Athenaeum, 1841/2. félév
1841-09-19 / 35. szám
BC ÖTÖDIK ÉV. második félév. Pest. September’ 19. 1841. 35. szám. Tartalom: Embernagyság (Ormós László) — A’ kép. Eredeti novella Sz.J.). — Táróra : A’ jelenkori írók’ hajlandóságai (— r—). — Magyar játékszíni krónika (Szelesletij. — Egyveleg (—r—). — Böngészet (Darády). Embernagyság. *) „Egy ember sem nagy komornokja előtt“ mond egy elmés franczia; — ’se’ mondat több mint játék, e’ mondat igazság. Következményeket húzhatni ebből, mellyekröl a’ franczia nem álmodott ; következményeket, mellyeknek tömérdek csoportját, csak ez egybe kívánjuk szorítni : nincs egy nagy ember sem. Tegyük önmagunkat a’mi nagy embereink’ komornokjaivá, az az, tekintsük őket házi ’s családi köreikben, világ előtt mesterileg rejtegetett gyarlóságaikkal ’s szenvedélyeikkel együtt : bizonynyal nem sokáig kell vizsgálódnunk, midőn az óriás, az üres báb, mellyet törpe viselt, összerogyik, és a’ férget saját természeti ’s való nagyságában szemlélteti velünk. Nagy embereknek magányéletök ritkán jó figyelem alá, ’s ez nagy igaztalanság; mert itt ők nem a’ közönség’ láttára ’s épen azért csak úgy állanak, a’ mint vannak: titkolt lelki és testi félszegségeikben, cselédeik által megleselve, mellyért is csak itt vagy sehol sem lehet nagyságok fölött ítéletet mondani. Mi az embernagyság ? — szép költemény, alkalmas, hogy iskolai gyermekeket szorgalomra csalogasson; ábrándja a’ vak bálvány-imádásnak; dicséretpolcz az iskolában, a’ szégyenpad’ ellenében, az emberi hiúság’ kínzására emeltetve. Bizonynyal, ha egy igazán nagy embert találhatnánk valahol, önkényt ’s az emberek’ bolondságán boszankodva kellene annak fényszékéböl leszállván, a’ sokasághoz így szólnia : „Én nem vagyok nálatok nagyobb.“ A’ nagyság’ érzelme tagadhatlanul szép érzelem lenne, ha nemcsak puszta képzemény volna. A’ dolgot tisztán kifejezve : a’ felmagasztalt, míg önhiedelme tart, szükségeskép mély fájdalmakat érez, ha magas egyediségében szétnézvén, társ nélkül látja magát; ’s az alacsony fajzatnak, mellyhez ő is tartozik, de melly lábainál csúszong — megvetése édesen nem hathat reá. Miután pedig önértékét valója szerint megismerte, akkor éreznie kell : mikép őt csak a’ nép’ butasága magasztalta légyen föl ’s gyötrő szorongásban élnie, elöfélelme miatt egy eseménykének, melly őt egész mindennapisága ’s parányiságában feltakarandja. Nagy csak a’ mindenség és a természet’ törvénye, melly fölöttünk uralkodik; ennek bókol, ez alatt fekszik a’ nagyságba öltöztetett pygmaeus. Őt a’ történet fölragadja ’s megalázza, pehelylapdaként játszik vele, ’s ha égbe szállt vagy porban enyészett el, ezt a’ történet cselekvő. Az ember’ lénye ugyanaz marad, emelje bár őt fel szerencse ’s emberi balgaság, vagy hagyja feledékenység’ homályában tenge- 35 *) E czikk némi túlzástól nem ment, de mind a’ mellett figyelmet érdemel. A’ szerk.