Athenaeum, 1841/2. félév
1841-10-10 / 44. szám
■ ——1 ÖTÖDIK ÉV. .*■»— Tartalom. Literatúra . .4’ kelet’ népe 1811-ben. Gr. Széchenyi Istvántól. Folytatás. — Nincs boszorkány. Eredeti novella 1 Vagy Ignác»). — Tárcza : Literatúrai mozgalmak [SF.]. — Hírfüzér (— r—). — Egyveleg [—r—j. — Böngészet (Ilosvay Rudolf). — Jelentés. Aff casual©®. Második Félév# I*est* October’ IO* 1811. 44* szám# ljiteratura. A' kelet’ népe 1841. Pesten, nyomt. Trattner Károlyi bet. Nor. 372. Ára 3 ft 20 kr. ép. (Folytatás.) 308—374. Miután Széchenyi mind a’ túliak, mind az inneniek iránt elmondta kifogásait, azon gyanitását veti utána, hogy most már mind a’ két fél egy szívvel juste milieu* hősének fogja kiáltani. E’ vég lapok is részint igazolását, részint politicai hitvallását foglalják magokban. Itt még egyszer visszaidézi a’ múltakat ’s kérdi : „Valljon a’ honunkban létező szláv, német, görög és oláh nemzetségekre sebet ilténk-e mi újabbak az által, hogy miután ők anyanyelvűk’ dolgában úgyis olly anynyira biztosítvák, és mi is szeretnénk élni, nem őket, de a’ latánt megtámadva, a’ holt helyett az élő — és egyedül csak Hunniában élő — magyar nyelvnek vívtuk ki a’ hivatalos állást? A’ szláv, kinek nemzetiségiirodalma Pétervártól Ragusáig terjed; a’ német, ki Grönlandtól Brassóig függ szakadatlan lánczolatban; a’ görög, kinek új hazája támad; az oláh, kinek szintén van saját elkülönzött bölcseje és hazája; oh az nem veheti rész néven, feltéve, ha félig meddig igazságos ’s nem akar alattomosan elnyomni, mikor a’ legkisebb nyomás ellen olly élénken kikel, oh bizony nem veheti rész néven a’ szláv, német, görög, oláh , ha a’ magyar is élni akar, és felébredési ’s életmentési küzdésiben egyes tagjai a’ kölcsönös igazság ’s méltánylat’ határin néha túl törnek; mit azonban a’ meggondoltabb rész a’ ,quod tibi non vis floris ’sat. törvénye szerint soha nem hagyott és nem is hagyand helyben. — ’S kérdem elvégre: hazánk’ lakosinak azon nagy száma, melly nemcsak hogy ki vala egészen zárva az emberiség’ legszebb jogaiból, de mintha úgy szólván sokak által készakarva tartatott volna sötét butaságban , nem lépett-e ki már némileg a’ kényuraság’ undok hatalma alól; ’s nem valánk-e mi újabbak azok, kik Hunnia’ minden lakosinak barátságos kezet nyújtván, a’ hazafiság’ szent kötelékével iparkodánk körülfüzni és egyeztetni minden vallást, minden lépcsözetet? ’S ha visszatekintünk ős apáink’ sas röptére, kiknek Berzsenyiként „érczbuzogány rezegett“ kezeikben és egyszersmind a’ 18-dik század’ derekán élt szoba - idomított hajporos magyarnak nevetséges képe is feltűnik élőnkbe ’s feltűnik továbbá már már, hála az ég, kidőlő magyarkáink’ kártya közti, pénzfecsérlő, időt és nemzetet ölő unalom teli tengése : valljon — ’s legyünk igazságosak nemcsak le- de felfelé is — nem úgy látszik-e, mintha a’ mai szerencsés!) születésű ivadék még visszaüthetne iik apábra , és a’ M. Teréziái magyar, mikor a’ nemzet csak pihent, nem jelenik-e meg, mintha egyedül dajkája lett volna a’ mai nemzedéknek ?“ 44