Athenaeum, 1843/2. kötet

1843-11-15 / 9. füzet

355 De ha már ezer mesterré , Engeded, h­ogy válhatom: — Van a’ hírnél, van a’ kincsnél Egy igézöbb hatalom ; Mint csillagfüggés az égen Változatlan, végtelen, Úgy függ rajta, és csak rajta Vágyban égő kebelem! — Hadd legyen hát egy lépvessző, Egy kalitka énekem, ’S a’ legszebb m­adárt....egy lyányka’ Szívét fogja meg nekem.“ Pönögei KIS PÁL: A­z é­p n­e­m­. Mit ? ti szépneminek nevezétek el, édes utódok, Azt mi fehérnépnek hitük elődeitek? Úgy is jó; nem irigyeljük haladástokat: éljen A’ szépnem, ha magyar jelleme haszinü még! PILISI ZÁRKA.

Next