Dékány István szerk.: Athenaeum 1930. Új folyam 16. kötet (Budapest, 1930)
1-2. szám - Nagy József: A filozófia és az emberi lélek
A FILOZÓFIA ÉS AZ EMBERI LÉLEK. írta : NAGY JÓZSEF. Elnöki megnyitó a M. Filozófiai Társaságnak 1930 május 9-én tartott közgyűlésén. A filozófia szava nem ver nagyobb visszhangot mai társadalmunk lelkében. Pedig a huszadik század határozottan e nemes stúdium megújhodását hozta el és a világháború nyomában járó egy-két esztendő azt látszott ígérni, hogy a művelt tömegek érdeklődése is fel fog ébredni a filozófiai fejtegetések iránt. Ma már azonban tisztán látható, hogy vagy a filozófia nem elégítette ki a hozzája forduló lelkeket, vagy pedig ez az érdeklődés nem volt egyéb, mint a világtörténet értelmének kétségbeesett keresése egy olyan korban, amikor az átélt szörnyűségek megingatták hitünket ez értelem fennállásában. Az ember ugyanis nem tud értelmetlenségek közepette élni és mintha ez a kényszerűség hajtotta volna az összeomlás szomorú emberét is a történetfilozófia felé. Ma azonban a fuldokló kezdi már hinni, hogy partot ér és a legszebb teóriánál is jobban érdekli, hogy mit fog a parton kezdhetni. Talán innen van, hogy azok az irányok se igen akarnak tudni a filozófiáról, még ha ennek az édesanyának az emlőjéről szakadtak is le, amelyek a mai tépettlelkű Európát a múltnál jobb jövő délibábos képeivel kecsegtetik. De az elégedetlenség alighanem mélyebbről fakad, mert nem új keletű. A mai helyzet csak természetes következménye annak, amely az utolsó száz év folyamán élesedett ki kultúránkban, s ami azt hozta létre, hogy a filozófia szinte a létéért kénytelen küzdeni az európai kultúra uralkodó áramlataival szemben. Hiszen kultúránk több vezető elméje ismételten meghúzta a lélekharangot a filozófia fölött s legfeljebb a múlt tiszteletreméltó emlékeként volt hajlandó ezt megőrizni szellemi múltunk nagy múzeumában. Nem csoda, ha e kritikus helyzet filozófiánk benső valóját sem hagyta érintetlenül : újabbkori története nem mutat egyenes vonalú fejlődést