Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)
2006-10-01 / 10. szám
14. oldal 1976-2006 Elsöprő paksi vitorlássikerek Nincs még egy szakma hazánkban, ahol a vitorlássport ennyire kiteljesedne, mint a villamos ipari dolgozóknál. Az évről évre megrendezett versenyeken vagy félszáz indulója van az atomerőmű balatonfüredi bázisán ideális körülmények között megrendezett országos bajnokságuknak, amit a vitorlásszövetség is sokra tart. A versenynek már évtizdekkel ezelőtt híre ment, így a nyílt kategóriában rendre elindulnak a kalózhajóosztály legjobbjai közül többen. Idén egy olimpiai résztvevő, Rényi Ádám volt a legnagyobb favorit, aki a 470- es hajóosztályban 2000-ben ott lehetett az olimpián Sydney-ben. Az ötkarikás játékok után ugyan visszavonult, de hobbi szinten nem hagyta abba a versenyzést. Az iparági küzdelem a korábbi évek gyakorlatától eltérően idén még egyáltalán nem dőlt el. Az utolsó futam előtt a jól összeszokott Nagy R. - Stadler paksi páros győzelme szinte borítékolható volt. Igen ám, de Stadler Csaba kiszállt a hajóból, a kapitánynak új társat kellett keresnie, amit meg is talált Mészáros Miklós személyében. Ennek a duónak azért még össze kell csiszolódnia. Nagyon nyomult Robiék mögött az apja és fia összetételű klasszikus paksi hajó Boromissza Tamással és Lászlóval, valamint az Atomerőmű SE új hullámosainak jeles képviselői is, jelezvén azt, hogy az utánpótlás-nevelés folyamatos az ASE-nél, olyan tartalékaik vannak, amivel más erőművek szakosztályai nem rendelkeznek. Lipták Daniék dobogóesélyesként vágtak neki az utolsó futamnak. Ráadásul az időjárás is kegyeskedett: a jó versenyhez szükséges szélviszonyok kerekedtek, vele együtt azonban zimankóssá változott az idő. A középmezőnybe tartozók, és a gyengébb tudású, esetleg gyengébb felszereltségű hajóval indulók aggódtak amiatt, hogy a zárófutam már a négyesnél nagyobb szélerősségben zajlott: tucatnyi hajó a félszáz közül nem is ment ki a vízre. - Várhatóan a 114-es és a 116-os hajó között dől el a csata - bocsátkozott esélylatolgatásba Rényi Ádám. Tudta ezt persze Nagy Robi is, nem véletlenül mondta a futam előtt: „Most aztán minden tudásunkra szükség lesz, hogy nyerni tudjunk.” Persze Robi rutinja, helyzetfelismerő képessége megakadályozta a trónfosztást - már a rajtra nagyon odafigyeltek. Ennyire még nem sikerült megszorítani Boromisszáéknak az örök rivális hajót, ami jelzi: nagy csatákra van kilátás az ASE-n belül is, annál is inkább, mert a dobogó harmadik fokára is paksi hajó érkezett: a Lipták-Varjú igen fiatal párost is nevezhetjük nyugodtan trónkövetelőnek, akik általában pocsék rajtok után tudtak felmanőverezni az élbolyba, és ott is megelőzni jónéhány Elmű, Vértes, Mátra vagy éppen MVM feliratú egységet. Ilyen még nem volt, hogy az iparági versenyen totális paksi siker szülessen. Persze közel sem a véletlen műve ez, a hétköznapok alapozták meg ezt a sikerességet. Maga az Atomerőmű Sportegyesület minden évben nagyon sok kalózházi versenyt rendez — mondta az ünneplés pillanataiban László Zoltán klubelnök és támogatjuk azt is, hogy sportolóink eljussanak az MVSZ által szervezett megmérettetésekre. Ott vagyunk a kalóz OB-én, a Balatonon és a Fertő-tónál rendezett versenyeken is. A fejlődést talán a legérzékletessebben az jelzi, hogy meg tudtunk jelenni egy olyan fiatal párossal, a Lipták Dani-Varga Dani bronzérmesegységgel, akik az utánpótlás-nevelés hatékonyságát mutatják meg, de mögöttük is bontogatják szárnyaikat már az ifjúsági korosztályban ügyes gyerekek, akik 8-10 éves korukban megismerkedtek a sportág alapjaival Dombodban.BGy. Emlékek az 1. DÖMÖTÖR túratáborozásról A tavalyi próba után kellő tapasztalattal felvértezve szervezte a DEMETER egyesület az „igazán” 1. DÖMÖTÖR túratáborát Magyaregregyen, a Vár-völgy bejáratánál fekvő Máré-kempingben 2006. július 3-6. között. Az alapos előkészítés csak a pontos indulási időpont meghatározásában bizonyult gyengének, de a keddi sátorverést és a tábornyitást ez sem befolyásolta. A szokásos ünnepélyes (gyors) zászlófelvonás után bemelegítő túraként Magyaregregyet közelítettük meg az Almás magaslat irányából, majd megtekintettük a falu nevezetességeit: focipálya (a kötelező eltévedés után), Szentkút, Sági kocsma (Borostyán vendéglő), Vén Diófa fagyizó stb. Az első napon a kísérők (résztvevők, felnőttek, kísérők, ovisok és kisiskolások!) megkezdték a „Dömi” gyűjtést a hőstettek és jócselekedetek nyomán, ami az egész táborozás alatt kellő motivációt biztosított! A szerdai terv szerinti túra a Márévár becserkészésével indult (Hanga vezetésével!). A tervezett túrát „megnyújtottuk”, az ebéd, majd az azt követő lejtő az Egregyi-völgyig hozott némi felüdülést, és az átkelés a Völgységi-patakon rögtönzött hídon is izgalmas volt, de a Barna-kő megmászása igazi fekete leves lett! Az eredmény: kibírtuk, még a legkisebb (Ákos) is, de ez már nem séta volt! A kempingben jól jött a hűsítő csobbanás a kis medencében. Az esti tábortűzhöz a fagyűjtés Dömi-szerzési lehetőséget jelentett, így aztán hamarosan lobogott a láng: szalonna is került a nyársak végére (vacsi után csipsz helyett). Csütörtökön a kisebbeket Albiék vezették egy rövidebb, a piros jelzés elejét felderítő túrára a Vár-völgyben. A kitartóbbak Kárászról indultak a sárga jelzésű (aszfalt)úton Matyi vezetésével az „ős-Dömötör” emlékhelynek számító Vörösfenyő kulcsosházhoz. Az út kellően meredeknek, majd később forrónak is bizonyult. Már kezdett a csapat lankadni, mikor a korábban tökéletes állapotú erdei aszfaltutat egy méteres szakadás metszette. Nem kellett sokat mennünk a következő kihívásig sem. Egyszer csak az útnak nyoma veszett! A vizes hegyoldalban elnyelte az erdő. Némi felderítés után átvágtuk magunkat az úttalan sűrűségen, megtaláltuk a folytatást, és szamócával bíztatva a kisebbeket felértünk a kulcsosházhoz. Az este élményeit a kézműves foglalatosság mellett Zsamai Nanyó palacsintasütése emelte. Az elkészült alkotásokból maradt mutatóba példány, de a palacsintából sajnos nem... Pénteki nagy túránkat Dani vezette a piros jelzésen a Vár-völgyön a Pásztor-forrásig, ahonnan a Cigány-hegyet „támadtuk”. Innét csak egy ugrás a szomszédos csúcs: a Dobogó, ahonnan ugyan kilátás nincs, de hát annak is örülnünk kell, hogy Tolna megyének is jutott egy kis rész a Mecsekből, hogy a legmagasabb pontja meglegyen (594 m). A hivatalos táborzárási ceremóniát „elszúrta” néhány darázs, de a Dömfosztás és a köszönő-búcsúzó szavak a vacsi után szerencsére nem maradtak el, szomorúan búcsúztattuk a távozókat. A szép idő maradásra csábította a Kasi és Weisz családot, és túraterv is volt még, ezért igazán nem volt még okunk a zászlólevonásra (további részletek a honlapunkon). Vasárnap a sátorbontással pillanatok alatt végeztünk, az vigasztalt bennünket, hogy terveink teljesültek, és az idei tábort nem lesz könnyű