Pauer Imre szerk.: Athenaeum 1902. 11. kötet (Budapest, 1902)
3. szám - Simon József Sándor, Dr.: Harc a magánvalóért. A nemtudatos, magánvaló és absolutum mibenléte és ismeretelméleti szerepe. Azonosságuknak philosophia-történeti igazolása III.
277 HARCI A MAGÁNVALÓÉRT. tesebbek nála, hogy amikor a realitást, vagyis concretséget és az idealitást, vagyis abstractságot csakis az atomok összfeszültségének és tényközösségének ilyen vagy olyan formájában keressük és állítjuk, ugyanekkor ez összfeszültség és tényközösség legelemibb egyediségeitől külön-külön e közösség tulajdonságait egyenesen megtagadjuk? Hát ugyan mi más az alkotó elemek fogalma, mint hogy a tényközösségeknek legegyszerűbb tevékenység-egyediségét alkossák ? S váljon következetlenség-e valamely tényközösséget és feszültség-együttességet legegyszerűbb tevékenység-egyediségekből, mint alapelemekből állónak hirdetni? S a tényközösségnek és feszültség-együttességnek, más szóval a különféle oldalú és irányú térbeliségnek lehet-e legegyszerűbb tevékenység-egyedisége más az egyetlenegy oldalú és irányú, tehát egyetlenegy feszültségű és térbeliségű atomvonal-feszültségnél ? ! Valóban az ismerettani kriticismusnak az a lehetséges vádja, hogy atomfeszültségünk „csak puszta subjectiv elvonás és hamis concretizálás", csakis a subjectiv elvonás természetének és a concret létvalóság mibenlétének félreismerésén alapulna, csakis a feszültség-femmiség sajátságainak a feszültség-etemet egyediségével való összekeverésén nyugodna. Hiszen ha mindannak daczára, hogy mind az érzeti létvalóságnak, mind a képzett gondolatiságnak tényközösségeiben csakis atomfeszültségek önérvényesüléseivel van és lehet dolgunk, ezen elemi, egyedi atomfeszültségek külön-külön valóságukban még sem tapasztalhatók, az egyesegyedül csak annak tulajdonítható, hogy magának a tapasztalásnak alkotó tényezői, t. i. az érzet és képzet csakis az ő tényegyüttességöknek és közösségeknek az eredménye. És épp abból látszik meg most álláspontunk atomfeszültség-szemléletének abszolút érvénye és helyessége, hogy atomfeszültségünk sem a concret realitásnak, sem az abstract idealitásnak ki nem zárja, sőt önmagában rejtve egyesíti a tulajdoságait, úgyannyira, hogy létvalóság és gondolatiság, reális kitség és ideális belsőség csakis az ő ilyen vagy olyan közösségeknek megnyilatkozása. Míg az elemi atomvonal-feszültségek az ő legegyszerűbb és felbonthatatlan egy mozzanatú vonaltérbeliségekben úgy a külsőségnek, mint a belsőségnek azonos és egyetlen alapszemléletét tüntetik fel. Az atomfeszültségeknek emez egy mozzanatú, egy feszültségű