Pauer Imre szerk.: Athenaeum 1902. 11. kötet (Budapest, 1902)
3. szám - Simon József Sándor, Dr.: Harc a magánvalóért. A nemtudatos, magánvaló és absolutum mibenléte és ismeretelméleti szerepe. Azonosságuknak philosophia-történeti igazolása III.
278 HARCZ A MAGÁNVALÓÉRT. és térbeliségű vonalterjeszkedés-szemlélete alkotja az egyedüli, ellenmondás nélküli monismusnak substantialis alapszemléletét; míg másrészről az atomvonal-feszültségek ama kettős tényközösségének és együttességének szemlélete adja a substantialitásnak accidentális kétoldalúságát. Minden physikai-metaphysikai és ismerettani gondolkodásnak pedig e substantiák és accidentiák szemlélete rejti magában az igazi kiindulását és alapját. S a legegyszerűbb érzéki szemléletnek, az érzékletnek ezen egyszerre, együttesen és egyben mutatkozó „harmadik fajú" testi és szellemi létnyilvánulata szolgáltatja minden természeti és lelki megismerésünknek egyedüli kulcsát. Mert a metaphysikának és ismerettannak az a sokfejű és titokzatos sphinxe, amely mint gondolkodás és dolog, mens és ens, ratio és res, szellem és természet, ideális és reális, subjectiv és objectiv, tudatos és nemtudatos, tehát ismereti és létvalósági mutatkozik előttünk, nem más, mint maguknak az atomvonal-feszültségeknek épp most ismertettük kettős tényközösségi formája, amennyiben t. i. a lelki, belső és képzett subjectum az atomvonal-feszültségeknek ama sorozatiasan váltakozó, successiv, subordinált és heteronom együttességében, a testi, külső és érzeti objectum pedig az együttes és egyszerre érvényesülő simultán, koordinált és autonóm tényközösségében valósítja meg magát. Minden természettudomány és philosophia, amely felvetette valaha a nemtudatosnak és tudatosnak, az alogikainak és logikainak, az absolut magánvaló létvalóságnak és a relatív, másra vonatkoztatott gondolatiságnak a kérdését, csakis az atomvonalfeszültségeknek ezen kettős tényközösségben érvényesülő jelenségét szemlélte, csakis e kettősségüket vizsgálta és kutatta. Mert a mindennapi tapasztalásnak legyegyszerűbb ténye, az érzéki szemlélet maga épp e kettősségnek együttesen, egyben és egyszerre érvényesülő jelenségét mutatja. A physikai-metaphysikai érzet-valóságnak simultán, coordinált és autonóm összténye s a psychikai képzet-gondolatiságnak successiv, subordinált és heteronom összérvényesülése alkotja ugyanis minden tapasztalásunknak igazi valóságát. S amikor a közönséges és naiv tudat úgy fogja fel a szemlélt dolgokat, mint „sajátosságok sorozatainak tőlünk független hordozóit", akkor nemtudatosan csakis azt az eltagadhatatlan szemléleti tényt állítja, hogy képzetei successiv, subordinált és heteronom sorozatainak létalapját és kútforrását csakis az ő érzeteinek simultán, coordinált és autonóm összjelen-