Athenaeum, 1842/2. félév

1842-09-18 / 34. szám

267 268 ve, nem lehet szorosan parancsnak mondani (3. lap.), mert a’ királyi jóváhagyást nem szoros ér­telemben sem lehet királyi parancsnak nevezni, különben a’ magyar törvény az lenne, mellyről szerző a’ 4-d. lapon ezeket mondja: ,.fejdelem­es király' tetszése és önkénye , új rendeleteket s új parancsokat szült, nem csak egyes korszak, ha­nem­ kevés évek alatt is“. A’ 16-a. §-tól kezdve vannak a’ parancsok’ különösebb nemei, előre bocsátva mindenütt a’ megnevezett parancsnak törvényi és históriai is­mertetése , melly után következnek az ugyan azon nem alá tartozó parancs-példányok, illy renddel: megkereső parancs, káptalanhoz, megyéhez, ke­rületi táblához , sz. k. városhoz , ítélő mesterhez (16. §.); vallató p., szolgabiróhoz ,­­ nádori val­lató parancs (17. §.); megismertető (18. §.); ösz­­szeirató (19. §.); igtató, királyi, országbírói (2­­. §.); per halasztó , átalános és különös (21. §.) ; mulasztó (22. §.); kihívó, alapperben, folytató­lag (23. §.); siettető (24. §.); előmozdító, m­eg­­hagyólag előmozdító (25. §.); mellőző, egyházi , menyei bírósághoz (26. §.); késleltető vagy hala­dék­ozó, az 1840. 27. t. czikk előtti és szerinti, haladék-terjesztő (27. §.); tiltó, kerületi táblá­hoz, megyei bíróhoz (28. §.); felfüggesztő, me­gyéhez, végrehajtást felfüggesztő és utasító (29. §.); utasító, meghagyva utasító, utasítva meg­hagyó (30. §.); értelmező és magyarázó, magya­rázva tiltó (31. §.); bírót jelölő (32. §.) ; zár és letiltó, tárnoki, meghagyólag birói zárt rendelő megyéhez, letiltó kerületi táblához (33. §.); át­küldő, I. II. III. IV. V. (34. §.); zároldó, letil­tást oldó, I. II. (35. § ); végrehajtó, végrehaj­tást igazító (36. §.); ítéletileg iktató; Ítéletet újító, I. II. III. (37. §.); áldó, föloldva utasitó , föloldva folytató, I. II. III. IV.; Ítéletet semmi­­tő ’s folytató; végrehajtást semmitő; visszafog­laló , visszafoglaltatólag átküldő , sem­m­ítve visz­­szafoglaló ’s utasitó; határjárási, határjárást si­ettető ; oszt­ozt­ató ; erőhatalmi ; vissza­helyhező ; letartóztató , régibb letartóztató ; utalmi, folyta­tó utalmi; menedék (45. §.); sürgető, meghagyó­­lag sürgető, sürgetőleg semmitve utasító (46.§); fenyegető, mennydörögve siettető meghagyó, fe­nyegetve semmítő visszafoglaló’s utasító (47. §.); sort ugrató (48. §.); törvényesítő (49. §.); újí­tó , kegyelmi újító táblai perben, kegyelmi újító kerületi táblához, személynöki városhoz (50.§.). Ezen tartalomból látni lehet, miként szerző, bár sajátságosan különös czim­ek alatt ’s czélsze­­rű rend nélkül, a’ parancsok’ minden nemeire e­­legendő munkát fordított, ’s hogy e’ könyvben e­­lég használható parancs-példányok vannak, a’ fel­vett gyakorlati tárgyaknak változatosságában; — de azért bár a’ példányok tennék e’ könyvnek fő­használatát , nem fordított azokra szerző olly fi­gyelmes gondot és combinatiot, mint a’ parancsok’ ismertetéseire , mellyek általánosan jók, a’ határ­­járási , menedéki és iglató parancsoknak ismer­tetései pedig különösen is kiemelendők. — Ennyit e’ munka’ bértartalmáról. (Vége következik.) Jáll Stk Védetsz dr Tau­bner úr' Ellenjegy­zeteire *). Dr Taubner úr közre bocsátván Ellenjegyzeteit, elvárám, hogy talán még egy dologértő kimondandja véleményét a’ Mértan felett, ’s vagy az én nézeteimet vagy dr Taubner’ m­ért javalandja. Mivel azonban ez mind eddig meg nem történt, azt hiszem, énmagam­­nak tartozom azzal, hogy az „Ellenjegyzetek“ iránt némelly észrevételeket tegyek, ’s bírálatomban né­­melly előforduló kitételeket pontosabban meghatároz­zak. Ez kissé későn történik ugyan , de a’ késedelem inkább hasznomra van mint káromra, minthogy most menten az első kellemetlen benyomástól, mellyet az „Ellenjegyzeteknek“ rám szükségkép tenniök kellett, nyugalommal kimondhatom véleményemet úgy , hogy azt későbben szégyenleni okom nem leend. Ha az,,El­lenjegyzeteket“ én írom, el nem tökélhettem volna magam higgadtabb vérrel még egyszer olvasni azokat, sőt még rájok sem gondolhatok vala a’ nélkül, hogy enmagam előtt elpiruljak. Ha szigorúan bíráltam a’ „Mértani“ , ’s annak hibáit kiemeltem, azt, gondolom, a’ tudomány’ érde­kében cselekvém, ’s kötelességemet mint becsületes meg nem vesztegetett bíráló teljesítést, várván néze­teimnek vagy jóváhagyását, vagy megczáfolását. Visz­­szatartóztatám magam minden ítélettől dr Taubner úr­nak a’ mathesishez való hivatása felett; kerűlék min­den czélzást a’ szerző’ bővebb vagy csekélyebb isme­reteire ; túl nem léptem határát az udvariság és be­csülésnek , mellyel ellenünknek tartozunk , jól tudván, hogy minden vitázásnak oda kell czéloznia, hogy az igazságot kikutassa, nem pedig hogy a’ máskép vé­lekedőt sértse ; hogy gúny és megvető szó nem ok; hogy az ellennek kigúnyolása ’s beszennyezése által az irodalmi alnépet részünkre vonhatjuk ugyan, de a’ miveltebbeknek csak botrányt okozunk. Én a’ mivel­tek’ számára írok, másoknak hagyván az irodalmi al­­nép’ kedvezése utáni törekvést. — A’ szókötésbeni legnagyobb pontosság mellet is még is balúl érthetnek bennünket, kivált ha nem jó akarat exegetál. Azonban a’becsületesség mindent cum grano salis ért. De dologhoz. Midőn , azon álláspontot kijelelni akarván , mellyből dr Taubner úr’könyvét méltányosan bírálni kell, mon­dánn : „Kívánni nem lehet, hogy az academicus okta­tók’ vagy műtani iskolai előjárók’ igényeinek megfe­leljen“ , igényeket érték , miket olly tanító könyvre tehetni , melly academicus vagy műtani előadáshoz alkalmas legyen , nem pedig azokat, mellyeket á­­taljában egy tisztán mathematical könyvre nézve te­hetni. — „Anyagi czélok után törekedni, annyit teszen , mint külső hasznot hajhászni. Anyagi czélt elérni a­­karunk tudomány által , ha élelmet szerezni igyeke­zünk vele. Midőn tehát mondom, hogy a’ mértan ál­tal bölcsészeti iskoláinkban anyagi czélok után töre­kednünk nem kell, azzal azt akarom kifejezni, hogy ne akarjunk képezni gyakorlati mérnököket, építé­szeket , kereskedőket stb. de sehol sem állítám azon képtelenséget, mellyet dr Taubner úr rám tolni igyek­szik : mintha azért tanítanók a’ mértani, hogy azt a’­ ­­ L. Athenaeum’ 1842. 1. 64. és 65. számait.

Next