jövőre felülmúlni. Azért mindent meg fogunk tenni, hogy mégis sikerüljön! u.i. A kísérők kitartását a Dömik igazolják! Büszkék lehetnek teljesítményükre, mint ahogyan mi is büszkék vagyunk rájuk! -Jakab Évi néni Weisz Palkó bácsi- 2006. október Újra vízre és versenybe szálltunk Szeged adott otthont, a XXVIII. Villamosenergia-ipari Vízi Találkozónak szeptember 1-3. között, ahol a résztvevő 11 csapat több mint 100 versenyzője között a paksi delegáció ismét vízre szállt a dobogós helyezésekért. A szombati versenynapot a rendező Budapest Erőmű Zrt. részéről Gérard Bourland elnök-vezérigazgató nyitotta meg, amit a délelőtt folyamán az előfutamok, délután pedig a döntők követtek. A verseny végén, levezetve a nap feszültségét felszabadult fürdőzés vette kezdetét. A találkozót este jó hangulatú bankett zárta a DÉMÁSZ patinás székházában, ahol sor került az eredményhirdetésre és a díjak kiosztására is. Számunkra külön öröm volt, hogy éremátadóként friss világbajnokunkat, a Paksról Szegedre igazolt Gyökös Lajost köszönthettük Az atomerőmű csapatának évről évre jobb eredményt sikerül elérni, köszönhető ez az egyre nagyobb dolgozói érdeklődésnek, így ebben az évben a 14 fős keretszám betartása okozott fejtörést a csapat összeállításakor. A végeredményt látva elmondatjuk, hogy ismét sikerült erős csapattal részt vennünk, amit az is mutat, hogy az utóbbi években elért összesített harmadik helyezés után, idén előreléptünk, és a szintén erős DÉMÁSZ-t megelőzve a BE Zrt. mögött a második helyet szerezte meg az atomerőmű csapata. Különdíjban részesült Bérces Bálint, aki a verseny legfiatalabb résztvevőjeként a győztes férfi négyes tagja volt Mindig az élvonalban Az Atomerőmű Tűzoltóság sárkányhajós tűzoltói igen szép eredményeket könyvelhetnek el maguknak ebben az évben. Ahhoz képest, hogy csupán néhány hónapja vették kézbe az evezőlapátot, komoly tanújelét adták ügyességüknek, hisz minden versenyükön az elsők között értek célba. A csapat magját alkotó tűzoltók: Bazsonyi József, Bertalan István, Farkas József, Fehér Roland, Gyetvai Zoltán, Horváth József, Lepp Frigyes, Lesták Zsolt, Matus István, Papp Szilárd, Puxler István, Rodenbücher Ferenc, Szabó Tamás, Varga Tibor, Papp Szilárd csapatkapitány büszke a legénységre, az általuk kivívott szép eredményre. Mint meséli, a májusban rendezett győri Sárkányhajó Fesztivál előtt pár héttel állt össze csapatuk, és a fesztiválon meghirdetett versenyen akkora lelkesedéssel küzdöttek, hogy azonnal ezüstérmet szereztek. Év közben is több megmérettetésen tették próbára magukat. Edzésekre csak a versenyek előtti felkészülési időszakban jártak, amit épp elég nehéz volt összehangolni a műszakos munkarend miatt. A csapatnak meg kellett küzdeni a sikerért, hisz a döntőket előfutamok előzték meg. Egy futam 250 m hosszú, amit a paksi csapat kb. 1 perc alatt tett meg. 2006. évi eredményeik: Atomerőmű Tűzoltók csapataként: Május 20-21.: III. Győri Sárkányhajó Fesztivál, Military Kupa ( 2. hely) Szept. 23-24.: II. Székesfehér Sárkányhajó Fesztivál, TEAM Kupa ( 2. hely) Paksi Sárkányhajó Club színeiben: Július 23.: Tolnai Sárkányhajó Fesztivál (1. hely) Szeptember 16.: IV. Magyar Sárkányhajó Bajnokság (4. hely) Magyar Villamos Művek csapatában: Augusztus 20.: Szegedi VB., Budapesti Olimpiai Mozgalom Kupa (2. hely) Szept. 23-24.: II. Székesfeh.i Sárkányhajó Fesztivál, Céges Kupa (2. hely) Gratulálunk! Csak így tovább! -LA.-