Athenaeum, 1843/2. kötet
1843-10-15 / 7. füzet
27- re, hanem csak ébreszt és fejt ezen meleget. És épen ezen hőfejtés’ eredménye az , mi nyárelő’ 22. után sokszor nagyobb mértékben mutatkozik. Íme’ sorban mentünk azokon, miket bíráló hibás tanoknak nevezett, ezekbe mint méltóbbakba részletesebben bocsátkoztunk, a’ nyelv és előadásra nézve kimondtuk elvünket. Nézzen vissza már bíráló ezen észrevételekre , de nem amúgy francziásan, mint az idézett anyagi franczia példabeszéd mutatja, hanem komolyan, és főleg lelkiismerettel; meglátandja, hogy helyes észrevételei méltányolva vannak, de zavart fogalmai és piszmálkodásai, — ha ujjaira szedi is azokat — sokkal haladják helyes észrevételeit, ezután húzzon magára corollariumot, ’s söpörjön előbb a’maga háza előtt’s azután czirkálgassa a’ másét. — Pszihistai Antal múlt évi természettan-hallgató és társai. Helyeslés. Miután közvisgálatunk’ alig végeztével történt utazásomból visszatértem, és az Athenaeum’ folyó félévi II. füzetet is megkaptam, tüstént kötelességemnek érzem természettanom’ bírálatát azon növendékeimmel közleni, kik szünidőben is körűlem vannak. Ezért az első füzetbeni bírálatot is komolyabb tárgy alá vevénk, mint azt utazásom’épen beállásával magam is átpillanthatom. Helyeseltem növendékeim előtt a’ helyes észrevételeket, rászaltam a’ hibásokat. És növendékeim ezen észrevételeket összeszedek ’s velők megleptek, miket én ezennel helyeztek, kivévén némelly helyen a’ modort, mi lehetett volna kissé humánusabb. De hiszen, miilyen az áldja meg, ollyan a’ fogadja isten is. *) Bizony bizony növendékeim majd köszönetein’ visszavonására szoritanak, de csak maradjon köszönetem. Én kevés érdemért is inkább többet adok, mint keveset. Warga János: ió’ palermói catacombák A’ halál’ sajátképein országa a’ palermói catacombákban látható. Az ottani capucinus egyházban egy pinczeboltozat van, mellynek földrétege és lég faja különös nemét eszközli az enyészetnek a’holtesteken. Kissé több mint négy hónapi idő alatt a’ testek félrohadási állapotba jutván, azon túl évekig alig változnak. Ezek nem kapnak múmiákéhoz hasonló sűrűséget , melly által az emberi emlékezetből elenyésznek; nem száradnak ki azon mértékben, mint némelly felső olaszországi sírboltokban, sem az életnek azon színét nem tartják meg, mellyet némellyeken észrevenni, hanem a’ hús nyúlós kocsonyává zsugorodik, melly néhány év alatt szilárdabbá leszen, utóbb pedig ismét elmorzsálódik és elporlik. Ezen holttestek’ színe sárga fakóból hamuszürkévé és ónkékké változik; az arcz’ egyéni jelleme nem törlődik le, hanem a’ vonások a’ kiszáradás’ kisebb nagyobb fokaihoz képest, megfeszülnek és elfonnyadnak. Az egyház és kolostor alatt a’ capucinusok magas és téves folyosókat hagytak ; kiért bizonyos öszveg fizettetik, annak teste néhány holnapra ama’ rohasztó boltozatba tétetik és azután e’holtak’csarnokában állíttatik föl. Több sorjával állnak, ülnek és fekszenek itt a’halottak, csavarok által tartva, mellyek azonban nem láthatók. Mindenik ama’ *) Óhajtanak , hogy íróink a’ magyar közmondásokat, mellyek többnyire igen jellemzetesek és szabatosan vannak mondva, ne változtatnák. A’ fönnebbi közmondás így él a’nép’ ajkain: „Miilyen a’jó nap, ollyan a’ fogadj isten. A’ szerk.