Prohászka Lajos szerk.: Athenaeum 1936. Új folyam 22. kötet (Budapest, 1936)

1-2. szám - Spranger, Eduard: Közerkölcs és személyes erkölcsiség

KÖZERKÖLCS ÉS SZEMÉLYES ERKÖLCSISÉG. Előadás a budapesti kir. m. Pázmány-Péter tudományegyetem aulájában 1936 március 9-én. Elmondotta : EDUARD SPRANGER. Ma csaknem minden kúltúrnépnél észrevehetjük, hogy a nemzeti becsület, önrendelkezés és saját kultúra tuda­tossága fokozódik. Összefügg ezzel azoknak a tudományok­nak felvirágzása, amelyek a nemzeti sajátosság kialakulá­sával és a szerves népiség termékeivel foglalkoznak. Annál különösebb, hogy e tudományoknak egyik ágát egészen mellőzni szokták és még a „néprajz" tág keretében sem jut­tatnak neki helyet: értem a múltban és jelenben uralkodó és formáiban szintén érdekes nemzeti sajátosságokat fel­tüntető népi morálnak kutatását. E mellőzésnek számos érthető oka van. Azon egyén­feletti normarendszerek között ugyanis, amelyek valamely nép együttélését szabályozzák — és a kollektív morált közéjük kell számítanunk — az illemformák és a szoká­sok, valamint a jogrend is kétségkívül sokkal kézzelfog­hatóbbak. A magatartásnak puszta szokásformái, amelye­ket egy nép kifejleszt, világosan nyilvánulnak meg. Külső tényeken: a parasztház berendezésén, viseleteken, eszkö­zökön és ünnepi szokásokon szemléletessé tehetők és az ilyesféle tárgyakkal egész múzeumokat meg lehetne tölteni. A jogi normákat legtöbbször igen korán kodifikálják; érvényesítésüket szervezett társadalmi hatalom biztosítja, amelynek a végrehajtásra további eszközök állanak ren­delkezésére; és alapjában a jognál csupán a külső maga­tartás szabályozásáról van szó, amely magatartás e nor­mák követésében avagy megszegésében szintén láthatóan lép napvilágra. Ezzel szemben a harmadik és tulajdon­képen legfontosabb ág, amely a nép vallásilag szentesített összrendjének ősi törzséből kihajtott, nehezen fogható meg, mivel úgyszólván sohasem nyer összefüggő iro­dalmi kifejezést. A morál javarészben láthatatlan hatalom­ként él és működik. Követelményeiben a legbelsőbb maga­tartásra irányul, amennyiben a nép tagjaitól meghatáro­zott érzületű beállítottságot kíván. A nyelv egyes kifeje­zéseiből és azok jelentésváltozásaiból a nyelvbúvár fino­man árnyalt erkölcsi értékítéleteket érez ki. A népi böl­cseség közmondásokban csapódik le. A mithoszban, a mon­dában, a népköltészetben érvényes erkölcsi nézetek csil­Athenaenm. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék