Athenaeum, 1842/1. félév

1842-01-16 / 7. szám

101 102 ságra jelelteték ki. E’ méltóságot a’ néptől alázatosan ’s nyájas hódolatok közt kell vala, régi szokás szerint, nyilvánosan kérnie , ő azonban ezek helyett számos sebeit mutatta a’ népnek, miket a’ haza’ szolgálatában kapott. (II. felv. 3. jelen.) Hősi érdemei iránti tekintetből tehát a’ nép által consullá választaték. Később azonban, látva a’ nép, minő hévvel pártoltatik Coriolan, ügye a’ tanács és patríciusok által, azon félelemből , hogy választásuk vészt, teljes elnyomatást hozand fejekre, visszavonták azt ’s már kettőt választottak. Coriolant ez ingatagság anynyira felboszantá, hogy egy közelebbi alkalommal haragja’ egész mértékét önté ki rájuk, ’s a’ népszószólók’ eltörlését sürgeté; mi által a’ tribunokat is magára haragítván, ezek még jobban felizgaták a’ népet ellene, ’s általános lázadás jön; amazok Coriolanra mentek az aedilisekkel, dühös kifejezésekkel illeték őt, ’s már kezüket is rá tevék, ha a’ patríciusok segítségére nem jönek ’s a’ tribunokat és aediliseket szét nem verik. (III. felv. 1. jel.) A’tanács mindenkép igyekezett a’ népet lecsillapítani; ez a’ nagyobb résznél sikerült is , olly feltétel alatt, ha Coriolan formaszerű igazolásra idéztetik a’ népeié. Coriolan megjelent; de a’helyett, hogy magát védené, vádakra és szemrehányásokra fakadt a’ nép ellen; e’ bánás a’ népet dühbe hozta , ’s egyik tribün , 8 i c i n i u s , használva a’ pillanatot, halált monda Coriolan’ fejére; azonnal a’Tarpejus sziklára parancsold vitetni ’s onnan a’ mélységbe taszittatni. Ez ítélet azonban később örökös száműzésre lön változtatva. (III. felv. 3. fel.) Coriolan sebzett kebellel ment haza, vigasztalhatlan anyjától és nejétől búcsút von ’s a’ nemességtől kisérve kisietett Róma’ kapuin. A’ nép felvidult ez eseményen, a’ tanács ellenben mélyen megilletödött’s leveretett. Coriolan néhány napig mezei jószágán tartózkodott, hol boszudiihében elhatározta a’ volikus népet Róma ellen harczra szólítani. Illy szándékkal a’ volskusokhoz Antiumba ment, hol Tullus Aufidius lakott, a’ híres bajnok, kit Coriolan csatáiból ismert ’s halálosan gyűlölt, miként ez őt. Sötét estve tehát álöltözetben Tullus’ házába lépett ’s magát vele megismerteté. Azon beszéd, mellyet Coriolan a’ tragoediában e’ helyen mond, szóról szóra Plutarchusé. Tullus házába fogadta őt ’s a’ Róma elleni háború elhatároztatott. (IV. felv. 1—5. fel.) Egressy Gábor. (Vége következik.) Hely hatóság. (Vége.) Van a’ helyhatósági rendszernek egy igen üdvös oldala, ’s ez az, hogy a’ meglevő szabadságot kényuri zsarnokság ellen megótalmazni a’ lehető legalkalmasabb eszköz. De épen ezen inertialis ellenszegülés iránti hajlamából kiindulva, némellyek itt a’ helyhatósági rendszernek árnyékoldalát látják , hogy t. i. haladási lépésekre az egy elvűtlenség miatt, mint különálló köztársaságocskák alkalmatlanok, ’s előlépéseikben egymás közötti divergentiákba sülyednek, ’s az általa’ nemzet’ életében végnélküli bonyolodás, elláthatlan zavar foglal helyet. Azok, kik ezt állítják, a’ központosítási elv’ bajnokai. Nem akarván ezúttal távolabb terjeszkedni ’s azt venni vizsgálat alá, ha vallyon nem volna-e jobb a’ helyhatóságokat függetlenebb cselekvési körrel ellátni, ’s ez által némi fölségi jogok’ részesévé tenni, csak helyhatósági rendszerünk’ jelen állása’ védelmére szorítkozunk, ’s azt mondjuk, hogy ezen inertialis hajlam, melly a’ fenyegetett szabadságot legbiztosabban védi, korántsem akadály az előlépéseknél, hanem egy igen üdvös elvet rejt magában , azaz, a’ mennyiben akadály, a’ status’ mérlegében a’ legkellőbb egyensúlyt eszközli, ’s az akadályozás helyett egy tápelemet biztosít, mire a’ statusban elmulhatlan szükség van, ’s ez az állandóság’ (stabilitás) elve. Mi nem tartozunk azok közé, kik rendkívüli elmaradásunk ’s a’ század igénylete’ arányában haladásunkat eléglik; mi nem hihetjük, hogy azon egy két lépéske, miket csaknem akaratunk’ ellenére a’ kor megtenni kényszerített, irtózatos rohanás volna , de úgy vagyunk meggyőződve , hogy a’ haladásra két út van: békés és forradalmi út. Helyesen mondja az Érd. Híradó’ 4. sz., hogy a’ históriai jogok nem rögtönzés’ tárgyai, ’s pusztán politicai agyafúrt dogmatismus’ zajoskollása’ ellenében ellensúlynak kell lenni, minek egyébként honunkban árnyékát sem ismerjük, mert elmaradásunk olly roppant, hogy alig lehet a’ haladási tért kellő sietséggel hátrahagyni, ’s ezen szükséginkhez képest haladásunk olly elemi, olly aprószent, hogy alig látszik elégségesnek lenni. Ollyannak még az 1836. országgyűlésen elengedett adóztatást sem vehetni, mivel az elengedve lévén, az eltörlésnek távoli színezetét sem nyeré. Mi azonban visszatérőleg a’ helyhatósági rendszernek inertialis hajlamával összekötött’s ebben rejlő állandóság’