Dékány István szerk.: Athenaeum 1931. Új folyam 17. kötet (Budapest, 1931)
1-3. szám - Pauler Ákos: Szent Ágoston és a modern gondolat
SZENT ÁGOSTON ÉS A MODERN GONDOLAT. írta : PATZLER ÁKOS. Elnöki megnyitó a M. Filozófiai Társaság Szt. Ágoston-emlékünnepén. Gyakran mondották, hogy az újkori embert a nagyobbfokú individualizmus jellemzi, szemben a polisban feloldódó ókori emberrel s eltérőleg a középkori életfelfogástól, mely az egyént inkább csak mint testületek tagját tekintette. Való igaz, hogy az individualizmus jellemzi az újkori bölcselkedés módját is. Míg az ókor és a középkor gondolkodása elsősorban iskolák szerint tagolódott, az újkori filozofálás jellegét inkább nagy egyéniségek individualisztikus állásfoglalása határozza meg. Mindez helyes, de nem eléggé mélyreható megállapítás. Az individualizmus minden formája ugyanis már következménye egy alapvetőbb állásfoglalásnak, melynek lényege az újkori ember hajlandósága a nominalizmusra. Ez azt jelenti, hogy a létező világ komponensei közül csak az egyes konkrét tartalmakat látja meg s hajlandó elismerni. Ez állásfoglalás szerint az ember, a növény, az élettelen test mivolta teljesen kimerül az egyes ember, növény, test individuális adottságával s a nekik megfelelő egyetemesség, clZ£lZ 617 ember, növény, test mint osztály nem bír semmiféle objektív léttel ; merő elvonása a megismerő alanynak s annak tudatától függetlenül semmiképen sem áll fenn. Ámde nem nehéz kimutatni, hogy e tanítás teljesen téves. Az egyes konkrét ember ugyanis már azáltal, hogy létező, hogy ember, már egy osztálynak , a létezők osztályának, az emberfajnak tagja s ez éppúgy hozzátartozik objektív mivoltához, mint egyéni vonásai. Az egyetemesség, azaz az osztálybatartozás éppúgy elengedhetetlen konstitutív tényezője az individuumnak, mint egyéni vonásai. Más szóval : az egyessel mindig együtt járó egyetemesség semmivel sem kevésbbé eladottság, mint a konkrét egyéni. Athenaeum. 1