Athenaeum, 1843/1. kötet

1843-02-01 / 2. füzet

94 ott van a’ fold’ minden kincse, Minden fűszere; Ott van a’ hű szerelemnek Mély, nagy tengere. Ott virul az ős-gyönyörnek Ifjú bimbaja, S bimbajában a’ virágok’ Legnemesb faja. Ott a’ titkos fájdalomnak Olvadása van, . A’ vidámság’ keresetlen Múlatásiban. Ott van a’ gyermek-szelídség’ Lesütött szeme... Te vagy a’ dicső teremtés’ Legfőbb érdeme! VÁCHOTT SÁNDOR. A’ Duna 11 Folyam, kebled’ hányszor rekeszti meg Hajó’ futása s dúló fergeteg , ’S a’ seb mi hosszú, és a’ seb mi mély! Minőt a’ szíven nem vág szenvedély; Még is ha elmegy fergeteg ’s hajó, A’ seb begyógyúl ’s minden újra jó; ’S az emberszív, ha egyszer megreped, Nincs balzam , melly hegeszsze a’ sebet. PETŐFI SÁNDOR.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék