Athenaeum, 1843/2. kötet
1843-08-01 / 2. füzet
8z tóztatnék replicázni , vagy utóbbi munkáimat megbírálni, nem fogom időmet válaszolgatással vesztegetni. Horváth Mihály. Lapszemle, XXII. Regélő 50 — 53. szám. (Vége). — Az 1620. hasábon Ember Pál némi magyarázatot ad az iránt, mit mi Lapszemlénkben az eposi és drámai költemény’ theoriája’ egybekeverése felől rosszablag mondánk. E’ magyarázatból az tetszik ki, hogy Ember Pál az általunk megrótt czikkben a’ nem - motiválást akará gáncsolni. Egyébiránt úgy vettük észre, hogy mi Ember Páltól, nem dolog’ lényegére nézve különbözünk, hanem múlt alkalomkor ő nem szólt elég világosan ’s megvalljuk ismét igy vagyunk magyarázatával, mellyet ez úttal adott. Ismét nem elég világosnak, sőt tévesztőnek találjuk beszédét, ámbár úgy látszik, érti és gondolkodott a’ felől a’ mit mond. Mondja Ember Pál, hogy ő a’ motiválást magyarázta, magyarázta pedig azért, mert évek óta járja már criticusok’ részéről a’ motiválás sürgetése és még is olly kevés novellista motivál, hogy elvégre hinni kell, mintha nem értenék a’ szót erejében. Mi a’ motiválást nem látjuk Ember Pál’ észrevételeiben megmagyarázva ’s mit a’ historicusról a’ beszélyiró’ ellenében mond, az merő fogalom - zavarnak látszik. Azonban nem akadozunk kifejezéseiben, hanem a’ helyett i igyekszünk a’ dolgot egy pár észrevétellel világosabbá tenni. Az elbeszélt tényeket szükség hihetőbbé tenni beszélyirónak szinte, mint historicusnak, azaz motiválni mindkettőnek kell, csakhogy a’ motivatio különbözőleg esik meg. Historicusnak elég okirattal, tanúkkal bizonyítani valamit, költőtől ellenben e’ tekintetben többet kívánunk: neki mindent belső szükségen kell építenie. Költőnek nem mindent hiszünk el, mit okirattal bizonyító historicusnak el fognánk. Historicus a’ maga bizonyító eszközeivel sokkal többet bir való- színűvé, hihetővé tenni mint a’költő, mert a’ körülményeket úgy állítani egybe, hogy belőlük a’ történet szükségkép következzék, nehezebb, mint egy pár okiratot felmutatni, tanuleveleket vagy bizonyító szavakat idézni. Innen van aztán , hogy költő nem mindent használhat, mi historice igaz, mert van historice igaz sok, mit philosophiai úton, természetes okoskodással megmagyarázni és hihetővé tenni nem lehet. Halni Friderik’ Griseldisének védelmére az szokott felhozatni, hogy e’ színmű’ meséje népmondán és régi krónikák’ bizonyítványain épül és így historice igaz, és még is Halni Friderik’ Griseldise poétái képtelenség. Nem bírta t. i. a’ költő elhitetni, hogy férj, ki szereti nejét, és pedig olly mértékben mint Hajni festi, úgy bánhassék vele, nyomorú fogadás miatt, mint Percival Griseldissel. Ezekből talán érthetőbb lesz sokaknak , miért intetnek a’ költők az okszerű critica által , hogy különösségeket, csodás kalandokat, természet feletti eseményeket óvakodjanak használni, mert illyeket historice, mint megtörténteket be lehet ugyan bizonyítani, de philosophice vagy felette nehéz, vagy épen lehetetlen. ■— Dicsérettel kell egyéb iránt kiemelnünk Ember Pál’ önigazlásában azon férfias hangot, mellyen szól, mellyből látszik, hogy őt nem az érdekli főleg, kié legyen az igazság, hanem az, hogy legyen igazság, ’s a’ kérdés felvilágosittassék. Illy ellenféllel érdemes volna vitatkozni méltó tárgyak felett. Ember Páltól tanulhatnának sok bizonyorai szerető uracsaink, kik vitáznak nagy zajjal néha semmiségek felett, hogy azon véleményt gerjeszszék maguk