Athenaeum, 1841/2. félév
1841-10-10 / 44. szám
693 694 foknál, hol választások és gyűlések’ rendezéséről volt alkalom alaposan szólnia, alig szólt egyébröl, mint visszaélés, megvesztegetésekről — kiirthatlan dolgok, mig emberek vagyunk — s általában a’ symptomaticus kezelést (mi gyökeres orvoslás mellett igen üdvös lehet) palástolással , pillanati visszanyomással szereti párosítani, mi a’ legsikeretlenebb ’s gyakran legvészesebb gyógymód. De végtére is ez ellen nincs más szer, mint — mit már annyiszor említek — jobb hírlapot írni; mit Kossuth maga már is tesz, az önmegtagadásnak épen olly ritka, mint dicső erényével, inkább akarván használni, idegen tanácsot sem vetve meg, mint hiú ’s tán kárt hozható átalkodással tovább haladni a’ megkezdett pályán, csakhogy a’rendíthetlenség’bámult és tisztelt, de mind e’ mellett igen két értelmű dicsőségét sértetlenül megőrizze. Egyébiránt ha árnyékoldalait elmondtuk, hozzá kell adnunk, hogy rendkívüli éberség bélyegzi e’ lapot a’ többiek felett, ’s ha nemcsak néhány számot veszünk elő, hanem az egészet, mindinkább találunk alaposabb czikkekre is. Mi ezután következik, dr. Sz.-nek politicai hitvallását ’s a’ teendők’ sora ’s módja iránti nézeteit foglalja magában. Ki ezen befejezést figyelemmel olvassa, nem fogja Sz.-ről mondhatni, hogy politicai bátorsága vagy belátása legkisebbé is elhagyta volna ; ellenkezőleg : szabadéinás engedményekben (mig alkotmányos úton akarunk járni, egyéb szóval nem élhetünk) annyira megy, mind a’ nép, mind a’ kormány iránt, mennyire csak önmegrontás nélkül lehet,’s az anyagi jóllét’s szellemi kifejlésre nézve útmutatásul szolgálhatnak javaslatai. A’ juste-milieu-ről azon mulatságos magyarázatot adja, hogy ha valaki 100 fttal adós ’s csak 50-t fizet meg, ha ki csak félig húzza ki az embert a’ titzböl ’stb. ’s azt hiszi, hogy ez juste-milieu, nagyon csalatkozik. Gr. Széchenyi óvást tesz az illy magyarázat ellen ’s minden félreértés’ eltávoztatására politicai hitvallását közli. E’ hitvallásában I. pont : Hogy kész minden erejével pártolni a’ kormányt, melly a’nemzet’ boldogitására ’s ennek módja iránt vele egy szándékban ’s értelemben van; ha nem, oppositio’ tagja lesz, azon meggyőződésből, hogy egy tiszteletteljes oppositionak őszinte nyilatkozásai végre magának a’ trónnak is csak hasznára lehetnek. — Alkotmányos országban minden józan és becsületes embernek igy kell gondolkozni; ’s majd kormány, majd oppositio’emberének lenni, kifejlettebb alkotmányos életben annyira nem ellenmondás, nem jellemárulás, hogy ugyanazon férfiak majd az oppositio’ fejei majd ismét magát a’ kormányt képezik. Nálunk azonban ez iránt még igen setét haos uralkodott mind véleményben, mind gyakorlatban’s gr. Sz.-nek nem legcsekélyebb érdeme, hogy e’ sarkalatos kérdést? a’ gyűlöletesség’ fészkéből alkotmányszerü tisztaságba ’s politicai nézetek’ szabad mezejére helyezte át. Még ugyan nem vagyunk annyira, hogy az oppositio’ emberei elveik’ főbbjeivel ’s igy haszonvehetőségök lehető legnagyobb öszvegével menjenek át a’ kormányhoz , ama’ viszásság azonban, csak személyeket nyerni meg elveik nélkül, minek czélja volt ártalmatlanokká, de egyszersmind haszonvehetlenekké is tenni a’ legkitűnőbb tehetségeket, mire az elbúsult nép többnyire a’ legrútabb árulás’ bélyegét sütötte, ezen visszás mód, melly annyi gyűlöletességgel, olly ’siralmas demoralisatioval párult, egy sokkal szabadelműbb, boldogítói))) rendszernek adott helyet, úgy hogy e’ részben mostani kormányunkat nézve az alak látszik csak hibázni, a’ lényeg nem. Minek következtében enyhült érzelemmel a’hálára’s minden áldozatra legnyíltabb kebellel, türelemben, bizodalomban örömteljes várakozásban álljuk körül a’ trónt, bemutatva őszintén terveinket, munkásságunk’ tárgyait és sikerét, vádolva mintagunkat, ha feleink tévútra csapongnak, szóval ünnepét üljük az újjá születésnek, felocsúdva már halálos álmunkból, inkább a’ jövő’ kilátásainak gyönyörét éldelve, mint tűnődve a’ komor tekintetű múltnak emlékein. És mindezt nem érhetjük vala el, ha az engesztelődésnek azon szelleme nem hatja át hazánk’ jeleslejeit, mely ilyet gr. Széchenyi nekünk tanulságul és útmutatásul olly szépen kifejtett. II. pont. Kész aránylag minden közterhekben részt venni, ’s ezt minden ellenörség nélkül , míg abból a’ polgár és per is ki van szorítva. Itt gr. Sz. csak a’ közadó’ mire forditása feletti ellenörség’hiányát érti, mert a’mennyiség felett már van egy neme a’ legáltalánosabb, de még sem egészen értéktelen ellenörködésnek , hol a’ kiváltságos rend nem a’ maga, hanem a’ kiváltságtalanok’ erszénye felett ellenőrködik ’s mondhatni olly szoros és féltékeny gazdálkodással , hogy e’ részben legalább alulról panasz nem lehet. ’S ezen átalkodott szűkmarkúság talán nem csupán a’ nép iránti sympathiában gyökerezik, hanem részint egy nagy érdekű, de