Prohászka Lajos szerk.: Athenaeum 1933. Új folyam 19. kötet (Budapest, 1933)
1-3. szám - Joó Tibor: A korszellem mint történetfilozófiai kérdés
A KORSZELLEM MINT TÖRTÉNETI FILOZÓFIAI KÉRDÉS, írta : Joó TIBOR. Az újabb történetszemléletnek alapvető belátása, hogy a történeti életben minden összefügg, hogy a kulturális, sőt általában az emberi funkciók egy térben és időben adott körön belül viszonossági viszonyban vannak egymással, organikus egészet alkotnak, sőt még mélyebbre látott és felismerte, hogy ennek alapja egy közös lényeg, amely a történeti élet forgatagában élve fejlődik. Nem faladatunk itt e lényeg metafizikai előzményeinek kutatása, csak a jelenségvilág síkján fogjuk szemügyre venni. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy ez a lényeg maga az élet, amint az emberben jelentkezik, természetesen távolról sem merő biológiai értelemben vett élet, hanem az ember élete, amelyhez elválaszthatatlanul hozzá tartozik a szellem is, s csak azért kerüljük el itt a „szellem" használatát, mert ezzel is kifejezésre akarjuk juttatni, hogy a szóbanforgó organizmusnak nem csupán tudatos, racionális mozzanatai vannak, hanem jelentékeny szerep jut benne emocionális, irracionális élettevékenységeknek. Ámde végső vonatkozásaik mindenesetre ezeknek is a szellem felé irányulnak, a szellemi alkotás síkjára vetülve válnak történeti jelenségekké, sőt egyáltalában láthatókká, felfoghatókká és így szerepük csak a szellemhez való viszonyukban ítélhető meg. Más szavakkal azt mondhatjuk, hogy bár mi a magunk kutatásaiban a szellemi dokumentumokra vagyunk utalva, nem feledhetjük el, hogy a szellem ezer szállal szövődik egy alantasabb, haotikusabb életréteghez, alkotásának anyagát onnan veszi, tevékenysége éppen annak rendezésére, formába alakítására irányul, sőt talán maga is — történeti jelentkezésében mindenesetre — belőle bontakozik, emelkedik ki, ebből a primér életanyagból. Az a közös lényeg tehát, amelyet a história a történeti jelenségek alapján megpillantott, teljes életegység. A kutatás a legcsodálatosabb egyezéseket tárta fel a történeti valóság legkülönbözőbb területein, azonos tendenciákra bukkant, közös „szellemre", amely művészetet, tudományt, vallást, állami és társadalmi jelenségeket, a magánéletet és annak minden részletét egységbe foglalja, s egészen váratlan pontokon is felbukkan ámuló szemünk előtt. Nem csupán ott, ahol könnyen felismerhető tudatos hatás és átvétel az ok, hanem olyan viszonyokban is.