelni? Nem kisebb kérdést tevék tehát magamnak, mint ezt: hogyan és miképen segíthetni e’ nagy hiányon, e’ nagy tökéletlenségen? És lehet rajta segíteni, uraim, úgy hogy a’ lélek majd majd megnyugszik rajta, a’ szív pedig egy egész tündérhazába varázsoltatik át. Hol természettudományunk’ határa áll, ott a’ költészet’ birodalma kezdődik, és egészen odáig tart, hol az eszmebéli tökéletes természettudomány minden lehetséges kérdésre megfelelt. A’ költészet’ föladása tehát: pótolni a’ hiányt, mellyet az ész és értelem hagy a’ tudhatás’ mezején; a’ szív és sejtés által színeket kölcsönözni azon foltoknak, mellyeket az alaposságkedvelő lélek pusztán, sötéten hagyott; írt adni azon sebeknek, mellyeket remeknek ismert el a’ világ. Homeros mindenik hős költeménye egész tan a’ természetben munkálkodó erőkről, mellyek a’ legpompásabb társaságba gyüjtvék össze, személyesítvék ’s az emberekkel kedveltető viszonyba hozatvák. A’ görög tragoedia a’ láthatlan hatalmakat hozza viszonyba az ember erkölcsi erejével ’s a’ hős meggyőzetlenül esik el, fölszállandó az istenekhez, kik kedvüket lesék hajthatatlanságában. Az indus mythologia a’ legtarkább színezetű oktatmány arról, miképen alkottatik istenektől a’ világ, mint gyűlnek össze Indra’ egében a’ látatlan hatalmak ’s mint folynak onnan be az emberi dolgokba. A’ héber költemény legmerészebb szökéssel az okok’ utolsó okához, Jehovához csap föl, előtte borul le és reá támaszkodik. A’ jehovai költészet legfejlettebb virágai a’ zsoltárokban illatoznak. De vegyük Európát, a’ skandinávi félsziget szinte Odinnal és Walhallával foglalatoskodik és szörnyekkel, mellyek a’ természet’ mindenható erőit akarják kifejezni. Hasonlót mondhatni a’ kedves szelmai bárdiól, az édes dalu Ossianról; benne is minden össze van gyűjtve, mit kora’s hazája természettudományvagy inkább természetfölöttinek képzelt, a’ szellemekkel megtelt ég, a’ lélek’ halhatatlansága ’s a’szellemek’ beavatkozása kedveseik vagy elleneik’ dolgaiba. A’ költészettel osztakozott e’ mezőn a’hit, a’ vallás, a’ religio. A’ költészet maga már varázs hit, melly ha remek, az ember’ egész lényét áthatja és religiót fejt ki a’ kebelben, így látjátok, hogy az ó világ’ költészete ’s vallása egy volt. Mit Homeros, mit az indus költők, mit David, mit Ossian énekelt, az egyszersmind vallási oktatmány és hitletétel volt : innen az a’ nagy bensőség, élethűség és hév a’ régi kör-