Athenaeum, 1842/2. félév
1842-09-18 / 34. szám
267 268 ve, nem lehet szorosan parancsnak mondani (3. lap.), mert a’ királyi jóváhagyást nem szoros értelemben sem lehet királyi parancsnak nevezni, különben a’ magyar törvény az lenne, mellyről szerző a’ 4-d. lapon ezeket mondja: ,.fejdelemes király' tetszése és önkénye , új rendeleteket s új parancsokat szült, nem csak egyes korszak, hanem kevés évek alatt is“. A’ 16-a. §-tól kezdve vannak a’ parancsok’ különösebb nemei, előre bocsátva mindenütt a’ megnevezett parancsnak törvényi és históriai ismertetése , melly után következnek az ugyan azon nem alá tartozó parancs-példányok, illy renddel: megkereső parancs, káptalanhoz, megyéhez, kerületi táblához , sz. k. városhoz , ítélő mesterhez (16. §.); vallató p., szolgabiróhoz , nádori vallató parancs (17. §.); megismertető (18. §.); öszszeirató (19. §.); igtató, királyi, országbírói (2. §.); per halasztó , átalános és különös (21. §.) ; mulasztó (22. §.); kihívó, alapperben, folytatólag (23. §.); siettető (24. §.); előmozdító, meghagyólag előmozdító (25. §.); mellőző, egyházi , menyei bírósághoz (26. §.); késleltető vagy haladékozó, az 1840. 27. t. czikk előtti és szerinti, haladék-terjesztő (27. §.); tiltó, kerületi táblához, megyei bíróhoz (28. §.); felfüggesztő, megyéhez, végrehajtást felfüggesztő és utasító (29. §.); utasító, meghagyva utasító, utasítva meghagyó (30. §.); értelmező és magyarázó, magyarázva tiltó (31. §.); bírót jelölő (32. §.) ; zár és letiltó, tárnoki, meghagyólag birói zárt rendelő megyéhez, letiltó kerületi táblához (33. §.); átküldő, I. II. III. IV. V. (34. §.); zároldó, letiltást oldó, I. II. (35. § ); végrehajtó, végrehajtást igazító (36. §.); ítéletileg iktató; Ítéletet újító, I. II. III. (37. §.); áldó, föloldva utasitó , föloldva folytató, I. II. III. IV.; Ítéletet semmitő ’s folytató; végrehajtást semmitő; visszafoglaló , visszafoglaltatólag átküldő , semmítve viszszafoglaló ’s utasitó; határjárási, határjárást siettető ; osztoztató ; erőhatalmi ; visszahelyhező ; letartóztató , régibb letartóztató ; utalmi, folytató utalmi; menedék (45. §.); sürgető, meghagyólag sürgető, sürgetőleg semmitve utasító (46.§); fenyegető, mennydörögve siettető meghagyó, fenyegetve semmítő visszafoglaló’s utasító (47. §.); sort ugrató (48. §.); törvényesítő (49. §.); újító , kegyelmi újító táblai perben, kegyelmi újító kerületi táblához, személynöki városhoz (50.§.). Ezen tartalomból látni lehet, miként szerző, bár sajátságosan különös czimek alatt ’s czélszerű rend nélkül, a’ parancsok’ minden nemeire elegendő munkát fordított, ’s hogy e’ könyvben elég használható parancs-példányok vannak, a’ felvett gyakorlati tárgyaknak változatosságában; — de azért bár a’ példányok tennék e’ könyvnek főhasználatát , nem fordított azokra szerző olly figyelmes gondot és combinatiot, mint a’ parancsok’ ismertetéseire , mellyek általánosan jók, a’ határjárási , menedéki és iglató parancsoknak ismertetései pedig különösen is kiemelendők. — Ennyit e’ munka’ bértartalmáról. (Vége következik.) Jáll Stk Védetsz dr Taubner úr' Ellenjegyzeteire *). Dr Taubner úr közre bocsátván Ellenjegyzeteit, elvárám, hogy talán még egy dologértő kimondandja véleményét a’ Mértan felett, ’s vagy az én nézeteimet vagy dr Taubner’ mért javalandja. Mivel azonban ez mind eddig meg nem történt, azt hiszem, énmagamnak tartozom azzal, hogy az „Ellenjegyzetek“ iránt némelly észrevételeket tegyek, ’s bírálatomban némelly előforduló kitételeket pontosabban meghatározzak. Ez kissé későn történik ugyan , de a’ késedelem inkább hasznomra van mint káromra, minthogy most menten az első kellemetlen benyomástól, mellyet az „Ellenjegyzeteknek“ rám szükségkép tenniök kellett, nyugalommal kimondhatom véleményemet úgy , hogy azt későbben szégyenleni okom nem leend. Ha az,,Ellenjegyzeteket“ én írom, el nem tökélhettem volna magam higgadtabb vérrel még egyszer olvasni azokat, sőt még rájok sem gondolhatok vala a’ nélkül, hogy enmagam előtt elpiruljak. Ha szigorúan bíráltam a’ „Mértani“ , ’s annak hibáit kiemeltem, azt, gondolom, a’ tudomány’ érdekében cselekvém, ’s kötelességemet mint becsületes meg nem vesztegetett bíráló teljesítést, várván nézeteimnek vagy jóváhagyását, vagy megczáfolását. Viszszatartóztatám magam minden ítélettől dr Taubner úrnak a’ mathesishez való hivatása felett; kerűlék minden czélzást a’ szerző’ bővebb vagy csekélyebb ismereteire ; túl nem léptem határát az udvariság és becsülésnek , mellyel ellenünknek tartozunk , jól tudván, hogy minden vitázásnak oda kell czéloznia, hogy az igazságot kikutassa, nem pedig hogy a’ máskép vélekedőt sértse ; hogy gúny és megvető szó nem ok; hogy az ellennek kigúnyolása ’s beszennyezése által az irodalmi alnépet részünkre vonhatjuk ugyan, de a’ miveltebbeknek csak botrányt okozunk. Én a’ miveltek’ számára írok, másoknak hagyván az irodalmi alnép’ kedvezése utáni törekvést. — A’ szókötésbeni legnagyobb pontosság mellet is még is balúl érthetnek bennünket, kivált ha nem jó akarat exegetál. Azonban a’becsületesség mindent cum grano salis ért. De dologhoz. Midőn , azon álláspontot kijelelni akarván , mellyből dr Taubner úr’könyvét méltányosan bírálni kell, mondánn : „Kívánni nem lehet, hogy az academicus oktatók’ vagy műtani iskolai előjárók’ igényeinek megfeleljen“ , igényeket érték , miket olly tanító könyvre tehetni , melly academicus vagy műtani előadáshoz alkalmas legyen , nem pedig azokat, mellyeket átaljában egy tisztán mathematical könyvre nézve tehetni. — „Anyagi czélok után törekedni, annyit teszen , mint külső hasznot hajhászni. Anyagi czélt elérni akarunk tudomány által , ha élelmet szerezni igyekezünk vele. Midőn tehát mondom, hogy a’ mértan által bölcsészeti iskoláinkban anyagi czélok után törekednünk nem kell, azzal azt akarom kifejezni, hogy ne akarjunk képezni gyakorlati mérnököket, építészeket , kereskedőket stb. de sehol sem állítám azon képtelenséget, mellyet dr Taubner úr rám tolni igyekszik : mintha azért tanítanók a’ mértani, hogy azt a’ L. Athenaeum’ 1842. 1. 64. és 65. számait.