Athenaeum, 1841/2. félév

1841-10-19 / 48. szám

757 758 Gyermekhalott fölött. Hogy első csókban jó szelíd Lelkét lehelje rád, A’ hosszú szenvedés után Ölébe kér anyád. Szegénynek , hajd, ki mondja majd —• Lágy karja tártan áll — Hogy gyermekét elébb mint ő, Ölelte a’ halál. Alvó fiú­ keresztvized Apád’ könyvje lesz, Ki lágy bölcsővel várt, ’s kemény Halotti padra tesz. Eidor Emil, Laurámhoz. Angyal-arcza szende lányka, Szép miként egy istenálom, Szólj , ha sorsod menni késztet, Másodat fel hol találom ? Hol ragyog fel éjszemednek Éltető szelei sugara, Melly felém egy üdv-világot Egy egy pillanatra tára? Jobb ne szólj ! — mert szép reményűn’ Még fenálló tünde vára Szerteomlik életemmel Rózsaajkid’ egy szavára. t.noka Gusztáv. Nincs boszorkány. (Vége.) Kálmán király igen kellemetlen helyzetben vala. Ő Kelem’szavainak tökéletes hitelt adott, ámbár Tiborcz’ kincsének eltűnését nem bírta magának megmagyarázni, főként, miután a’ gyanús házikót össze vissza motozák, a’ nél­kül , hogy az eltűnt pénznek ’s drágaságoknak legkisebb nyomára akadhattak volna. Fölvilá­­gosultsága mindazáltal nem hagyá e’ megfejt­­hetlennek látszó körülmény’ okait valamelly ter­mészet fölötti erő’ munkálkodásában keresnie, ’s azért tiszta szívből szerette volna a’ szeren­csétlen vádlottakat megmenteni; de mint igaz­ságos király jól tudá, hogy törvény fölé emel­kednie nem szabad, ’s hogy épen ő tartozik jó példát adni a’ nemzetnek, első hajolván meg a’ törvény’ parancsszava előtt, ’s a’ sötétség’ azon gyásznapjaiban boszorkányok és babona ellen igen szigorúan hangzott a’ vakság alkotta tör­vénynek óság biszír szózata. De még más te­kintet is tiltá ezen ügyben hatályost) föllépé­sét; a’ keresztesek’ egész roppant tábora igen föl volt ingerülve, ’s a’ királyt csak néhány száz fegyveres környezé, és ennél fogva min­den erőszakos komoly ellenszegülés az ország’ méltóságát veszélyeztethette volna a’ király’ föl­ként személyében, mert a’ keresztesek bizonyo­san nyílt erőszakkal kényszerítették volna őt kaszájukban megegyezésre, ’s ezen súrlódás még kártékony háborúba is keverhető vala az országot. Kálmán tehát kénytelen volt jobb meggyő­ződését elfojtani, ’s törekvéseinek, mikkel leg­alább némi árnyékát akará kikü­zdeni a’ meg­­szabadulhatás’ reményének a’ vádlottak’ szá­mára, csak az lett gyümölcse, hogy­ hosszas vitatkozás után elh­atároztaték, mikép másnap reggel az egész nép’jelenlétében Balatonba fog a’ két boszorkány dobatni, honnan az isteni i­­gazság bármi csoda által is kiszabadíthatja ő­­ket, ha csakugyan ártatlanok. Az ítéletet Kál­mán király megerősíté, ’s egy fegyveres csa­pat Tihanyba siete azzal, hogy hajnalhasad­­takor a’ kegyetlen és istenkisérlő ítélet végre­­hajtathassék. A’ napi fáradalmat és rémülést borozás közt törekvők feledni este a’ kereszteshad, ’s a’ magyar lakosság sem feledé vendégszerete­tét kitüntetni, és jó példával előzni meg az idegeneket. Minden vigságnak engedé át ma­gát, csak a’ király volt komor és kedvetlen, ’s nem talált szavakat Kelem’ vigasztalására, kit folyvást oldala mellett kellett megtartania. A’ szerelem száz meg száz tervet sugall már elméjébe kedvese’ megszabadítására, ’s a’ ki­rály részvevő szánakozással hallgatá azokat végig; de rövid vitatkozás után mindenkor meg­győződök velem, hogy tervét nem valósíthat­ni, ’s hogy segélyt csak istentől szabad most már reménylenie. Tiborcznak sem igen volt oka különös vig­­ságra, mert számos évi példás jámborságának gazdag gyümölcseit elveszté, ’s olly király a­­latt, ki annyira törekvők az átalános fölvilá­­gosultságot terjeszteni, mikép Kálmán király tévé, valóban nem legfényesb reményt táplál­hatott vagyonának kipótlása iránt. Azoban kö­telességének érzé legalább mindent megkísér­teni, mi által legalább egy részét ismét vis­szanyerhetné az elveszett kincsnek. Mindenek *

Next