Athenaeum, 1842/2. félév

1842-10-20 / 48. szám

381 midőn amannak szükségképen ingó rualismusba kell esni; mert az egekig feszített egyoldalú alanyiság mellett sem mellőzhetjük a’ természet, sőt min magunk’eszmei szemlélését, vagy ha azt mellőzzük, iszonyú hiány esik gondolkodásunkon,mit vagy bizonytalan kétely, vagy mozdulatlan hanyagság tölt be. Itt már a’ munka’ tartalmát és menetét fentebb kifejtett elveinkre viszonyítjuk, úgy találjuk, hogy szerző elvünk közöl némellyiknek teljesen eleget tett, másokat teljesen elvétett, másokat csak részletesen vétett el, ’s részletesen ten azoknak eleget, így első elvünk szerint nem alanyi , hanem egyetemes eszméketigyekezett fejtegetni , de a’ második’ ellenére egyetemesen ugyan, hanem sok helyt tartalmatlanél ’s egyoldalúig; a’ harmadik elvet pedig egészen elvétette, mert az eszmetan’ történetében a’ benső és szükségképens fejlésre nem ügyelt, részint vétett a’ negyedik elv ellen, mert a’ görögök előtt eszmetant csak nem minden népeknél keres, holott ehhez a’ chinaiak, hinduk és aegyiptusiak is csak bölcsészet-töredéket adtak, ennek irányában hibázta el részint az ötödiket is , midőn például a’ phoeniciaiaknál kereskedést ’s hasznos találmányokat hord fel egyetemes eszmefejtés helyett. A’hatodik elv ellen a’ görögök előtti vallásos irányú bölcsészet-töredékek hosszabb fejtegetései által vétett, valamint a’ római bölcsészet’ népszerűségével a’ hetedik ellen, a’ nyolczadikat egyedül a’ görögök előtti szabadságiakut bülcsészet-türedékekkel sérté meg, a’ kilenczediket pedig ’ és új eszmetan-történet’ megkülönböztetése által. Láthatni tehát, miként szerző munkája’ öszszeállitásában elveinket jobbadán csak részletekben sérté meg , következőleg az ezen pályán az eszmetan-történet’ czéljának megfelelendő — miszerint az eszmetan’ története a’ legbensőbb szellemi világ történet — hasznos könyv lehet vala, ha nem volt latin , hanem élő, jelesül nemzetiség' tekintetéből hazai nyelven iratik, mert az eszmetan’ története eszmék’ fejlésével foglalatoskodván, ebben új eszmék szükségképen jőnek elő, miket o nyelven kifejezni szabatosan nem is lehet, de az új és kifejlett nyelv kifejezi az o eszmék’ részleteit is. ISarfja János: Virág emlékete. I. Az elvittük. .,Add vissza íme’ rózsát Emlényt adok helyette“. * kUA. .4' leaff'erek’ biráskodástt. 1824 ben egy angol természetbúvár a’ káderek’ földet utazván be, tapasztalá, hogy a’ káderek’ főnökei igen igazságos és pártatlan bírák. Az utazó elégületlen volt rabszolgája’ magaviseletével, kit a’ fővárosból vitt magával. Miután sem pirongatás, sem néhány korbácsütés nem bírta őt engedelmességre téríteni elvádolá őt az utazó Macomonál, ki főnöke volt a kailerek’ törzsének , Keissi folyam mellett. A rabszolga tanúkat állított elő, hogy ura igazságtalanul bánt vele; ez ellenben azt hozá föl vadul, hogy rabszolgája szemtelen, tunya ’s engedetlen, és azért Mond a’ leány ’s a’ rózsát ifjútól visszavette . ’S nem vette vissza véle Az esküdött szerelmet, Ada az emlényt csak, mert Egymástól válni kellett. ’S elmúlt immár az óra, Welly elszakadni intett, () szive’ kedvesére, Még egyszer feltekintett: ,,Ha elmégy’ köny között mond , Wert bánat szólt szavában, ,,Keám is emlékezzél Sorsod’ nehéz utában , ’S térj vissza nem sokára, Ne sírjak úgy utánad , Wert fáj az én szívemnek, Ha rajta dúl a’ bánat. És hogyha tán meghalnék , Emlékem’ meg ne vessed; Megjőve majd e’ rózsát Szívem’ porán keressed“. — II. Az özvegy. Fátyolba vonták a’ koporsót, Fölötte négy fris rozmarinszál, ’S az özvegy fojtó néma búban Sötét szoborként csöndesen áll. Mint a’ keresztbe tett virágok Letépve gyönge szép szerelme , Az ifjú férj , kit a’ haláltól Tán életével visszavenne. De a’ temetkezés megindul, Ö könnye már megindult régen, még kér a’ sírnál: „oh a’ kedvest Adjátok vissza vissza nékem“. Esdése indít, — ám hiába ! Ott állnak ők mind egy seregben, Segélyt egyik sem adhat, a’ holt Elhamvadand a’ földüregben. ’S imé betennék — még az özvegy kart nyújt utána, de helyébe Fagyos megdermedő kézzel csak A’ rozmarint ölelhető be. Adorján: 382