Athenaeum, 1842/2. félév
1842-08-02 / 14. szám
tesc. Vannak magánosoknak is igen jeles gyűjteményeik , u. m. De Rosetti’ gazdag könyvtára, Fontana’ pénzgyüjteménye stb. Foltozó vargák és szabók az utczákon mindenfelé, de főleg az óvárosban nem csekély számmal láthatók. A’ gyümölcs, czitromviz ’s egyéb aprólékok’ árulói kiáltó hangon kinálgatják áruczikkeiket. Egy ezüst krajezárért két szép narancs kapható. Volt is ám kelete! főleg utitársam alig birt e’ kedvencz gyümölcsével kész lenni. Színháza három vagyon; legpompásabb ezek közöl a’ három emeletes Teatro Grande, hol jelenben olasz színművek adatnak, továbbá a’ Cirque Olimpique (amphiteatrum) , melly most zárva van, és a’ kisded német színház, mellynek fő tagja a’ volt pesti arenahős Thorné. Egyházai közt legjelesb az új, két kapu sz. Antal-templom a’ csatorna mellett, építészi tekintetben pedig a’ Sta Maria Maggiore. Nem kevésbbé érdekes régisége és harangtornya miatt a’ főegyház (Dom), ez egy római templom’ helyén van építve, mellyből még öt oszlop ’s a’ régi fal’ egy része látható. Nagyszerű ’s jobbatlan erkélylyel ellátott épületei közt első helyet foglal Caroiotti görög’ két emeletü háza, melly három utczára szolgál, ’s évenként 300,000 ftnyi jövedelmet hajtani állittatik, mert megjegyzendő, hogy itt a’ lakások méreg drágák, noha az élelem sem mondható legkevésbbé is olcsónak; továbbá a’ két kaszárnya, az új lazareth (kórház), vámház és Börse. Legfényesebb fogadó ,,A’ herczeg Metternichhez“ czimzett új hotel. Számos kávéházai nem igen díszesek, ’s majd minden nemzetnek van egy sajátlag kijelelve. Itt az italok a’ legizletesebben készíttetnek, főleg a’kávé és ezitromlé (Limonade), mellyeknek adagja öt krajczárba lő. A’ piaczokat kutak és szobrok díszítik. A’ taligások, a’ mieinkkel ellenkezőleg, magok után vonják vasas taligájukat. Teherhordásra rendesen két kerekű szekérbe fogott patkós ökör használtatik. A’ bérkocsik a’ mieinkkel koránsem vetélkednek , sőt egy fogatúk is divatosak. A’ menynyire csinos és izlésteljes azonban Triest’ újabb része, annyira piszkos és undokteli az úgy nevezett ó-város vagy is a’ várrész, melly rendetlen, szűk utczákból és omladozó, mocskos házakból áll, ’s ronda, erkölcstelen néptől lakatik. Néhány szegényebb sorsú kézművesek és napszámosokon kivűl csupán kéjhölgyek és naplopók, zsebhősök és szerencselovagok szoktak itt honolni, ’s fortélyaik és csinyaik’ harácsául főleg az idegenek szolgálnak. Egy illy mesterfogásnak enmagam is tanúja valék. A’ révparton narancsokat vásárol egy vándor, közel hozzá megáll egy, legott első pillanatra kalandornak gyanítható, óvárosi gentleman , szemeivel a’ vándor’ minden mozdulatát figyelmesen kisérő. Ez megindul, az követi. Esetleg a’ vándor ép’ azon fogadóba menvén, hol szállva valék, távolról szemmel tartom mindkettejüket. Miután a’ vándor az udvarban egy asztal mellett helyt foglalt, ’s a’ gentleman tovább haladni látszék, én szobámba tértem. Némi szünet múlva ablakot nyitva, letekintek az udvarra, ’s íme a’ kísérő az említett vándorral iddogálva beszélgetnek. Látogatást kapván, a’ kémkedést abban kelle hagynom. Azonban estelizés’ alkalmával a’ pinczér a’ következő eseményt beszélé el, a’ fölhordott étkek’ fűszerezéséül. Egy berlini óraműves, a’ vele ugyanazon asztalnál poharozó olasztól kérdeztetvén , milly mesterséget űz ? nyilvánító, hogy ő órás, és nagyon szeretne Triestben némi ideig mulatni, ha munkát kaphatna.Mire a’ csaló magát óraműves-mesternek adván ki, a’ vándort munkával legott ellátni igéré. Örömmel fogadá ez az ajánlatot, ’s a’ csalóval csakhamar azon reményben távozék, hogy ennek lakását megtudhassa. Útközben azonban eszébe jut a’ csalónak egyetmást vásárlani, de mivel véletlenül pénzhiánnyal van, a’ vándortól kölcsönöz 10 pftot, ennek e’mi csekélységet mindjárt hazajöttével megtéríteni ígérvén. Ballagnak ők; de egyszerre némi ürügy alatt a’ mester bizonyos házba tekint be, ’s a’ legényt kis várakozásért kéri. A’ kis várakozást azonban kevéssé gyanúsnak vélvén a’ vándor, mestere után siet, de azt meg nem lelheté többé, mert a’ háznak két útczára szolgáló kapui voltak. A’ csaló és megcsalt az általam szemmeltartott egyedek valának. — A’ várba, melly 1813-ban a’ francziák által ostromoltatván , csaknem végkép lerontaték , de ismét ugyanazon évben helyreállittaték, több föl és lejárás vagyon. A’ tér nem nagy ’s a’ rajta levő templom és fegyvertárószerű, csekély épületek. Az előbbinek oldalfalán eme’ fölirás olvasható: „Sub Galli arcem obsidentis J. t. Austro-Anglorum pugna M. Oct. Anno 1813 tormentorum missilibus, templum iitum ac pene labens D. justi cultorum aere eodem anno restauratum. Triest’ utczáin napközben foglalkozó kalmárok és napszámosokon kívül mások alig láthatók. Itt az életzaj és tolongás csak akkor kezdődik, midőn nálunk a’ halandók már Morpheus’ karai közt szenderegnek. Csupán az öröklő napnak a’ tengerbe szállta után vonulnak ki lakaikból Triest’ szépei és dandy-jei, a’ tengerparti sétányon fagylalt vagy egyéb hűsitő’ hörpölése közt a’ tábori zenét hallgatandók. A’ színházi mutatványok 9-kor vagy után kezdődnek. A’ piaczokon lámpafény és gyertyavilág mellett zöldségek, gyümölcsök stb — ez utóbbiak font számra — árultatnak ’s vásároltatnak, az árulók és kofák’hangos kiáltozása közt. Ezen a’ város’ minden részeiben egyiránt tapasztalható mozgás és zsibongás — a’ révparton hemzsegő, csaknem mindenféle nemzetbéli embercsoportok — a’ némi távolságra létező, tűzoszlopnak látszó világítótorony — a’ 200—300 árbocz és vitorla — a’ sebesen ide ’s tova futosó gondolák, valami olly érdekes látmány, mit csak szemlélni, de kellőleg ecsetelni lehetlen. Ezen egyedül kereskedésből és kereskedésnek élő város, jóllehet számos zsidóktól nem lakotik, mégis naponta növekedik, valamint vetélkedője —Velencze — mindinkább csökken. Ma estére búcsút veszünk mind ezen érdekességtől, ’s ha a’ tenger hullámai nem követelendnek áldozatúl, jövő iratunkat Velenczéből kapod. 3 Dóvák Károly.