Pauer Imre szerk.: Athenaeum 1902. 11. kötet (Budapest, 1902)
3. szám - Simon József Sándor, Dr.: Harc a magánvalóért. A nemtudatos, magánvaló és absolutum mibenléte és ismeretelméleti szerepe. Azonosságuknak philosophia-történeti igazolása III.
283 HARCZ A MAGÁNVALÓÉRT. kai jelenségének a physikaitól való elkülönödését, megismerhetetlennek mondja ki a tudaton kívül álló nemtudatost, elérhetetlennek hirdeti a tapasztalásra nézve a magánvaló létvalóságot. És így, amíg a naiv és dogmatikus realizmusban azért volt lehetetlen minden ismeret, mert a képzeti és az érzeti oldal, vagyis a gondolat és tárgya teljesen egygyé forrva érvényesült az érzéki szemlélet fényében, addig Kantnál épp ellenkezőleg azért vált lehetetlenné a concret megismerés, mivel a tárgy teljesen elszakadt és elidegenedett az érzéki szemléletben az ő gondolatától. Új világnézetre lett tehát íme újra szükségünk, amely a tárgynak és az alanynak a szemléletét valamiképen újra egyesítse egymással; egy oly világnézetre, amely mind a nemtudatos physikai létvalóságnak, mind a psychikai tudatos gondolatiságnak igazi mibenlétéig hatolva, összefüggésöket elemezi és megvilágítja sennök a megismerésnek valóságát is megérzékelteti. Már ha a nemtudatos álláspontunk megvilágítása szerint maguknak az atomvonal-feszültségeknek simultán, coordinált és autonóm össztényében, a tudatos pedig ugyanazon atomvonal-feszültségeknek successiv, subordinált és heteronom együttességében jelentkezik, akkor a metaphysikai megismerésnek egyetlen alapkövetelménye csakis az lehet, hogy a psychikai tudatos successiv, subordinált és heteronom atomvonal-feszültségek összténye oly végtelenül gazdag tényközösség-variatióban érvényesüljön, amely a physikai nemtudatos simultán, koordinált és autonóm atomvonal-feszültségek tényközösségének teljesen megfelelő egyenértékét szolgáltatja. S ily végtelenül gazdag tényközösség-variatiót magának az érzéki tárgynak tiszta fogalmi szemlélete maga alkot. S ekképen az igazi fogalmi ismeret — amint azt már Sokrates oly lángelméjű pillantással észrevette — magának a dolgok magánvalójának az ismerete. A nemtudatos tárgyvalóság teljesen azonos itt az ő tudatos fogalmi szemléletével magával. Léttartalmuk teljesen egy és ugyanaz, t. i. az atomvonal-feszültségeknek teljes tényközössége. Csak megjelenésök formája elütő egymástól, amennyiben az érzett tárgyvalóságban simultán és positív, a fogalmi tárgyképben pedig successiv és negatív tényközösséget találunk. És így, ami olyannyira érthetetlennek és felfoghatatlannak látszott a dolgoknak úgynevezett nemtudatos, absolut, magánvaló létében, mindaz egy csapásra természetesnek és könnyen érthetőnek mutatkozik az érzetnek eme physikai, közös universumbeli megvilágításában.