Dékány István szerk.: Athenaeum 1931. Új folyam 17. kötet (Budapest, 1931)

1-3. szám - Pauler Ákos: Szent Ágoston és a modern gondolat

SZENT ÁGOSTON ÉS A MODERN GONDOLAT. 3 valamiféle létezését. Mert hiszen e megállapításunkat azért fogadjuk el igaznak, mert az megegyezik az igazság változatlan természetével. Hogy pedig örök, objektív és változatlan igazság van, ezt önellenmondás nélkül nem tagadhatjuk ; mert — mondja Augustinus — ha valaki azt mondja, hogy nincs örök és változatlan igazság, ezt az állítását már örök és változatlan igazságnak minősíti. Az igazság pedig csak mint egy örök és változatlan teremtő szellem gondolatvilága magyarázható : így vezet az ön­ismeret végül Isten létének felismerésére. Az Istenismeret ez útját a lélekismereten keresztül az is megkönnyíti, hogy a gyötrődő emberi lelket az örök tökéletesség utáni vágy és szeretet vezeti : életünk nem egyéb, mint öntudatlan Istenkeresés. Más szóval : Isten­nek valamiféle lappangó és öntudatlan ismerete élteti lelkünket, amely nélkül Istent nem is találhatnék meg. „Hogyan kereshetnélek Uram — kiált fel Szent Ágoston —, ha már nem találtalak volna meg?" Hiszen Isten maga a szeretet s szeretetünkben a legfőbb tökély iránt — már megláttuk Istent. Augustinus tehát felfedezi Istennek valamiféle köz­vetlen ismeretét lelkünkben, melyet önmagunkban raga­dunk meg. Szándékosan használjuk a „felfedezés" ki­fejezést : nem következtetésről van szó elsősorban Szent Ágoston Isten ismeretében, de a ráébredés egy neméről, melynél fogva hirtelen ráeszmélünk arra, hogy lappangva mindenkor már bírtuk s szeretetünkkel kerestük az Abszolú­tumot. Tehát szerinte az emberi lélek a maga legmélyén bukkan Isten eszméjére s azt nem úgynevezett ,,elvonás"­ által alkotja meg a természetből vont következtetések révén. Innen Augustinus Isten eszméjének mélysége, közel­sége, elevensége és melegsége. Ebben a tanításban csúcso­sodik ama platonikus eredetű alapmeggyőződése, hogy minden megismerésünk közvetlen ismeretekben gyöke­rezik. Ezek közül pedig a legalapvetőbb a legfőbb jónak , Istennek, ha nem is teljes, de az igazság és a szeretet mélységes élményében megragadott intuitív tudatosítása. 1*

Next