Athenaeum, 1842/1. félév
1842-05-26 / 63. szám
Első félév. HATODIK ÉV. Pest, május* 36. 1942. C.i. siám. Tartalom . Irodalom: Szemle az eddig megjelent éber-magyar munkák fölött. Vége (Hirschfeld Fülöp ). — A' kísértetektől elragadt sírásó’ története. Vége (Hunfalvi János). — Tárcza: Az allurok ( —yz—). — Budapesti élet ( Dr Ranunculus ). —• Egyveleg (—yz—). — Irodalom. Szemle az eddig megjelent éber-magyar munkák fölött* ( Első czikk’ vége. ) H. 1021 „21:28 hét bárány elmaradt“ MHn. Ez azért maradt el a’ fordításból, mivel a’ magyar nyelvben bárány alatt is már csupán juh-bárány értetik.“ — A’ T kötszó, a’ fordításbéli kihagyásának példájául hibásan hozza L.u. fel a’ többi közt 1:2, mert ott épen nem hagyatott ki, hanem a’ *] értelme is, az összefüggés szerint változván de-\e 1 fordíttatott, valamint a’ szinte hibául felhozott 20: 6 versben, azoltal, nem különben 32: 26 látván pedig-ve 1 igen „17: H nx *?ja? Hb ifibig ki körül nem metéltette makktyúja’ hút , t sát e. h. kinek nem leend körül metélve makktyúja’húsa, mert nifalban, tehát szenvedőleg áll’s B. urnak az által annyival kevésbbé kelle zavarba jőnie stb. Hiszszük, miszerint nem ha$ szó hozza B. urat ezen , nem csak nem zavaros, hanem igen is helyes fordításra, hanem annak tudása, hogy a’ VlD’ szónak kétféle gyöke van ‘p’i. t. i. VDJ 1* e. f. 11 verset Dn'pDJT ’s így e’ szó ha az első gyökből származtatik, nifálban ’s szenvedő alakban van, ha ellenben a’ második gyökből származtatik, akkor hifilban ’s cselekvő alakban van ’s a’ dágus a’ hibázó gyökbeli nunt pótolja, miként n Tonum. 30:3 hogy pedig itt e’ szó cselekvőleg értetik, nemcsak a’ szókötésböl, de onnan kitetszik, hogy a’ szöveg az elmulasztásra büntetést rendel. — „19: 1 Kettő az angyalok közöl Szodomban elérkeztek , és Lót épen Szodom’ kapujában ült, e’ h. a’ két angyal ’s épen szót kihagyni kellett vala (felebb).“ Az első a’ jegyzetben igazolva van, de annak helyességét azonkívül az döbbent fejezetteli összefüggés, és a’határozott névmutatót jelentőn is tanúsítják, a’ mi a’ másodikat az épent t. i. illeti, e’ szó korántsem felesleges toldás, hanem a’ 2Vj" szónak szoros értelmét adja, melly a’ betűk ’s az összefüggés szerint múlt időt jelent, a’ pontozás pedig azért van jelenidőben, hogy általa épen ült fejeztessék ki. —„24,8 ’’nyDÍVQ eskütől e. h. esküvé* t : • semtöl. Ennek igazolására tudni kell, hogy e’ fő név nyelv olly igéből *) származik, mmellynek t : *) megeskettettem, véleményünk szerint ezen igének gyöke két, mellyből azért származtatott , mivel őskorban (a’ héti ciklus szentnek tartatván) minden ünnepélyes cselekedet mellett ’s így az esküvés mellett is hetet jelentő szertartás divatozott igén. 21: 28 ebből magyarázható az ugyan 63